„Római katolikus egyház” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Nyugati/latin rítusú katolikus egyház: Belső hivatkozások hozzáadása/eltávolítása |
|||
300. sor:
Az Egyház azt tanítja, hogy az embernek meg kell halnia, ami után következik az ítélet,<ref>Vö. Zsid 9,27; 2Kor 5,8-10.</ref> azaz közvetlenül a [[halál]] után minden ember [[Lélek|lelke]] találkozik Istennel, amikor is Jézus Krisztus mindenkit külön-külön megítél és végérvényesen dönt az egyén sorsáról: vagy az örök [[Pokol|kárhozatra]] jut, vagy az örök [[Mennyország|boldogságba]], vagy pedig az átmeneti tisztítóhely re. Ezt az ítéletet nevezik [[különítélet]]nek.<ref>Szabó: II. k. 284. 288. o.</ref> A katolikus tanítás szerint az ún. utolsó napon, vagy az [[Végítélet|ítélet napján]] [[Krisztus második eljövetele|Jézus újra eljön]] dicsőségesen, [[Feltámadás|feltámasztja]] a halottakat és egy egyetemes ítéletet tart, ahol az egész emberiség előtt mond ítéletet minden emberről, minden cselekedetről, korról, nemzetről, eszméről, jókról és rosszakról egyaránt. Ez az utolsó ítélet a keresztény élet győzelme és diadalmas megnyilvánulása. Ekkor véget ér az emberi történelem, a világ jelenlegi formája átalakul, és megkezdődik egy új ég és új föld időtlen története, amelyet Isten fog kormányozni igazságban és örökös boldogságban.<ref>Szabó: II. k. 310. 319. 321-322. o.</ref>
[[Fájl:Hieronymus Bosch Weltuntergang mitte low.jpg|jobbra|bélyegkép|Hieronymus Bosch: Az utolsó ítélet]]
A katolikus tanítás szerint a túlvilágon háromféle állapot van. A menny vagy [[mennyország]], azaz az [[üdvösség]] az Istennel való dicsőséges egyesülés és egy örökké tartó elmondhatatlanul boldog élet. A tisztítóhely ([[purgatórium]]) egy átmeneti állapot, ahol azok a lelkek tisztulnak, akik Isten kegyelmében és barátságában halnak meg, azaz üdvözültek, de még nem tökéletesen tiszták, hogy egyből a mennybe mehessenek. Ez a hely a [[vezeklés]] és a [[bűn]]től való teljes megtisztulás helye, hogy elnyerjék azt a szentséget, amelyre szükségük van, hogy a mennyország örömébe beléphessenek.<ref>Vö. KEK 1030. 1054.</ref>
[[Fájl:Das Jüngste Gericht (Memling).jpg|right|thumb|270px|[[Hans Memling]]: Az utolsó ítélet (Nemzeti Múzeum, [[Gdanszk]])]]
Végül a [[pokol]], azaz a kárhozat az Istentől való teljes és végleges elszakadás, az emberi élet üressége, az „örök tűz” és szenvedés. Ide azok kerülnek, akik Istent elutasítva olyan halálos bűnben halnak meg, amit nem bántak meg. „Isten senkit nem rendel eleve arra, hogy a pokolba jusson”, mert „csak akkor egyesülhetünk Istennel, ha szabadon választjuk azt, hogy szeretjük Őt.”<ref>KEK 1037. 1033.</ref> Istent pedig nem szeretheti az, aki ellene, a felebarátja vagy önmaga ellen súlyosan vétkezik: "Aki nem szeret, az a halálban marad.”<ref>KEK 1033; 1Jn 3,15.</ref>
| |||