„Octopoda” változatai közötti eltérés

E csoportba többnyire kicsiny, 20 cm-nél kisebb [[állatok]] tartoznak. Jellegzetességük, hogy nagy kartölcsérük van, a karjaikon pedig nemcsak tapadókorongok, hanem sorokba rendeződött cirruszok is ülnek. Tintazacskójuk hiányzik.

 

Feltűnő jellegzetességük, hogy testükhöz képest hosszú karjaikat bőrlebeny köti össze, ezért kartölcsérük nagy méretű. A kicsiny, teljes hosszúság egyharmadánál is rövidebb test hátul kúpszerűen kihegyesedő vagy lekerekedő. A tölcsér kicsiny, ezért az úszásukat nem is segíti hatásosan. Úszóik azonban szélesek, így ezekkel jól tudnak úszni. Nyilvánvaló tehát, hogy helyváltoztatásukban a kartölcsér játssza az igazi szerepet, ha az állat azt kinyitja, majd utána nagy erővel összecsukja, a karok közül kiáramló víz taszítja az állatot, és így a medúzához hasonló mozgás jön létre. Legismertebb fajuk a ''[[Cirrothauma murrayi]]''. Ezt az állatot sokat emlegetik, mert ez az egyetlen eddig ismert polip, amely úgy alkalmazkodott a mélytengeri élethez, hogy szemei megdöbbentő módon elcsökevényesedtek, tehát az állat vakká vált. A karok igen érdekes alkatúak. A karok tövétől a hegyéig két sorban álló cirruszok mellett egy sorban elhelyezkedő tapadókorongok is ülnek. Orsó alakú nyúlványai mindegyikében egy-egy sajátos világítószervnek tartható test van. A 8 kar mindegyikén 36 lámpás található. A ''[[Cirroteuthis]]'' nem fajainak kartölcsérei rendszerint még nagyobbak, mint a ''[[Cirrothauma]]'' fajoké. Kartölcsérjük a félig kinyitott esernyőhöz hasonlít. Néhány fajuk a legkülönbözőbb tengerekben él.