„Polikrómia” változatai közötti eltérés

 

Szúzában megmaradtak a kerámiákon a polikrómiák, viszont Perszepoliszban a kőre festett reliefek mára már eltűntek. A pigmentek kopásáért a környezeti hatások és a szerves pigmenttestek elhalása a felelős. Nyomokban találtak pigmenttesteket Perszepoliszban, így megállapították, hogy a különböző időkben eltérő színhasználat volt divatban.<ref>{{cite web |url=http://www.achemenet.com/ressources/enligne/arta/pdf/2005.002-Ambers-Simpson.pdf |title= Pigmentek Perszepoliszban |date= |accessdate=2010-07-08 |author=Janet Ambers és St John Simpson |authorlink= | publisher= |work=www.achemenet.com |format= |language=angol}}</ref>

Kép:Achaemenid plaque from Persepolis.JPG|Brosúra

Kép:Sphinx Darius Louvre.jpg|I. Dárajavaus-szfinx

Kép:Archer Darius palace Louvre AOD487.jpg|Perzsa katona

</gallery>

 

Valószínűleg keleti hatás alatt alkalmazták a görögök is a polikrómiát. Különösen a dór rendszerű templomok maradványain látszanak meg a festésnek nyomai. A triglifet rendesen kékre, a metopét pedig vörösre festették, a [[glison]] kék, vörös és zöld vagy aranyos volt. Az oromfal (tympanon), az oszlopfők, az oszloptörzsek s az ékítmények is színesek voltak. A középkorban az ó-keresztény bazilika belseje gazdag, sokszínű mozaikkal volt borítva. Hartwick Szent István székesfehérvári bazilikájának gazdag mozaikpompájáról csodálattal ír. A bizánci stílus és az új-perzsa építészet még pazarabbul bánt a színekkel. A román stílusú épületek egyes részeit, mint az oszlopokat, oszlopfőket, párkányokat és boltozati bordákat gazdagon befestették; a fő színek vörös és kék, gazdag aranyozással, a nagy falterületeken pedig a szentek történeteit szokták ábrázolni. A csúcsíves építészetben az architektúrai részletekben inkább a szobrászati kivitel állott előtérben és a falfestés sem fejlődhetett, miután nagyobb falterületek csúcsíves épületen nem voltak lehetségesek, gazdag polikrómiát csak az ablakok üvegfestményein találunk. Az egyébiránt még vita tárgya, hogy a csúcsíves templom architektúrai részletei, az oszlopok, pillérek és boltozat stb. mennyiben és hogyan voltak színes díszítéssel ellátva. Pl. [[Schulek Frigyes]] a budapesti Mátyás-templomot gazdagon festette be. A reneszánsz építészetben a polikrómiának kisebb szerep jutott; a barokk és a rokokó építészetben sem dívott a színgazdagság.