|
Az egyházi joghagyományban a kiközösítés kizárás értelmű ''exkommunikáció'' (= ''közösségből való kizárás, {{ny-la|excommunicatio}}'') lett.
Minden kiközösített számára meg van tiltva a [[szentségek]]hez való járulás (''pl. a [[házasság]]kötés is''), vagy azok kiszolgáltatása.{{refhely|Herbert Vorgrimler: Új teológiai szótár, illetve2006, Göncöl Kiadó}} Nem vehetett részt a közösségi imákon vagy a [[Szentmise|szentmisé]]n.<ref>1331.k. 1.§ 1</ref> másAz egyházi jogokjogait elvesztéseelvesztette, pl. bármiféle egyházi hivatal gyakorlásagyakorlását, {{refhely|Herbert Vorgrimler: Új teológiai szótár, 2006, Göncöl Kiadó}} ill. az egyházkormányzati intézkedések végzésének tilalma is elő volt írva. <ref>1331.k. 1.§ 3</ref>.
Az ünnepélyes formában kihirdetett kiközösítést [[Anatéma|anatémá]]nak nevezik. Önmagában az egyházi átkot jelenti. {{refhely|Herbert Vorgrimler: Új teológiai szótár, 2006, Göncöl Kiadó}}
==== TörténelemNapjainkban ====
'''Napjainkban:''' az 1983-as egyházi törvénykönyv (CIC) nem tartalmaz pontos jogi definíciót a kiközösítésre. Alphonse Boras nyomán jogi jelentését így közelíthetjük meg: „Olyan sajátosan gyógyító célú, pozitív egyházjogi büntető szankció, melyet igen súlyos büntetendő cselekmények ellen rendeltek, és amelynek elválaszthatatlan hatásai a jogok és kötelességek gyakorlásának olyan, a Codex rendelkezéseinek megfelelő (1331.k., 171.k. 1.§ 3, 316.k., 915.k., 996.k. 1.§ és 1109.k.) tilalmaiban állnak, melyek az Egyház lelki javaiból való (szinte) teljes kizárást eredményeznek.”<ref>{{KatLex|ALL}} [http://lexikon.katolikus.hu/K/kik%C3%B6z%C3%B6s%C3%ADt%C3%A9s.html kiközösítés]</ref> ▼'''Történelmi gyökerek:''' az első századokban kiközösítés alatt főleg a szentségek vételének tilalmát értették, ami azonban nem jelentette a közösség életéből való teljes kirekesztést. Nem vehetett részt a közösségi imákon vagy a [[Szentmise|szentmisé]]n.<ref>1331.k. 1.§ 1</ref> A kiközösítés egyértelműen büntető jelleggel bírt, de célja kétségkívül a megjavítás, a visszatérítés volt.
▲'''Napjainkban:''' az 1983-as egyházi törvénykönyv (CIC) nem tartalmaz pontos jogi definíciót a kiközösítésre. Alphonse Boras nyomán jogi jelentését így közelíthetjük meg: „Olyan sajátosan gyógyító célú, pozitív egyházjogi büntető szankció, melyet igen súlyos büntetendő cselekmények ellen rendeltek, és amelynek elválaszthatatlan hatásai a jogok és kötelességek gyakorlásának olyan, a Codex rendelkezéseinek megfelelő (1331.k., 171.k. 1.§ 3, 316.k., 915.k., 996.k. 1.§ és 1109.k.) tilalmaiban állnak, melyek az Egyház lelki javaiból való (szinte) teljes kizárást eredményeznek.”<ref>{{KatLex|ALL}} [http://lexikon.katolikus.hu/K/kik%C3%B6z%C3%B6s%C3%ADt%C3%A9s.html kiközösítés]</ref>
'''Főbb hatásai:'''
|
