„Károlyházy Frigyes” változatai közötti eltérés
Új oldal, tartalma: „{{Tudós infobox | név = Károlyházy Frigyes | kép = Karolyhazi.frigyes.infoboxba.jpg | képméret…” |
(Nincs különbség)
|
A lap 2018. január 29., 12:03-kori változata
Károlyházy Frigyes (Budapest, 1929. december 28. – Budapest, 2012. július 2.) magyar elméleti fizikus, tankönyvíró, egyetemi tanár. Rendkívül tehetséges tanár volt, igyekezett a laikusok számára is érthetővé tenni komplex fizikai problémákat is. Groma István szerint: “Habár briliáns matematikai képességekkel rendelkezett, a kvantummechanika tanításában többet szeretett volna, mint a formális matematikai megértés. Próbálta azt a matematikában kevésbé jártas ember számára is érthető módon, szemléletesen is elmagyarázni.”
Károlyházy Frigyes | |
Fájl:Karolyhazi.frigyes.infoboxba.jpg | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1929. december 28. Budapest, Magyarország |
Elhunyt | 2012. július 2. (82 évesen) Budapest, Magyarország |
Ismeretes mint | fizikus |
Nemzetiség | magyar |
Házastárs | Keszegh Éva |
Gyermekek | dr. Károlyházy László |
Iskolái | |
Középiskola | Piarista Gimnázium, Budapest (érettségi: 1948) |
Felsőoktatási intézmény | Eötvös Loránd Tudományegyetem |
Pályafutása | |
Aktivitási típus | Elméleti fizikus, egyetemi tanár |
Jelentős munkái | "Igaz varázslat", Gondolat Kiadó, Budapest, 1976 |
Szakmai kitüntetések | |
Apáczai Csere János-díj, Eötvös József-koszorú |
Családja
Károlyházy Gyula és Patay Mária harmadik gyermekeként látta meg a napvilágot. Apja a XIX. kerületi tanács tisztviselője, anyja orvos volt. Bátyja és húga is orvosok. Feleségétől, Keszegh Évától egy gyermeke született, dr. Károlyházy László. Ő a kémiatudományok doktora, az MTA köztestületi tagja, szakterülete a szerves kémia.
Életútja
A budapesti piarista gimnáziumban érettségizett 1948-ban, majd felvételt nyert az ELTE matematika-fizikatanári szakára. Magyarországon ekkor még nem volt elméleti fizikusképzés, ezért jelentkezett ide, majd néhány évvel később, mikor már lehetőség adott rá, átiratkozott kutató fizikusi szakra. 1952-ben végzett az egyetemen, doktori fokozatát húsz évvel később, 1972-ben szerezte meg.
Munkássága
Doktori tézisének és kutatásának témája a kvantumfizika és az általános relativitáselmélet kapcsolata. Ezt egy új szemszögből, a kvantumelmélet és a gravitáció egyesítésének szemszögéből próbálta vizsgálni. Jelentős eredményeket ért el a relativisztikus térelmélet terén, egy új modellt adott az ún. Mach-elv beépítésére. A kvantumelméletben a koherencia és szuperpozíció érdekelte, értékes munkája a koherencia-kérdés makroszkopikus szintig összetett rendszerekre való kiterjesztése. Később az elektrogáz-dinamikai generátorok hasznosításának lehetőségeit kutatta. Nevéhez fűződik annak az irányzatnak a kezdeményezése, amely a kvantummechanikai véletlenszerűséget nem a mérési folyamatnak, mint külső beavatkozásnak rótta fel, hanem az időbeli fejlődés szerves, a Schrödinger-egyenlet folyamatosan módosító részének tekinti. Munkássága olyan világhírű kutatók figyelmét keltette fel, mint Richard Feynman, Wigner Jenő vagy Roger Penrose.