„A Magyar Királyság az első világháborúban” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
a Index.hu linkelése, HTTPS protokollcsere (WP:BÜ), apróbb javítások |
||
23. sor:
Mivel a [[Távol-Kelet]]en [[Japán]], [[Közép-Ázsia|Közép-Ázsiában]] [[Egyesült Királyság|Nagy-Britannia]] [[A nagy játszma (diplomácia)|állta útját]], az orosz politika érdeklődése a világháború előestéjén újból Közép-Európa és a [[Balkán (térség)|Balkán]] felé fordult. Az orosz hadicélok közé tartozott a Monarchia meggyengítése és a tengerszorosok megszerzése. A 19. századi magyar politikai és szellemi elit aggodalommal kísérte az orosz terjeszkedést és a [[pánszlávizmus]]t, ezeket erősítette a [[ruszinok]] közötti orosz agitáció is.{{refhely|Gönczi}} (Ebben nemcsak a magyarországi szláv lakosság átpolitizálódásának elutasítása látható, hanem a [[Liberalizmus|liberális]] magyar elitnek az autoriter berendezkedésű keleti nagyhatalomtól való félelme is.) Ugyanakkor az [[orosz–japán háború]]ban elszenvedett vereséget követően és saját belső problémái miatt 1908-ban, [[Bosznia-Hercegovina]] osztrák–magyar annektálása idején Oroszország nem tudott a Balkánon hatékonyan fellépni.<ref>[http://nagyhaboru.blog.hu/2011/01/13/az_antant_hadiceljai Az antant hadicéljai.] ''Nagy háború blog'', 2011. január. 13. (Hozzáférés ideje: 2014. január 10.)</ref>
Az 1903-as politikai változások után orosz támogatást élvező Szerbia [[Bosznia-Hercegovina|Bosznián]] kívül az Osztrák–Magyar Monarchia valamennyi [[Délszlávok|délszláv]]-lakta területére igényt formált, ugyanakkor a szerb területi követelések [[Szeged]]et, [[Baranya vármegye|Baranyát]] és a teljes [[Temesköz]]t is magukban foglalták; utóbbi esetben Romániával, [[Dalmácia]] esetében Olaszországgal ütköztek az érdekeik. Bár némely vélekedés szerint 19. században kialakult [[illirizmus]] számított a Balkán-félsziget legveszélyesebb nemzeti radikalizmusának,<ref>[
Jóllehet Románia 1882-ben csatlakozott a hármasszövetséghez (ebben az orosz fennhatóság alatt álló [[Besszarábia]] megszerzésének vágya motiválta), mindvégig a tervei között szerepelt [[Erdély]] és [[Bukovina (régió)|Bukovina]] megszerzése, sőt a román területi expanzió végső célja a [[Tisza]] vonala volt. A román politika arra is építhetett, hogy a román haderő egyedüliként került ki veszteség nélkül a balkáni országok első világháború előtti összecsapásából. Ugyanakkor mind a román, mind az osztrák–magyar külpolitikát a visszafogottság jellemezte az első világháborút megelőző években.{{refhely|Makkai}}
155. sor:
[[Fájl:Czech Troops.jpg|bélyegkép|jobbra|400px|Az oroszországi Csehszlovák Légió 1918-ban. Több tízezernyi cseh és szlovák katona dezertált és csatlakozott az ellenséges oldalhoz]]
=== Redl ezredes árulásának katonai következményei ===
A háború első évében az [[Osztrák–Magyar Monarchia]] hadereje számottevő veszteségeket szenvedett a [[szerbia]]i és az [[Orosz Birodalom|orosz]] frontokon. Tény, hogy Szerbia a vártnál keményebben védekezett, valamint az orosz haderő Galícia teljes területét megszállta. Azóta bizonyítást nyert, hogy az osztrák–magyar kémelhárítás fejeként dolgozó, de az orosz titkosszolgálattal egészen 1913-ig együttműködő [[Alfred Redl]] az oroszoknak átadta az Osztrák–Magyar Monarchia mozgósítási és felvonulási terveit, Oroszország pedig feltehetően Szerbiával, majd Olaszországgal is megosztotta információit.<ref>[
Ugyanakkor tény az is, hogy a cári orosz hadvezetés nyilvánvalóan megbízott a Redltől megvásárolt osztrák felvonulási tervek változatlan érvényességében, emiatt váratlanul érte őket, amikor 1914-ben a Monarchia főerejének támadó előrenyomulása mégis a terv szerintinél 100–200 km-rel nyugatabbra kezdődött el. Az orosz haderőnek a [[Kraśniki csata|krasznyiki]] és komarovi csatákban elszenvedett komoly vesztesége{{refhely|Julier|42. o.}} talán ezzel magyarázható.
| |||