Wikipédia

„Fehérfarkú gnú” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
DenesFeri (vitalap | szerkesztései)
180 771 szerkesztés
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
{{Taxobox
| name = Fehérfarkú gnú
| fossil_range = [[Pleisztocén]] -– jelen, {{evolúciós időszak|1|0}}
| image = Black wildebeest, or white-tailed gnu, Connochaetes gnou at Krugersdorp Game Reserve, Gauteng, South Africa (27382911492).jpg
| image_caption = Fehérfarkú gnúk egy [[Dél-afrikai Köztársaság]]-i vadasparkban
41. sor:
A fehérfarkú gnú kizárólag [[növényevő]] állat; étrendjét majdnem teljes egészében a [[perjefélék]] képezik. Az itatóhelyek közelsége létfontosságú a számára. Ennek az antilopfajnak a „társadalmában” három szociális réteg van: a tehéncsordák, az ifjú bikacsordák és az önálló területekkel rendelkező idősebb bikák. Igen gyorsan szaladó állat. Egymással testmutogatással és bőgőhangokkal kommunikálnak. A szaporodási időszaka februártól áprilisig tart. Körülbelül 8,5 hónapos vemhesség után a tehén általában egy [[borjú]]nak ad életet. A fiatal fehérfarkú gnú a következő év borjáig az anyjával marad. A nyílt térségeket és [[szavanna|szavannákat]], valamint a [[Karoo]]-i bozótost választja élőhelyéül.
 
A szóban forgó gnúfaj kizárólag az [[afrika]]i kontinens déli részein őshonos. A [[19. század]]ban szinte teljesen kiirtották a faját; részben azért, mert kártevőnek vélték -– mivel ugyanazt legelte, mint az ember [[szarvasmarha|szarvasmarhája]] -–, és részben a vadászata miatt -– a [[bőr (anyag)|bőréért]] és [[hús]]áért. A fehérfarkú gnút sikerült megmenteni és felszaporítani magánrezervátumokban, vadasparkokban és farmokon tartott állatokból. Ezek a példányok a [[Dél-afrikai Köztársaság]]ból, [[Lesotho|Lesothóból]] és [[Szváziföld]]ről származtak. Ezt az antilopfajt őshazáján kívülre, [[Namíbia|Namíbiába]] és [[Kenya|Kenyába]] is betelepítették.
 
== Rendszertani besorolása, neve és evolúciója ==
51. sor:
 
=== Hibridek ===
Mivel viselkedési és elterjedési szempontból a két gnú igen eltér egymástól, a szabad természetben történő [[hibrid (biológia)|hibridizáció]] igen ritka, bár a fogságban tartott vagy ugyanabba a rezervátumba, vadasparkba zárt állatok között megtörténik.<ref name=hybrid1>{{cite journal|last=Grobler|first=J.P.|author2=Rushworth, I. |author3=Brink, J.S. |author4=Bloomer, P. |author5=Kotze, A. |author6=Reilly, B. |author7= Vrahimis, S. |title=Management of hybridization in an endemic species: decision making in the face of imperfect information in the case of the black wildebeest—''Connochaetes gnou''|journal=European Journal of Wildlife Research|date=5 August 2011|volume=57 |issue=5 |pages=997–1006 |doi=10.1007/s10344-011-0567-1 |issn=1439-0574}}</ref> A hibrid példány az [[öszvér]]től - olyan állat, mely a [[ló]] és [[háziszamár]] ivarképtelen leszármazottja - eltérően általában ivarképes. A Dél-afrikai Köztársaságban lévő ''Spioenkop Dam Nature Reserve'' nevű vadasparkban végzett kutatások azt mutatták, hogy ezek a hibrid állatok testi rendellenességekben szenvedhetnek; ezek a rendellenességek a [[fog]]akban, a szarvakban és a [[koponya|koponyát]] összetevő egyes [[csont]]okban -– wormian csontok -– nyilvánulnak meg.<ref name=hybrid2>{{cite journal|last=Ackermann|first=R. R.|author2=Brink, J. S. |author3=Vrahimis, S. |author4= De Klerk, B. |title=Hybrid wildebeest (Artiodactyla: Bovidae) provide further evidence for shared signatures of admixture in mammalian crania|journal=South African Journal of Science|date=29 October 2010 |volume=106 |issue=11/12 |pages=1–4 |doi=10.4102/sajs.v106i11/12.423}}</ref> A hibrid nagyobb méretű lehet a szüleinél. További betegségei: a [[fül]] felépítésének egyes elferdülései, valamint az összeforrt [[orsócsont]] ''(radius)'' és [[singcsont]] ''(ulna)''.<ref name=hybrid3>{{cite journal|last=De Klerk|first=B.|title=An osteological documentation of hybrid wildebeest and its bearing on black wildebeest (''Connochaetes gnou'') evolution (Doctoral dissertation)|year=2008}}</ref>
 
