„Második keresztes hadjárat” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
finomítás, szórend |
a →Vend keresztes hadjárat: link jav |
||
144. sor:
== Vend keresztes hadjárat ==
<!--{{fő|Vend keresztes hadjárat}}-->
A II. keresztes hadjárat összehívásakor számos [[Dél-Németország|dél-német]] döntött úgy, hogy a [[Szentföld]]ön vesz részt a harcokban. Az [[Észak-Németország|észak-német]] szászok vonakodtak. Szent Bernátnak 1147. március 13-án, a [[Frankfurt am Main|frankfurti]] [[Birodalmi gyűlés (Német-római Birodalom)|birodalmi gyűlésen]] vetették fel, hogy inkább a pogány szlávok megtérítésére vezetnének hadjáratot. A szászok tervének megfelelően a pápa április 13-án kiadta ''Divina dispensatione'' című bulláját, mely szerint nincs különbség a különféle keresztesek lelki jutalmaiban. A szlávok elleni hadjáratban főként [[
A német részvételtől felzaklatott [[Obodrita uralkodók listája|obodriták]] 1147 júniusában megszállták a [[holstein]]i [[Wagria|Wagriát]], amely a nyár végi keresztes felvonulás útvonalába esett. Miután a keresztény területről kiűzték a szlávokat, a keresztesek a [[Dobin am See|dobini]] obodrita és a [[demmin]]i [[lutici]] erődök ellen fordultak. A Dobint támadók soraiban ott volt a dán [[V. Knut dán király|V. Knut]] és [[III. Svend dán király|III. Svend]], [[II. Adalbert brémai érsek]] és [[III. Henrik szász herceg]] is. Amikor néhányan kifogásolták a vidék felégetését, mások pedig a „Ha a föld, amit pusztítunk, a mi földünk, akkor a nép, akivel harcolunk, a mi népünk?” kérdést tették föl.{{sfn|Christiansen|1997|p=55}} A sereget a szász herceg visszavonta, mikor [[Niklot]] pogány vezetővel megállapodott, hogy a dobini helyőrség [[Keresztség|megkeresztelkedik]].
| |||