„Széchenyi lánchíd” változatai közötti eltérés

A [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|szabadságharc]] idején az építkezés lelassult, hol az egyik, hol a másik hadviselő fél akarta a majdnem kész hidat átjárhatatlanná tenni, ezzel meghiúsítva az ellenség átvonulását. Az [[osztrákok|osztrák]] csapatok [[1849]] januárjában megszállták Pestet, és a hidat a katonák számára ideiglenesen átjárhatóvá kellett tenni. Megoldásként a kereszttartókra hosszanti irányban vastag pallókat helyeztek, majd azokon [[január 5.|január 5-én]] és [[január 6.|6-án]] 70 000 katona, egy lovasregiment, valamint 270 ágyú kelt át, hogy Pestet elfoglalhassa. Később, a [[1848–18491848–49-es honvédsereg|honvéd hadsereg]] közeledtével az osztrákok visszavonultak Budára és megkezdték a híd felrobbantásának előkészítését. Clark Ádám a láncok lehorgonyzásának felrobbantását a lánckamra elárasztásával, a [[szivattyú]]k szétszerelésével és némely alkatrész összetörésével előzte meg. 1849 tavaszán, a budai Vár ostroma a pesti Duna-parti házsort a [[Budai Várnegyed|Várból]] ágyúzó osztrákok egy lövedékkel eltalálták a Lánchíd budai pillérének északi oldalán a part felőli hídnyílás első lánckötegének szélső lánclemezét. A [[május 21.|május 21-én]] a hídpálya felrobbantására a hídra helyezett négy [[mázsa]] [[lőpor]] is sérüléseket okozott, nyolc kereszttartó és a csatlakozó szerkezetek tönkrementek. Életét vesztette a híd felrobbantásával megbízott [[Alois Alnoch von Edelstadt|Alnoch ezredes]] is. Néhány héttel később a visszavonuló magyar csapatok parancsnoka, [[Henryk Dembiński|Dembinszky]] tábornok akarta felégetni a pályaszerkezetet, de erről Clark Ádámnak sikerült őt lebeszélnie.