== Előfordulása ==
71. sor:
Mind a két nemnek 90&nbsp;fokos szögben előre, majd felfelé hajló [[szarv]]a van. Szarvának formája a [[keleti pézsmatulok]]éra ''(Ovibos moschatus)'' emlékeztet és legfeljebb 78&nbsp;centiméter hosszú. A szarv növekedése elég különös módon megy végbe. A növekedésnek induló szarv hegye először egyenesen felfelé irányul, később oldalra hajlik, mivel a szarv belső oldala gyorsabban növekszik, mint a külső. A bika szarva a tövénél szélesebb és lapítottabb, ezzel pajzsot képez a koponyának. A tehén szarva rövidebb és keskenyebb.<ref name=adw/> A tehén szarva 3&nbsp;éves korában éri el a teljes méretét, míg a bika esetében ez a 4. vagy 5. életévében következik be.<ref name=mammal/> Ennek az állatfajnak általában 13&nbsp;darab hát[[csigolya|csigolyája]] van, bár találtak már 14&nbsp;hátcsigolyás példányokat is; ez arra enged következtetni, hogy a fehérfarkú gnú mint faj hosszabbodási folyamaton megy át.<ref name=mammal/> A szemei előtt, a szőrcsomók alatt és a hátsó lábain vastag anyagot termelő szagmirigyek találhatók. A tehénnek két csecsbimbója van.<ref name=mammal/><ref name=estes3/> A két gnúfajt farkának alakja és színezete, valamint a szőrzet színezete és a testmérete alapján lehet megkülönböztetni; a szóban forgó gnú kisebb a nála jóval ismertebb rokonánál.<ref name=stw>{{cite book|last=Stewart|first=D.|title=The Zebra's Stripes and Other African Animal Tales|year=2004|publisher=Struik Publishers|location=Cape Town|isbn=186-8729-516|page=37}}</ref>
 
Habár olyan térségben él, ahol a hőmérsékletingadozás nagymértékű, a fehérfarkú gnú állandó testhőmérsékletet tud fenntartani.<ref name=maloney1/> Mivel forró és gyakran árnyék nélküli területeken él, úgy fejlődött, hogy a [[Nap]] káros sugárzásai ne ártsanak neki.<ref name=maloney2>{{cite journal|last=Maloney|first=S. K.|author2=Moss, G. |author3=Mitchell, D. |title=Orientation to solar radiation in black wildebeest (''Connochaetes gnou'')|journal=Journal of Comparative Physiology A |date=2 August 2005 |volume=191 |issue=11 |pages=1065–77 |doi=10.1007/s00359-005-0031-3 |issn=1432-1351}}</ref> A borjú magas [[vörösvérsejt]] szinttel születik, és ez egyre csak növekszik, a 2-3&nbsp;hónapos koráig; ettől eltérően a [[fehérvérsejt]]ek szintje alacsony, és az állat egész életében csökkenni fog. A [[neutrofil granulocita|neutrofil granulociták]] száma magas az élete egész során. A hematokriták és [[hemoglobin]]ák szintje esik az állat első 20-30 napjában. Minden efféle esés és növekedés csúcsai az antilop második vagy harmadik hónapjáig történik, aztán pedig alábbhagy, míg az idős állatnál a változások nagyon alacsony szintűek.<ref name=vahala>{{cite journal|last=Vahala|first=J.|author2=Kase, F.|title=Age- and sex-related differences in haematological values of captive white-tailed gnu (''Connochaetes gnou'')|journal=Comparative Haematology International|date=December 1993 |volume=3 |issue=4 |pages=220–224 |doi=10.1007/BF02341969 |issn=1433-2973}}</ref> Az erős [[izom|izmainak]] -– melyeknek működése nagy mennyiségű [[oxigén]]t igényel -, köszönhetően a fehérfarkú gnú igen gyorsan és ügyesen mozog. Hosszú távon gyors futásra is képes, mielőtt kimerülne.<ref>{{cite journal|last=Kohn|first=T. A.|author2=Curry, J. W. |author3=Noakes, T. D. |title=Black wildebeest skeletal muscle exhibits high oxidative capacity and a high proportion of type IIx fibres|journal=Journal of Experimental Biology |date=9 November 2011 |volume=214 |issue=23 |pages=4041–7 |doi=10.1242/jeb.061572 |pmid=22071196}}</ref>
 
