„Károlyházy Frigyes” változatai közötti eltérés

(1929–2012) magyar elméleti fizikus, tankönyvíró, egyetemi tanár
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
COBRA (vitalap | szerkesztései)
Új oldal, tartalma: „{{Tudós infobox | név = Károlyházy Frigyes | kép = Karolyhazi.frigyes.infoboxba.jpg | képméret…”
(Nincs különbség)

A lap 2018. január 29., 12:03-kori változata

Károlyházy Frigyes (Budapest, 1929. december 28.Budapest, 2012. július 2.) magyar elméleti fizikus, tankönyvíró, egyetemi tanár. Rendkívül tehetséges tanár volt, igyekezett a laikusok számára is érthetővé tenni komplex fizikai problémákat is. Groma István szerint: “Habár briliáns matematikai képességekkel rendelkezett, a kvantummechanika tanításában többet szeretett volna, mint a formális matematikai megértés. Próbálta azt a matematikában kevésbé jártas ember számára is érthető módon, szemléletesen is elmagyarázni.”

Károlyházy Frigyes
Fájl:Karolyhazi.frigyes.infoboxba.jpg
Életrajzi adatok
Született1929. december 28.
Budapest, Magyarország
Elhunyt2012. július 2. (82 évesen)
Budapest, Magyarország
Ismeretes mintfizikus
Nemzetiségmagyar
HázastársKeszegh Éva
Gyermekekdr. Károlyházy László
Iskolái
KözépiskolaPiarista Gimnázium, Budapest (érettségi: 1948)
Felsőoktatási
intézmény
Eötvös Loránd Tudományegyetem
Pályafutása
Aktivitási típusElméleti fizikus, egyetemi tanár
Jelentős munkái"Igaz varázslat", Gondolat Kiadó, Budapest, 1976
Szakmai kitüntetések
Apáczai Csere János-díj, Eötvös József-koszorú

Családja

Károlyházy Gyula és Patay Mária harmadik gyermekeként látta meg a napvilágot. Apja a XIX. kerületi tanács tisztviselője, anyja orvos volt. Bátyja és húga is orvosok. Feleségétől, Keszegh Évától egy gyermeke született, dr. Károlyházy László. Ő a kémiatudományok doktora, az MTA köztestületi tagja, szakterülete a szerves kémia.

Életútja

A budapesti piarista gimnáziumban érettségizett 1948-ban, majd felvételt nyert az ELTE matematika-fizikatanári szakára. Magyarországon ekkor még nem volt elméleti fizikusképzés, ezért jelentkezett ide, majd néhány évvel később, mikor már lehetőség adott rá, átiratkozott kutató fizikusi szakra. 1952-ben végzett az egyetemen, doktori fokozatát húsz évvel később, 1972-ben szerezte meg.

Munkássága

Doktori tézisének és kutatásának témája a kvantumfizika és az általános relativitáselmélet kapcsolata. Ezt egy új szemszögből, a kvantumelmélet és a gravitáció egyesítésének szemszögéből próbálta vizsgálni. Jelentős eredményeket ért el a relativisztikus térelmélet terén, egy új modellt adott az ún. Mach-elv beépítésére. A kvantumelméletben a koherencia és szuperpozíció érdekelte, értékes munkája a koherencia-kérdés makroszkopikus szintig összetett rendszerekre való kiterjesztése. Később az elektrogáz-dinamikai generátorok hasznosításának lehetőségeit kutatta. Nevéhez fűződik annak az irányzatnak a kezdeményezése, amely a kvantummechanikai véletlenszerűséget nem a mérési folyamatnak, mint külső beavatkozásnak rótta fel, hanem az időbeli fejlődés szerves, a Schrödinger-egyenlet folyamatosan módosító részének tekinti. Munkássága olyan világhírű kutatók figyelmét keltette fel, mint Richard Feynman, Wigner Jenő vagy Roger Penrose.