„Ming-dinasztia” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló
Vietnám
67. sor:
A dinasztialapító gazdasági sikerei nyomán az ország megerősödött, és a rövid polgárháború után {{kínai|Yongle|Jung-lö}} császár folytatni tudta nagy elődje hódító politikáját. Öt nagy hadjáratot is vezetett személyesen az északi szomszéd mongol törzsek ellen és 1410-ben nagy győzelmet aratott az [[Onon]] folyónál.{{refhely|Gernet 2001|311. oldal}} Északkeleten hadserege eljutott egészen az [[Amur (folyó)|Amur]] torkolatvidékéig, 1409-ben főkormányzóságot alapítottak a tajgavidéki Nurgan vidékén, az Amur alsó folyása és Csendes-óceán között, a mai [[Szihote-Aliny]] hegység környékén. Ez csak 1435-ig állt fenn, de még a 20. század 60-as éveiben is hivatkozási alapul szolgált a szovjet-kínai határvitában.
 
1406-ban a birodalom déli határán, az Amurtól {{szám|5000}} kilométerre, {{szám|200000}} fős hadsereg támadt a mai [[VietnamVietnám]] északi részén elterülő Đại Việt államra és megsemmisítette a Trần dinasztia uralmát, hogy visszaállítsa a korábbi kínai fennhatóságot.{{refhely|Gernet 2001|311. oldal}} Ezt a hódítást sem sikerült azonban megtartani. 1418-ban felszabadító mozgalom indult, ami 1427-re kiűzte a hódítókat a [[Vörös-folyó (VietnamVietnám)|Vörös-folyó]] medencéjéből és vezetője megalapította a vietnamivietnámi Lê dinasztiát.{{refhely|Gernet 2001|312. oldal}}
 
A hadjáratok mellett Kína intenzív [[diplomácia]]i tevékenységet is folytatott ebben az időszakban [[Közép-Ázsia|Közép-Ázsiától]] [[Indokína|Indokínáig]] és [[Japán]]tól [[Jáva|Jáváig]]. A követjárások közül kiemelkedett {{kínai|[[Csen Cseng (utazó)|Chen Cheng]]|[[Csen Cseng (utazó)|Csen Cseng]]}} közép-ázsiai tevékenysége, valamint {{kínai|[[Cseng Ho|Zhen He]]|[[Cseng Ho]]}} nagyszabású tengeri expedíciói. Ő a császár megbízása alapján [[1405]] és [[1433]] között hét tengeri expedíciót vezetett nyugatra, amelyek során többek között Afrika keleti partjait is elérte. Ezek az expedíciók a későbbi európai felfedő utaktól eltérően egész flottákból álltak, 50-60 hajóval, 20-30 ezer emberrel, és a hatalmas hajókkal általában a partok mentén haladtak. {{kínai|Zhen He|Cseng Ho}} admirális útjai során több mint 30 országba jutott el, amelyeket beszámolója szerint „meghódoltatott” (valójában kölcsönös ajándékcseréről lehetett szó az adott ország uralkodójával – egy afrikai király például egy zsiráfot küldött a kínai császárnak). A kínaiak ma többek között ezen utakra hivatkozással tartanak igényt a [[Dél-kínai-tenger]] szigeteire.
163. sor:
=== Kalózok ===
 
A partvidékre korábban is jellemző kalózkodás a 16. század közepén minden addiginál hevesebbé vált. A ''wokou'' néven nevezett japán kalózok (a ''wó'' törpét jelent kínaiul) támadásai már az invázió jellegét öltötték. A „japán kalózok” terminus azonban tulajdonképpen egy változatos nemzetiségekből álló csoportot takart, voltak közöttük [[koreaiak]], [[vietnami nyelv|vietnamiakvietnámiak]], [[maláj nyelv|malájok]], [[szumátra]]iak és a partvidéken élő kínaiak is.{{refhely|Gernet 2001|326. oldal}}
 
A kalóztevékenység megélénkülése paradox módon Kína bezárkózásával, az akkoriban egyébként a kelet-ázsiai térségben erősen élénkülő tengeri kereskedelem betiltásával is összefüggött. A több ezer kilométeres partvidéket felügyelni ugyanis szinte lehetetlen volt, a tiltás az illegalitásba szorította és a kalóztevékenység felé terelte a korábbi kereskedőket.{{refhely|Gernet 2001|328. oldal}}