== Életmódja ==
77. sor:
[[Fájl:Black wildebeest, or white-tailed gnu, Connochaetes gnou at Krugersdorp Game Reserve, Gauteng, South Africa (27205016790).jpg|bélyegkép|balra|250px|Kisebb csorda a Krugersdorp vadasparkban]]
 
Az állat főleg kora reggel és késő délután tevékeny, a nappal forró szakaszát pihenéssel tölti.<ref name=nowak>{{cite book|last=Nowak|first=R. M.|title=Walker's Mammals of the World|year=1999|publisher=Johns Hopkins University Press|location=Baltimore, Maryland|isbn=0-8018-5789-9|pages=1184–6|edition=6th}}</ref> Gyors futó; csúcssebessége elérheti a 80&nbsp;km/h-t is.<ref name=nowak/> Mikor valaki néhány százméteres távolságban megközelít egy fehérfarkú gnúcsordát, az állatok fújóhangokat hallatnak és hirtelen futásnak indulnak, de rövid táv után megállnak és megnézik, hogy az „ellenség” mit csinál, követi-e vagy sem. Ha az illető tovább közelít, akkor a gnúk többször is tovább állnak, illetve hátranéznek. Az antilopok egymás közt [[feromon]]ok használatával -– melyeket a [[Flehmen-reakció]] közben a [[vomeronazális szerv]] segítségével érzékelnek -, valamint hangkiadásokkal kommunikálnak. A fehérfarkú gnú egyik hangja fémes orrhang, míg egy másik visszhangzó csukláshang; ezek akár 1500&nbsp;méteres távolságba is elhallatszanak.<ref name=estes2>{{cite book|last=Estes|first=R. D.|title=The Safari Companion : A Guide to Watching African Mammals, Including Hoofed Mammals, Carnivores and Primates|year=1993|publisher=Russel Friedman Books|location=Halfway House|isbn=0-9583223-3-3|pages=124–6}}</ref> A legfőbb természetes [[ragadozó életmód|ragadozói]]: az [[oroszlán]] ''(Panthera leo)'', a [[foltos hiéna]] ''(Crocuta crocuta)'', a [[afrikai vadkutya|hiénakutya]] ''(Lycaon pictus)'', a [[leopárd]] ''(Panthera pardus)'', a [[gepárd]] ''(Acinonyx jubatus)'' és a [[nílusi krokodil]] ''(Crocodylus niloticus)''. A borjakra főleg a hiénák, míg a felnőttekre az oroszlánok vadásznak.<ref name=mammal/>
 
