„Tőzeg” változatai közötti eltérés

A tőzeget régen kézzel, tőzegásókkal termelték ki, ma erőgépek és szállítószalagok segítségével. Érdekességképpen megemlítendő, hogy Csór-Nádasdladány mellett évi 30-40 ezer tonna tőzeget bányásztak, a kitermelés 25-30 embernek adott munkát, a legnagyobb felhasználó pedig a Fővárosi Településtisztasági Vállalat volt, amely a szikkasztott szennyvíziszapot komposztálta a tőzeg segítségével. Ugyanott 2008-ban indult egy vállalkozás, ahol a tervek szerint egy esztendő alatt 10 és 25 ezer tonna közötti mennyiséget bányásznak majd ki virágföld készítése céljából. Az ország másik legnagyobb tőzegtelepei Zala megyében vannak. A természetvédők szerint a jelenlegi, fokozott kitermelés következtében a térségben lévő ivóvíz kutakivóvízkutak teljesen kiszáradtak, és a Balaton is komoly veszélybe került azzal, hogy a bányatavak nagy és utánpótlás nélküli párolgási felülettel bírnak. Ezek a bányatavak szerintük úgy alakultak ki, hogy a munkagépekkel felsértették azt a legfelső agyagréteget, amiamely nem engedte, hogy a nedvesség a föld mélyébe szivárogjon, és így veszítse el a vizét a magyar tenger.

A friss tőzegnek nagyon magas a víztartalma, ezért szállítás vagy égetés előtt szárítani kell. A tőzeget száraz állapotában tüzelőanyagként használják, nedvesebb állapotában pedig főként a talajminőség javítására. Átlagos [[fűtőérték]]e hasonló a barnaszénéhez, melynek az átlagos fűtőértéke 17 MJ/Kg kg. A tőzegnek magas a hamutartalma is, és kémiai adalékkal kell a hamu olvadáspontját csökkentve megakadályozni az égetés korrozív és környezetszennyező hatását. A kiégetés ezért nagyon lassú, és ebből is kifolyólag számos tőzegfajtából csak silány minőségű tüzelőanyag lesz.