„Nagy-lengyelországi felkelés (1918–1919)” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
88. sor:
Február 2-án a harcoló felek tárgyalni kezdtek. A németek azt követelték, hogy a lengyelek oszlassák fel a Nagy-lengyelországi Hadsereget, ismerjék el a német felségjogot Nagy-Lengyelországgal kapcsolatban és fizessenek kártérítést a harcok folyamán előállt károkért. Ezért a tárgyalás megszakadt.
Január 26-án volt a választás a [[Szejm (lengyel)|Szejm]], vagyis a lengyel parlament képviselőiről. Mivel Nagy-Lengyelország, Pomeránia és Szilézia formailag még mindig Németországhoz tartoztak, így ott nem választottak, hogy ne kerüljenek elő problémák Lengyelország számára a nemzetközi kapcsolatokban, ha a nagy-lengyelországi felkelés elbukna. A felkelés győzelme esetére pótlólagos választást terveztek Varsóban. Egyelőre február 7-én Józef Piłsudski Államfő kiadott egy olyan dekrétumot, amely megengedte a németek által megszállt területek 16 képviselővel képviseljék magukat a lengyel Szejmben. Február 14-én egy nagy-lengyelországi képviselő, [[Wojciech Trąmpczyński]], a Szejm elnöke lett (a szejm marsallja). Így az egyik legfontosabb állást betöltő személy idegen állampolgárságú volt. Hasonlóan, már január 16-án két nagy-lengyelországi minisztere lett [[Ignacy Jan Paderewski]] kormányának.
Február 10-én NRL feloszlatott minden városi tanácsot és kitűzte az önkormányzati választások időpontját március 25-ére. A célja az volt ezzel, hogy a nagy-lengyelországi önkormányzatban a lengyelek kormányozzanak.
| |||