Mint számos más antilopfaj, a szóban forgó állat is csordákban él. A „társadalmuk” háromféle típusú lehet: tehéncsordák, melyekben felnőtt tehenek és borjaik vannak; a terület nélküli fiatal, nagyjából egyéves bikákból és a területét vesztett, kiöregedett bikákból álló csordák, és a területtel rendelkező, jó erőben levő bikák. A tehéncsordák egyedszáma változó, általában 14-32 fő között mozog.<ref name=adw/> Ha muszáj -– mivel kisebb területen élnek -–, vagy bőséges a táplálékforrás, akkor ennél jóval nagyobb létszámú csordák is létrejönnek.<ref name=mammal/><ref name=adw/> Az egy csordába tartozó tehenek jól megférnek egymással, mivel többség valamilyen szinten rokon a többivel. A nagy csordák gyakran feloszlanak kisebbekre. A legkisebb borjak anyjuk mellett maradnak, azonban a nagyobbak a tehéncsordákon belül saját borjúcsordákat alkotnak.<ref name=mammal/> A csordán belül jól meghatározott ranglétra van,<ref name=mammal/> és a tehenek agresszívan viselkednek azokkal a kívülállókkal szemben, amelyek csatlakozni szeretnének a csordához.<ref name=uu>{{cite web|last=Huffman|first=B.|title=''Connochaetes gnou'', White-tailed gnu, Black wildebeest|url=http://www.ultimateungulate.com/Artiodactyla/Connochaetes_gnou.html|publisher=Ultimate Ungulate|accessdate=14 January 2014}}</ref> Az anyaállat általában elűzi maga mellől a múltévi borját, mielőtt életet adna a következő borjának. A borjak elhalálozási rátája megnövekszik, miután megtörténik az elválasztás, amikor a borjak többet nem élvezik anyjuk védelmét. Az elválasztás ellenére egyes nagyobb bikaborjak még egy ideig a tehéncsordával maradnak, de a többség a fiatal bikacsordákhoz szegődik. A bikacsordák eléggé lazák, a bennük levő állatok nem kötődnek egymáshoz.<ref name=mammal/> A hozzájuk való csatlakozás is könnyebb, mivel nem tanúsítanak agresszív viselkedést a jövevényekkel szemben. A bikacsordák nagyobb távokat járnak be, és menedékhelyet biztosítanak az olyan bikáknak, melyek elvesztették a területeiket, illetve közülük kerülnek ki a következő erős területvédő bikák, amelyek újabb borjakat fognak nemzeni.<ref name=mammal/>
 
A kifejlett, területtel rendelkező bika nem lehet fiatalabb négyévesnél. A sikeres bika területét tehéncsordák szokták meglátogatni. A bika a területét egész évben védelmezi. Ahol több fehérfarkú gnú is található, a területvédő bikák között 100-400&nbsp;méteres távolság szokott lenni.<ref name=mammal/> A területek méretét főleg az élőhelyek minősége határozza meg. A nagyon gazdag élőhelyeken a bikák közti távolság akár 9&nbsp;méterre is csökkenhet, míg a szegényes élőhelyeken a bikák területe 1600&nbsp;méterre is kiterjedhet.<ref name=nowak/> Minden bika területének a közepén van egy [[ürülék]]kupac, ahol mutogatja magát, illetve hangkiadásokkal vonzza magához a teheneket. Az önmutogatás közben a fehérfarkú gnú a szarvaival és patáival kaparja a talajt, abba belefekszik és vizel.<ref name=mammal/> Ezek a tevékenységek a tehenek odacsalogatását és a más bikák elriasztását célozzák. Mikor két bika találkozik, előbb megpróbálják egymást elijeszteni, hogy elkerüljék a küzdelmet. Néha legelni kezdenek egymás mellett, hogy azt mutassák, mennyire nem félnek a másiktól, vagy ide-oda lóbálják fejüket. Néha egymást vizeletét mérik fel. Ha ezek a tevékenységek nem riasztották el az ellenfelet, akkor a bikák körbejárják egymást, és végül összecsapnak.<ref name=mammal/> A döfés kétféle lehet: könnyed, melyben a bikák lábon állva összeérintik a fejüket, illetve szarvaikat; valamint határozott, melynek során a bikák mellső lábukra térdelnek, hogy nehezebben legyenek elmozdíthatók.<ref name=mammal/>
117. sor:
Ahol a két gnúfajt egy helyen tartják, hibrid állatok is megjelennek, és mivel ezek ivarképesek, mindkét gnúfajnak a génállományát károsítják.<ref name=iucn/><ref name=hybrid4>{{cite journal|last=Grobler|first=J. P.|author2=Rushworth, I. |author3=Brink, J. S. |author4=Bloomer, P. |author5=Kotze, A. |author6=Reilly, B. |author7= Vrahimis, S. |title=Management of hybridization in an endemic species: decision making in the face of imperfect information in the case of the black wildebeest—''Connochaetes gnou''|journal=European Journal of Wildlife Research|date=5 August 2011|volume=57 |issue=5 |pages=997–1006 |doi=10.1007/s10344-011-0567-1 |issn=1439-0574}}</ref> Korábban, mielőtt a fehér ember Dél-Afrikába érkezett volna, hatalmas csordákat alkotott ez az antilopfaj. Azonban az ember a 19. század végére majdnem teljesen kiirtotta; csak kevesebb mint 600&nbsp;példány maradt életben.<ref name=estes3/> A mai állatok azon kevés fehérfarkú gnúnak a leszármazottai, melyek magán vadasparkokban és állatkertekben éltek. Azok felszaporításával sikerült megmenteni a fajt.<ref name=iucn/>
 
