Károlyházy Frigyes

Károlyházy Frigyes (Budapest, 1929. december 28. – Budapest, 2012. július 2.) magyar elméleti fizikus, tankönyvíró, egyetemi tanár. Rendkívül tehetséges tanár volt, igyekezett a laikusok számára is érthetővé tenni komplex fizikai problémákat is. Groma István szerint: “Habár briliáns matematikai képességekkel rendelkezett, a kvantummechanika tanításában többet szeretett volna, mint a formális matematikai megértés. Próbálta azt a matematikában kevésbé jártas ember számára is érthető módon, szemléletesen is elmagyarázni.”

Károlyházy Frigyes
Fájl:Karolyhazi.frigyes.infoboxba.jpg
Életrajzi adatok
Született	1929. december 28. Budapest, Magyarország
Elhunyt	2012. július 2. (82 évesen) Budapest, Magyarország
Ismeretes mint	fizikus
Nemzetiség	magyar
Házastárs	Keszegh Éva
Gyermekek	dr. Károlyházy László
Iskolái
Középiskola	Piarista Gimnázium, Budapest (érettségi: 1948)
Felsőoktatási intézmény	Eötvös Loránd Tudományegyetem
Pályafutása
Aktivitási típus	Elméleti fizikus, egyetemi tanár
Jelentős munkái	"Igaz varázslat", Gondolat Kiadó, Budapest, 1976
Szakmai kitüntetések
Apáczai Csere János-díj, Eötvös József-koszorú

Családja

Károlyházy Gyula és Patay Mária harmadik gyermekeként látta meg a napvilágot. Apja a XIX. kerületi tanács tisztviselője, anyja orvos volt. Bátyja és húga is orvosok. Feleségétől, Keszegh Évától egy gyermeke született, dr. Károlyházy László. Ő a kémiatudományok doktora, az MTA köztestületi tagja, szakterülete a szerves kémia.

Életútja

A budapesti piarista gimnáziumban érettségizett 1948-ban, majd felvételt nyert az ELTE matematika-fizikatanári szakára. Magyarországon ekkor még nem volt elméleti fizikusképzés, ezért jelentkezett ide, majd néhány évvel később, mikor már lehetőség adott rá, átiratkozott kutató fizikusi szakra. 1952-ben végzett az egyetemen, doktori fokozatát húsz évvel később, 1972-ben szerezte meg.

Munkássága

Doktori tézisének és kutatásának témája a kvantumfizika és az általános relativitáselmélet kapcsolata. Ezt egy új szemszögből, a kvantumelmélet és a gravitáció egyesítésének szemszögéből próbálta vizsgálni. Jelentős eredményeket ért el a relativisztikus térelmélet terén, egy új modellt adott az ún. Mach-elv beépítésére. A kvantumelméletben a koherencia és szuperpozíció érdekelte, értékes munkája a koherencia-kérdés makroszkopikus szintig összetett rendszerekre való kiterjesztése. Később az elektrogáz-dinamikai generátorok hasznosításának lehetőségeit kutatta. Nevéhez fűződik annak az irányzatnak a kezdeményezése, amely a kvantummechanikai véletlenszerűséget nem a mérési folyamatnak, mint külső beavatkozásnak rótta fel, hanem az időbeli fejlődés szerves, a Schrödinger-egyenlet folyamatosan módosító részének tekinti. Munkássága olyan világhírű kutatók figyelmét keltette fel, mint Richard Feynman, Wigner Jenő vagy Roger Penrose.