|
A '''miszo levesmiszoleves''' (味噌汁 misoshiru) egy tradicionális japán leves. A leves alapja a [[dasi]] lé, melybe megpuhított [[miszo]] pasztát kevernek. A többi hozzávaló változhat regionális és szezonális receptek, valamint személyes ízlés alapján.
A miszo leves egyike a japán konyha két alaplevesének - a másik a [[szuimono]]. ▼[[Fájl:Miso Soup.jpg|thumb|Miszo leves]] ▼
▲A miszo levesmiszoleves egyike a japán konyha két alaplevesének -– a másik a [[szuimono]].
==Miszo paszta==
▲[[Fájl:Miso Soup.jpg|thumb| Miszo levesMiszoleves]]
Az, hogy melyik miso pasztát választjuk a levesünkhöz nagy hatással van mind a karakterére, mint az ízére. A miszo pasztákat (tradicionális japán ízesítő, amely a szójabab, só és kódzsikin (麹菌) gomba erjesztésével készül) három kategóriába sorolhatjuk: vörös (akamiso), fehér (shiromiso) vagy kevert (awase). Rengeteg variációjuk létezik, például régiók szerint; ilyen a Sinsú miszo vagy a [[Szendai]] miszo. ▼
Az a miso paszta melyet tovább érleltek (vörös) egy erősebb, mélyebb ízt ad a miso levesnek. A rövidebb ideig érlelt (fehér) miso pasztából készült levesnek könnyedebb, édeskés íze van. ▼==Miszopaszta==
Japán éves miszo termelésének több mint a 80%-a miso levesbe kerül. Japán teljes lakosságának 75%-a naponta legalább egyszer fogyaszt miszo levest. ▼▲Az, hogy melyik miso pasztátmiszopasztát választjuk a levesünkhöz , nagy hatással van mind a karakterére, mintmind az ízére. A miszo pasztákatmiszopasztákat (tradicionális japán ízesítő, amely a szójabab, só és kódzsikin (麹菌) gomba erjesztésével készül) három kategóriába sorolhatjuk: vörös (akamiso), fehér (shiromiso) vagy kevert (awase). Rengeteg variációjuk létezik, például régiók szerint; ilyen a Sinsú miszo vagy a [[Szendai]] miszo.
▲Az a miso pasztamiszopaszta, melyet tovább érleltek (vörös) egy erősebb, mélyebb ízt ad a miso levesnekmiszolevesnek. A rövidebb ideig érlelt (fehér) miso pasztábólmiszopasztából készült levesnek könnyedebb, édeskés íze van.
▲Japán éves miszo termelésénekmiszotermelésének több mint a 80%-a miso levesbemiszolevesbe kerül. Japán teljes lakosságának 75%-a naponta legalább egyszer fogyaszt miszo levestmiszolevest.
==Levesalap==
A miszo levesmiszoleves alapja a dasi alaplé, amely nibosiból (szárított szardínia), kombuból (szárított tengeri moszat), kacuobusiból (szárított és füstölt tonhal) és szárított [[siitake]] gombából készül.
Japánon kívül, az amerikai vagy európai miso levesekmiszolevesek a miszo paszta,miszopaszta és a nyugati stílusú zöldséges levesalap összekeverésével készülnek. A levesalap tartalmazhat olyan hozzávalókat is, mint például a sárgarépa, a sarjadékhagyma, a krumpli vagy a [[jégcsapretek]]. Néhány verzióban csirkés, és nyugati stílusú halas levesalapokat is használnak, ám ezeket vita övezi; egyesek szerint az olyan recepteket, melyekből hiányzik a két alapösszetevő, nem hívhatjuk miso levesnekmiszolevesnek.
Az [[Edo-kor]]ban a Fülöp-szigetekre menekült japán keresztények vitték magukkal a miszo levestmiszolevest.
==Szilárd hozzávalók==
A japán szokás szerint a szilárd hozzávalókat úgy választják ki, hogy azok tükrözzék az évszakot; kontrasztot nyújtsanak színben, állagban és ízben is. Ezért a [[tofu]]t vagy a sarjadékhagymát, melyeknek intenzívebb ízük van, másik lágyabb ízű hozzávalókkal keverik. Azokat a hozzávalókat, melyek lebegnek a leves tetején (mint a wakame alga) gyakran keverik olyanokkal, melyek elsüllyednek (mint például a burgonya). További hozzávalók lehetnek: különböző gombák, tengeri hínár, hagyma, garnélarák, halfélék, kagyló, jégcsapretek stb. Majdnem bármelyik tradicionális japán hozzávaló felhasználható a miszo levesbenmiszolevesben.
Ha disznóhúst adnak a leveshez, azt ''tondzsiru-''nek, azaz disznólevesnek hívják.
==Elkészítés és tálalás==
A miszo levesmiszoleves sokféleképpen készíthető el, ez függ a séftől és magától a leves stílusától is. A legtöbb japán recept szerint főként a gombát, a répát, a jégcsapretket, a halat, a tofut valamint a burgonyát lassú tűzön főzött dasiban kell megpárolni. A miszotmiszót egy külön félretett dasiba kell tenni, meggátolva a miszotmiszót attólabban, hogy megfőjön, ami megváltoztatná az ízét, megölné a jótékony baktériumokat, és ezzel csökkentené az egészségre jó hatással levő tulajdonságait. Amikor a zöldségek és más hozzávalók megfőttek, az edényt le kell venni a tűzről, melyhez hozzáadhatjuk a külön félretett miszotmiszót. Végül beletesszük az olyan hozzávalókat, melyeket nem kell megfőzni, és tálalhatjuk a levest.
Japánban a miso levesmiszoleves és a fehér [[rizs]] alkotják a tradicionális reggeli alapját. A leves évszázadok óta mind a közemberek, mind a nemesség által kedvelt reggeli étel, ám sok másik fogás is a reggeli részét alkothatja. Ilyen például a tojás, a hal, vagy a [[nattó]] (erjesztett szójabab). A levest általában lakkozott tányérban szolgálják fel.
A levest magát közvetlenül a tányérból isszák, de a szilárd hozzávalókat evőpálcikával fogyasztják. A tányérhoz néha fedő tartozik, ami a meleget és az aromát magába tartja.
==Instant miszo levesmiszoleves==
Az instant miszo levesmiszoleves egy személy számára elegendő kiszerelésekben kapható. Szárított por, és paszta formában is elérhető. Általában apró, szárított hozzávalókat is tartalmaz, mint a tofu, az alga vagy a [[szójabab]], melyek a forró víz hatására visszanyerik eredeti méretüket. Az instant miszo levesekmiszolevesek igen népszerűek, leginkább a japán munkahelyeken, ahol ebédként fogyasztják őket. Japánon kívül is sok élelmiszer boltbanélelmiszerboltban megtalálhatóak, a szavatossági idejük körülbelül 3-123–12 hónap.
==Wappani==
A wappani (わっぱ煮) , egy miszo levesmiszoleves alapú étel, amely egyedülálló módon a [[Niigata]] partján fekvő Awashima szigeten készítenek. Egy cédrusflaskát megtöltenek miszo levesselmiszolevessel, valamint hallal és különböző zöldségekkel, majd forró kövek közé teszik, amelyek felmelegítik azt. Mivel a tűzből kivett kövek órákig megőrizhetik forróságukat, így nem kell közvetlenül tüzet használni az étel készítéséhez.
==ForrásokFordítás==
*{{fordítás|en|Miso_soup}}
| 