A mai világszintű állományt körülbelül 18&nbsp;ezer főre becsülik; ezekből 7000&nbsp;állat Namíbiában, különböző farmokon él -– Namíbia egyébként nem tartozik az ősi előfordulási területe közé. Eme gnúk 80%-a magántulajdonban levő területeken él, csak 20%-a található meg a hivatalos rezervátumokban. A megfigyelések szerint az állományok növekedésnek indultak, főleg azok, amelyek valakinek a tulajdonai; emiatt a [[Természetvédelmi Világszövetség]] ''(IUCN)'' [[nem fenyegetett faj]]nak minősíti a fehérfarkú gnút. A namíbiai betelepítés annyira sikeres volt, hogy 1982-ben 150&nbsp;példányból 1992-re 7000&nbsp;fős állomány jött létre.<ref name=iucn/><ref name=adw/>
 
=== Felhasználása és az emberrel való kapcsolata ===
124. sor:
Ez az antilop rajta van a Dél-afrikai Köztársasághoz tartozó Natal tartomány címerén. Az évek során a közigazgatás többször is ábrázoltatta ezt az állatot a postabélyegeken, továbbá az öt [[dél-afrikai rand]] értékűn is fehérfarkú gnú látható.<ref name=mammal/><ref>{{cite web | url=http://www.samint.co.za/R5.aspx | title=Circulation Coins: Five Rand (R5) | publisher=South African Mint Company | year=2011 | accessdate=16 February 2014}}</ref>
 
Habár manapság már nem fordul elő, az egykori történelmi elterjedési területén korábban ebben a térségben ez a növényevő állat a leggyakoribb zsákmánynak számított. Talán a helybéli oroszlánoknak a főfogása volt. Manapság közgazdaságilag igen fontos szerepet töltenek be, mivel sok [[turizmus|turistát]] vonzanak azokhoz a farmokhoz és vadasparkokhoz, ahol vannak. Mivel megint elszaporodtak, egyeseket újból leölnek bőrükért és [[hús]]ukért; bár mint a csíkos gnú esetében, a húsa száraz, kemény és rágós; viszont a bőre értékes.<ref name=nowak/> A gnú húsát megszárítják, és ''biltong''ot készítenek belőle -– ez a dél-afrikai bennszülött konyha egyik kedvelt része. A tehén húsa puhább, mint a bikáé, főleg ősszel.<ref>{{cite journal|last=Hoffman|first=L. C. |author2=Van Schalkwyk, S. |author3=Muller, N.|title=Effect of season and gender on the physical and chemical composition of black wildebeest meat|journal=South African Journal of Wildlife Research|date=October 2009 |volume=39|issue=2 |pages=170–4 |doi=10.3957/056.039.0208}}</ref> A fehérfarkú gnú tízszer több húst ad, mint a [[Thomson-gazella]] ''(Eudorcas thomsonii)''.<ref name=schaller>{{cite book|last=Schaller|first=G. B.|title=The Serengeti Lion : A Study of Predator-prey Relations|year=1976|publisher=University of Chicago Press |location=Chicago |isbn=022-6736-601 |page=217}}</ref> A hosszú, selymes farkszőrzetéből légyhessegetőt készítenek.<ref name=nowak/>
 
A fehérfarkú gnú az embernek árthat is; például vetélytársa a legelőkön és az itatóhelyeken az emberek szarvasmarháinak. Továbbá különböző betegségeket adhat át a háziállatoknak. A szarvasmarhacsordákban terjeszthetik a [[keleti marhavész]]t, valamint a kullancsokat, a fonálférgeket, a [[galandférgek]]et ''(Cestoda)'', légy lárvákat és a valódi mételyek közül a ''[[Paramphistomum]]''-fajokat.<ref name=talbot>{{cite book|last=Talbot|first=L. M.|title=Wildlife Monographs:The Wildebeest in Western Masailand, East Africa|year=1963|publisher=National Academies|pages=20–31|author2=Talbot, M. H.}}</ref>
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Fehérfarkú_gnú”