„Bédy-Schwimmer Rózsa” változatai közötti eltérés

A magyar feminista mozgalom – ellentétben például az angol szüfrazsettektől – mindig békés maradt. Leginkább „militáns” cselekedetük az volt, hogy röplapokat osztogattak a parlament bejárata előtt.<ref>{{CitLib|közreműködők=Rodriguez-Ruiz, Blanca, Rubio-Marín, Ruth (szerk.) |cím=The Struggle for Female Suffrage in Europe. Voting to Become Citizens. |kiadás= |hely=Leiden/Boston |kiadó=Brill |év=2012 |isbn= |fejezetszerző=Kollonay-Lehoczky Csilla |fejezetcím=Development Defined by Paradoxes: Hungarian History and Female Suffrage|oldal=428}}</ref> Mint meggyőződéses pacifista, Bédy-Schwimmer az erőszak minden formáját elítélte. 1912-ben, a „[[vérvörös csütörtök]]” után nem csaknemcsak a rendőri brutalitást bírálta, hanem a szociáldemokrata tüntetőket is, egyrészt azért, mert nem az általános választójogért küzdöttek, csak a férfiak választójogáért, másrészt pedig azért, mert erőszakkal léptek fel. Bédy-Schwimmer azt a következtetést vonta le, hogy a „világon uralkodó erőszakot” a férfiuralom alatt nem lehet megszüntetni.<ref>{{cite news|title=Az erőszak förgetege|author=Bédy-Schwimmer Rózsa|work=A Nő és a Társadalom|date=1912-06-01}}</ref> Az 1910-es évektől többször is felhívta a figyelmet a közelgő háború veszélyére és úgy érvelt, hogy ez a patriarchális világrendből következik, a női választójog megadása megelőzhetné.{{refhely|Kereszty|190. oldal.}} „Háborús zaj, kétségbeesett családok százezreinek jajgatása, pótolhatatlanul elpusztult értékek, Európa lángbaborulásának lehetősége: ez az egyoldalúan hímnemű állami berendezés eredménye” – írta egy 1912-es cikkben.<ref>{{cite news|title=A mi despotáink|author=Bédy-Schwimmer Rózsa|work=A Nő és a Társadalom|date=1912-12-10}}</ref>