„Székely–magyar rovásírás” változatai közötti eltérés

Az írás neve a történelem folyamán nagy változatosságot mutatott: ''székely betűk'' ([[15. század]]i [[nikolsburgi ábécé]]) ''Littere Siculorum''),<ref>Jakubovich Emil (1935): A székely rovásírás legrégibb ábécéi. In: Magyar Nyelv. Vol. XXXI, 1935, pp. 12-14, Table II.</ref> ''Szkíta ábécé'' (Rudimenta, 1598),<ref>Telegdi János (1994, eredeti: Ioannis Thelegdi, 1598): Rudimenta, Priscae hunnorum linguae brevibus quaestionibus ac responcionibus comprehensa opera et studio. [A hunok régi nyelvének elemei]. Budapest: Ars Libri.</ref> ''a régi hun nyelv elemei'' (szintén a Rudimentában), ''régi székely ábécé'' (Kájoni, 1673),<ref>Sebestyén Gyula (1909): Rovás és rovásírás, 1909, Reprinted: Evilath Publishers, New York in 1969, 245. o.</ref> ''ősi hun betűk'' (Harsányi, 1678, Hickes, 1703),<ref>Hickes, George (1703): Antiquae litteraturae septentrionalis libri duo, Vol. I, Oxford, 1703</ref><ref>Sebestyén Gyula (1915): A magyar rovásírás hiteles emlékei. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia (MTA), 112. o.</ref> ''hun-székely ábécé'' (Bél, 1718),<ref>Bél, Mátyás (1718): De vetere literatura hunno-scythica exercitatio, Lipcsében kiadott könyv, 1718</ref> ''hun betűk'' (Hensel, 1730), ''[[hun-magyarhun–magyar rokonság|hun-magyarhun–magyar írás]]'' (Fischer, 1889),<ref>Fischer, Károly Antal (1889): A hun-magyar írás és annak fennmaradt emlékei, Budapest: Heisler J. könyvnyomdája, 1889</ref> de alapvetően mindig egy népnevet tartalmazó jelzős szerkezetként került meghatározásra. A jelzői népnevek között a hun, szkíta (szittya), székely, magyar a leggyakoribb. Megjegyzendő, hogy a székelyeket (a többi magyarhoz hasonlóan) a hunok utódainak tartották, így a „hun” szó szerepeltetése csupán a székelyek (és a többi magyar) eleire utalt. A jelzett szavak pedig a következők: írás, rovásírás, rovás és az ABC. Ez utóbbiak közül a rovás és a rovásírás a legelterjedtebb.