„Csíkos gnú” változatai közötti eltérés

A csíkos gnú kromoszómáinak [[ploidia|diploid]] száma 58.<ref name=skinner>{{cite book|last=Skinner|first=J. D.|title=The Mammals of the Southern African Subregion|year=2005|publisher=Cambridge University Press|location=Cambridge|isbn=978-0-521-84418-5|pages=645–8|edition=3rd|author2=Chimimba, C. T.}}</ref> A kutatók egyaránt tanulmányozták bikák és tehenek kromoszómáit is. A tehenek esetében egy pár nagy méretű [[centromer|szubmetacentrikus]] kromoszóma kivételével az összes többi [[centromer|acrocentrikus]]. A bikák kromoszómáinak esetében [[mitózis|metafázisos]] kutatásokat végeztek; a tudósok ebből megtudták, hogy a bikáknak nagy szubmetacentrikus kromoszómái vannak, egyébként a többi a tehenekéhez hasonlóan acrocentrikus. Az [[X -kromoszóma]] nagy acrocentrikus, míg az [[Y kromoszóma]] nagyon apró.<ref name=wallace>{{cite journal|last=Wallace|first=C.|title=Chromosome analysis in the Kruger National Park: The chromosomes of the blue wildebeest ''Connochaetes taurinus''|journal=Koedoe|year=1978|volume=21|issue=1|pages=195–6|doi=10.4102/koedoe.v21i1.974}}</ref><ref name=groves>{{cite book|last=Groves|first=C.|title=Ungulate Taxonomy|year=2011|publisher=JHU Press|isbn=978-1-4214-0329-8|author2=Grubbs, P.}}</ref>

A felnőtt állat szarvai először oldalra, majd felfelé és kissé befelé irányulnak, így valóban a [[szarvasmarha|szarvasmarhára]] emlékeztet. A fiatal példányé kissé oldalra, azonban felfelé mutat és egyenes. A bika szarvai általában 83&nbsp;centiméteresek, míg a teheneké 30-40&nbsp;centiméter között van.<ref name=uu/> Habár az antilopok egyike, több vonása [[tulkok|tulokszerű]]. Például szarvainak alakja a [[kafferbivaly]] ''(Syncerus caffer)'' tehénének a szarvaira emlékeztet.<ref name=uu/> Úgyszintén az erősebb felépítésű elülső testrésze megint tulokra emlékeztet.<ref name=ng>{{cite web|title=Wildebeest (''Connochaetes taurinus'')|url=http://animals.nationalgeographic.co.in/animals/mammals/wildebeest/|publisher=National Geographic Society|National Geographic|accessdate=22 January 2014}}</ref><ref name=kingdon>{{cite book|last=Kingdon|first=Jonathan|title=East African Mammals : An Atlas of Evolution in Africa|year=1989|publisher=Academic Press|location=London|isbn=0-226-43725-6|pages=525–38|edition=Vol. 3, Part D:Bovids}}</ref><ref name=ng>{{cite web|title=Wildebeest (''Connochaetes taurinus'')|url=http://animals.nationalgeographic.co.in/animals/mammals/wildebeest/|publisher=National Geographic Society|National Geographic|accessdate=22 January 2014}}</ref>

Ez az antilopfaj sok ragadozó állatnak a kedvenc tápláléka; főképp az [[oroszlán]]é, a [[leopárd]]é ''(Panthera pardus)'', a [[foltos hiéna|foltos hiénáé]] és a [[afrikai vadkutya|hiénakutyáé]] ''(Lycaon pictus)''. A ragadozók mellett állományait számos betegség is tizedeli.<ref name=adw/> Az [[ember]] is nagymértékben tudja befolyásolni az állat egyedszámát. A csíkos gnúra nézve legveszélyesebb emberi tevékenységek a vizek elfogyasztása, azaz az itatóhelyek lecsapolása, a lakóterületek és farmok terjeszkedése, valamint az [[orvvadászat]]. A csíkos gnú elkaphatja a vele egy területen legelésző [[szarvasmarha|szarvasmarhától]] az [[afrikai álomkór| álomkórt]]; ez a betegség nagy kárt tehet az állományokban.<ref name=iucn/> A területek bekerítései meggátoltak egyes gnúállományokat az évszakos vándorútjaikban; így ezek az állatok nem jutottak vízhez és megfelelő legelőkhöz; a szárazság pedig végzett velük.<ref name=iucn/> A Mara régióban végzett kutatások azt mutatták, hogy 1977-től egészen 1997-ig, az itteni csíkos gnúállomány 80%-kal csökkent, vagyis a 119&nbsp;000&nbsp;fős állomány 22&nbsp;000&nbsp;főre apadt. Ennek a fő oka a mezőgazdaság terjeszkedése volt, mely elzárta az antilopokat az itató-, illetve az ellőhelyektől.<ref>{{cite journal|last=Ottichilo |first=Wilber K. |author2=de Leeuw, Jan |author3=Prins, Herbert H.T. |title=Population trends of resident wildebeest (''Connochaetes taurinus hecki'' (Neumann)) and factors influencing them in the Masai Mara ecosystem, Kenya|journal=Biological Conservation |date=February 2001|volume=97 |issue=3 |pages=271–82 |doi=10.1016/S0006-3207(00)00090-2}}</ref> Hasonló állománycsökkenés történt 2016-ban a Tarangire populációban, mely egyike a három vándor életmódú állománynak.<ref>{{Cite journal|last=Morrison|first=Thomas A.|last2=Link|first2=William A.|last3=Newmark|first3=William D.|last4=Foley|first4=Charles A. H.|last5=Bolger|first5=Douglas T.|date=2016-05-01|title=Tarangire revisited: Consequences of declining connectivity in a tropical ungulate population|url=http://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0006320716300775|journal=Biological Conservation|volume=197|pages=53–60|doi=10.1016/j.biocon.2016.02.034}}</ref>