„Szalai Sándor (szociológus)” változatai közötti eltérés

(Személynév egyértelműsítése)
[[1966]]-tól [[1972]]-ig az [[Egyesült Nemzetek Szervezete|ENSZ]] Kutatási és Oktatási Intézete (UNITÁR) kutatási igazgató helyettese.
 
[[1972]]-től haláláig az MTA Tudományszervezési Csoportjának, majd Intézetének tudományos tanácsadója volt, egyidejűleg [[1972]]-től [[1980]]-ig a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem, [[1980]]-tól haláláig pedig az Eötvös Loránd Tudományegyetem professzora. [[1978]]-tól haláláig a Magyar Szociológiai Társaság elnöke és a World Academy of Art and Science tagja volt. Javaslatára alapította [[1979]]-ben a [[Magyar Szociológiai Társaság]] az [[Erdei Ferenc-díj]]at, melyet [[1980]]-tól ítélnek oda. <ref>{{CitPer|szerző=sz. n. |cím=Az MSZT konferencia programja – szekciónként |alcím= |periodika=[[Replika (folyóirat)|Replika]] |év=1991 |hónap=03 |nap= |oldal=163 }}</ref>
volt.
 
[[1982]]-ben bekövetkezett haláláig részt vett az MTA Elnöksége által [[1965]]-ben létrehozott Kutatásszervezeti Intézet Tudományszervezési Csoportjának munkájában is. Az Intézet életének fontos része volt az a néhány év, amelyet itt töltött a nemzetközi hírű Szalai Sándor akadémikus, szociológus–filozófus. Az ő nevéhez fűződik többek között annak az elnökségi bizottságnak a vezetése is, amely az elsők között foglalkozott tudományos alapon a Bős-Nagymarosi vízlépcső megépítésének lehetséges ökológiai következményeivel. Ugyancsak Szalai Sándor vezette azt az elnökségi bizottságot is, amely a távlati népgazdasági terv megalapozásához 20 évre szóló tudományfejlődési prognózist dolgozott ki [[1980]]-[[1982]] között.