„STS–135” változatai közötti eltérés

A 12 napos repülés célja operatív (gyakorlatias, hatékony) űrszolgálat teljesítése. Önálló repülésként eredetileg nem szerepelt a NASA tervei között, de a [[Az Egyesült Államok szenátusa|szenátus]] végül megadta a szükséges anyagi fedezetet.

A beépített [[Kanada|kanadaikanada]]i [[Canadarm]] (RMS) manipulátor kart 50 méter kinyúlást biztosított (műholdak indítás/elfogása, külső munkák [kutatás, szerelések], hővédőpajzs külső ellenőrzése) a műszaki szolgálat teljesítéséhez. Az Orbiter Boom Sensor System (OBSS) rendszerrel újabb 15 méterrel meghosszabbították a manipulátor kinyúlási távolságát. Kötelező jelleggel, biztonsági követelmény alapján megvizsgálták az űrrepülőgép külső felületét.

Az [[Atlantis űrrepülőgép|Atlantis űrsikló]] négyfős, tapasztalt legénysége a legkisebb létszámú expedíció a [[Challenger űrrepülőgép|Challenger]] az [[STS–6]] repülése óta. Mivel már nem volt másik űrrepülőgép, amely veszély esetén mentőjárműként szolgálhatott volna, a legénységet ellátták orosz [[űrruha|szkafanderekkel]] is, ha netán [[Szojuz űrhajó|Szojuzokkal]] kellett volna visszatérniük.

Háromtengelyesen stabilizált, alkalmazkodó (adaptív) kommunikációs rendszer, energia ellátását teszt napenergia cellák biztosították. Pályamódosításokhoz (pályaelemtartás) szilárd hajtóanyagot, [[Ammónium-nitrát|ammónium-perklorátot]], szilárd rakéta motort alkalmaztak. Formája négyoldalú prizma, mérete 128 × 128 × 255 milliméter. Tömege {{szám|57}}, hasznos tömege {{szám|3.7}} kilogramm. Az orbitális egység pályája {{szám|92.02}} perces, {{szám|51.64}} fokos [[inklináció|hajlásszögű]], [[ellipszis (görbe)|elliptikus pálya]] [[apszispont|perigeuma]] {{szám|365}} kilométer, az [[apszispont|apogeuma]] {{szám|382}} kilométer volt.

* {{cite web|url=httphttps://index.hu/tudomany/ursiklo/|title=STS–135|accessdate=2014-1-5|publisher=index[[Index.hu]]}}

* {{cite web|url=http://www.nasa.gov/mission_pages/shuttle/shuttlemissions/sts135/|title=STS–135|accessdate=2014-1-5|publisher=nasa.gov}}