„Nagy-lengyelországi felkelés (1918–1919)” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Apró módosítás |
→Nagy-Lengyelország helyzete: w latach 1919–1920 Ostrów, |
||
36. sor:
November 12-éig az egész Nagy-Lengyelországban létrehozták a munkás- és katonatanácsokat és az ún. polgári bizottságokat (későbbi nevükön: néptanácsok). A bizottságok élen a poznańi ''Központi Polgári Bizottság'' állt (''Centralny Komitet Obywatelski'', CKO). Ennek élén viszont három emberből álló Főbizottság volt, amelyben mindegyikük képviselt egy-egy, a németek által megszállt tartományt. [[Stanisław Adamski]] Nagy-Lengyelországot, [[Wojciech Korfanty]] [[Szilézia|Sziléziát]], [[Adam Poszwiński]] [[Kujávia|Kujáviát]]. Hamarosan a CKO átalakult Fő Néptanáccsá (''Naczelna Rada Ludowa'', NRL).
Ugyanezen a november 12-én volt a „városházi merénylet” Poznańban. Ott a Katonai Tanács ülésezett, amelyben a németek többséget alkottak és a lengyelek ezt többséget meg akarták szüntetni. A tanács ülésére ezért benyomult egy lengyel csoport, amelyet a városház előtt összegyűlt lengyelek tüntetése támogatott. A megrémült képviselők eltávolítottak a Tanácsból négy németet és lengyelekkel pótolták őket. Hasonló „merényletek” voltak más városokban is (pl. [[Jarocin]]ban, [[Ostrów Wielkopolski|Ostrówban]]
A német hatóságot olyan híresztelések nyugtalanították, hogy [[Józef Piłsudski]], lengyel államfő, megindult katonaival [[Poznań]] felé. Ilyet a lengyelek gyakran terjesztettek, hogy nyomást gyakoroljanak a németekre. November 15-én a berlini kormány döntésével haderőket hozott létre, amelyeknek a „bolsevizmustól” és a „lengyel lázadástól” kellett védeniük Németország keleti tartományait. Így jöttek létre az ún. ''Grenzschutz'' (határvédelem) önkéntes alakulatai, amelyek azután [[Litvánia|Litvániában]], [[Lettország]]ban, Kelet- (Gdański) [[Pomeránia|Pomerániában]] és Felső-[[Szilézia|Sziléziában]] működtek.
| |||