„Bozzay Margit (író)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Források: jegyzetek |
kép |
||
27. sor:
==Családja==
Horváth Antal gazdatiszt és Moller Hermine (egy osztrák-morva orvos leánya) gyermekeként született. Édesapja családja a Bach-korszakban vesztette el utolsó családi birtokait, az ősi földből. Apja a gazdasági akadémia elvégzését követően beállt gazdatisztnek abba a 4000 holdas káptalani birtokba, amely eredendően az övék volt.<ref>Bozzay Margit- Az én oldalam - Film Szinhaz Irodalom 1942 február 6 - 12 / V. évfolyam 6. szám</ref> Összesen tizenhárman voltak testvérek, akik közül heten élték meg a felnőttkort. Testvérei J. Horváth László (1897–1974) mezőgazdasági mérnök és [[Soproni Horváth József]] festőművész (1891–1971). Férje Bozzay Boldizsár, fia Bozzay Dezső (1912–1974) ipari formatervező. Unokája [[Bozzay Margit (modell)|Bozzay Margit]] modell.
==Élete==
35. sor:
''"A munka egyik része a tehetség, a második a mesterség. Az elsőt kapja az ember, a másodikat neveli."'' - vallotta. Szívből írt, saját élményeit, tapasztalatait beleszőve az írásaiba. Női íróként, hamar kedveltté lett - főképp a hírlapírás elhanyagoltabban kezelt - női olvasók táborában, s rövidesen állandó megjelenéssel, a vasárnapi Asszony-rovattal igen nagy népszerűségre tett szert. Amikor kisebbik gyermeke halálos betegségbe esett, élményeinek, elkeseredésének hangot adott írásaiban, s válaszképpen leveleik ezreivel ostromolták az újság szerkesztőségét, New York-tól, Dél-Amerikáig érkeztek az együtt érző levelek. A lap soha sem látott olvasói visszhangja meglepte a szerkesztőséget magát is. A korszak kedvelt és modern asszonyideáljává vált sorsa, és írásainak sokasága révén, amelyek az akkori nők hétköznapi problémakörét járta körül. Olvasmányos cikkeivel, verseivel és novellái lett népszerű. Írásai gyakran kalandos nőtörténetek, az akkori férfi központú publicisztikai közegben lévő üde színfolt. Írásai közül kiemelkedik az önéletrajzi elemekkel átszőtt trilógiája (Tizenötéves feleség, 1936; Kenyér és szerelem, 1937; A lecke vége, 1939). Ő volt az első magyar női életrajzi lexikon összeállítója, szerkesztője volt. 1924 és 1939 között a Pesti Hírlap asszonyrovatát vezette, majd 1939 és 1942 között a Párisi Divat, a Reggeli Magyarország belső munkatársa és a Kincses Újság főmunkatársa volt.
[[Kép:Bozzay Dezső és Bozzay Margot sírja.jpg|bélyegkép|jobbra|Bozzay Dezső és Bozzay Margit sírja]]
==Emlékezete==
| |||