„Gerő Ernő” változatai közötti eltérés

| születési név = <!--Singer Wikidatából -->Ernő

A Tanácsköztársaság bukása után, bár nem volt jelentős személy, országos körözést adtak ki ellene, a kommunista párt utasítására 1920. január elején Bécsbe szökött, ahol a Landler-frakcióhoz csatlakozott és részt vett az emigráns magyar kommunista mozgalomban. [[Sallai Imre|Sallai Imrével]] dolgozott együtt a KIMSZ irodájában. [[Pozsony]]ba küldték, ahol részt vett a szlovákiai és a román ifjúmunkás szövetségek megalakításában, az ''Ifjúmunkás'' című magyar és szlovák nyelvű lap kiadásában. Bécsből megbízással [[Bukarest]]be küldték. Visszautazva a [[Csehszlovákia|csehszlovák]] határon letartóztatták, de a pozsonyi börtönből megszökött. Később [[Passau]]nál a német határőrök fogták el, amikor [[Karikás Frigyes]]sel a Komintern III. kongresszusára tartottak, és visszatoloncolták őket [[Ausztria|Ausztriába]]. [[1922]]-ben hazaküldték Magyarországra, de szeptemberben hetven másik aktivistával együtt letartóztatták, majd májusban 15 év börtönre ítélték. [[1924]]-ben azonban kiadták a [[Szovjetunió]]nak. Itt beiratkozott a Nemzetközi Lenin Iskolába. Felvette a szovjet állampolgárságot és az [[NKVD]] ügynöke lett.

[[1944]] novemberében részt vett a magyar fegyverszüneti delegáció tárgyalásain, majd [[Farkas Mihály (politikus)|Farkas Mihállyal]], [[Nagy Imre (politikusminiszterelnök)|Nagy Imrével]] és [[Révai József (politikus)|Révai Józseffel]] együtt [[Szeged]]en megalakította az [[Magyar Kommunista Párt|MKP]] új Központi Vezetőségét.

[[1945]] után fontos szerepet játszott a kommunista párt magyarországi hatalomátvételének megszervezésében. 1945 és [[1949]] között közlekedésügyi miniszter, [[1948]] – [[1949]] között pénzügyminiszter, majd államminiszter. [[1952]] és [[1954]] között miniszterelnök-helyettes volt, s egyben belügyminiszter (1953. július 4. – 1954. június 6.). Belügyminisztersége alatt átszervezte a politikai rendőrséget, az Államvédelmi Hatóság a Belügyminisztérium szervezeti rendjébe, a megyei államvédelmi osztályok pedig a megyei rendőr-főkapitányságok struktúrájába kerültek. Az átszervezéssel évtizedekre eldőlt a politikai rendőrség államigazgatásban elfoglalt helye.<ref>Állambiztonsági Történeti Tár. A Belügyminisztérium Kollégiumának ülései 1953–1956. Történeti Hivatal Budapest, 2001. 24. oldal</ref> [[1954]] és [[1956]] között az [[MDP]] Központi Vezetősége Gazdaságpolitikai Bizottságának elnöke volt és ebben a minőségében azon fáradozott, hogy visszafordítsa a [[Nagy Imre (politikus)|Nagy Imre]] által első miniszterelnöksége alatt hozott intézkedéseket. Rákosi lemondása után [[1956]] júliusától Gerő volt a [[Magyar Dolgozók Pártja]] Központi Vezetősége első titkára mint a keményvonalasok Rákosi után második legerősebb vezetője. A szovjet vezetés elvárásait azonban ő sem tudta maradéktalanul teljesíteni.

1956 júliusában [[Anasztasz Ivanovics Mikojan]] a [[Szovjetunió]] rendkívüli megbízottja a Magyarországon kialakult politikai válság megoldásának kulcsát [[Rákosi Mátyás]] leváltásában és utódjának kijelölésében látta.<ref>[http://epa.oszk.hu/00000/00003/00001/fej06.htm Rainer M. János: A szovjet nagykövetség és az 1956-os forradalom]</ref> 1956. július 18-án a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége megállapítva Rákosi Mátyás érdemeit a magyar és a nemzetközi munkásmozgalomban saját kérése alapján felmentette a politikai bizottsági tagsága és a Központi Vezetőség első titkári tisztsége alól, a Központi Vezetőség első titkárává pedig egyhangúlag Gerő Ernőt választotta meg.<ref>[http://library.hungaricana.hu/hu/view/UjSzo_1956_07/?pg=129&layout=s&query=SZO%3D(ger%C5%91) Új Szó, 1956. július (9. évfolyam, 182-212.szám)], library.hungaricana.hu</ref> 1956. október 23-án este 20 órakor a Magyar Rádió Bródy Sándor utcai épülete előtti tüntetés alatt nagy felháborodást keltő rádióüzenetet intézett a nyilvánossághoz. Ebben ellenforradalomnak minősítette az eseményeket, a tüntetőket sovinisztának, antiszemitának, reakciósnak és népgyűlölőnek nevezte.<ref>[http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/historia/88-06/ch02.html Gerő Ernő rádióbeszéde, 1956. október 23.]</ref>

Gerő Ernőt és családját, több más kommunista vezetővel együtt 1956. október 29-én a szovjet hadsereg repülőgépen a Szovjetunióba menekítette.<ref>lásd 2. jegyzet 139. oldal</ref> 1957. május 9-én megfosztották parlamenti mandátumától. [[1960]]-ban tért haza, de a [[Kádár János (politikus)|Kádár János]] vezette restaurált kommunista rezsim nem engedte visszatérni a hatalomba. Az [[Magyar Szocialista Munkáspárt|MSZMP]]-ből]] [[1962]]-ben zárták ki, a határozat többek között a következőt mondta ki:

''„Súlyos felelősség terheli Gerő Ernőt, aki Rákosi Mátyással és Farkas Mihállyal együtt irányította a koholt vádak alapján indított eljárásokat. Gerő, aki 1953 júniusa után belügyminiszter volt, nagymértékben felelős azért, hogy ártatlanul börtönbe zárt emberek kiengedése és rehabilitálása elhúzódott, több száz vétlen internált ember rehabilitálása sok éven át nem történt meg.”'' (ld. Vass, Ságvári (szerk.), 1979.)

* [http://real-eod.mtak.hu/2337/ Pártegységgel a szocialista demokráciáért : Gerő Ernő előadói beszéde és zárszava : a Központi Vezetőség határozata]. Szikra, Budapest. 1956