Miszoleves

A miszoleves (japánul 味噌汁 [miszosiru], Hepburn-féle átírással misoshiru) egy tradicionális japán leves. A leves alapja a dasilé, melybe megpuhított miszopasztát kevernek. A többi hozzávaló változhat regionális és szezonális receptek, valamint személyes ízlés alapján.

Miszoleves
Nemzet, ország	Japán
Alapanyagok	miszo
A Wikimédia Commons tartalmaz Miszoleves témájú médiaállományokat.

A miszoleves egyike a japán konyha két alaplevesének – a másik a szuimono.

Miszopaszta

Az, hogy melyik miszopasztát választják a leveshez, nagy hatással van mind a karakterére, mind az ízére. A miszopaszták (tradicionális japán ízesítő, amely a szójabab, só és kódzsikin (麹菌) gomba erjesztésével készül) három kategóriába sorolhatók: vörös (akamiszo), fehér (siromiszo) vagy kevert (avasze). Rengeteg variációjuk létezik, például régiók szerint; ilyen a Sinsú-miszo vagy a Szendai-miszo.

Az a miszopaszta, melyet tovább érleltek (vörös), erősebb, mélyebb ízt ad a miszolevesnek. A rövidebb ideig érlelt (fehér) miszopasztából készült levesnek könnyedebb, édeskés íze van. Japán éves miszotermelésének több mint a 80%-a miszolevesbe kerül. Japán teljes lakosságának 75%-a naponta legalább egyszer fogyaszt miszolevest.

Levesalap

Miszoleves

A miszoleves alapja a dasi alaplé, amely nibosiból (szárított szardínia), kombuból (szárított tengeri moszat), kacuobusiból (szárított és füstölt tonhal) és szárított siitake gombából készül.

Japánon kívül, az amerikai vagy európai miszolevesek a miszopaszta és a nyugati stílusú zöldséges levesalap összekeverésével készülnek. A levesalap tartalmazhat olyan hozzávalókat is, mint például a sárgarépa, a sarjadékhagyma, a krumpli vagy a jégcsapretek. Néhány verzióban csirkés és nyugati stílusú halas levesalapokat is használnak, ám ezeket vita övezi; egyesek szerint az olyan recepteket, melyekből hiányzik a két alapösszetevő, nem hívhatjuk miszolevesnek.

Az Edo-korban a Fülöp-szigetekre menekült japán keresztények vitték magukkal a miszolevest.

Szilárd hozzávalók

A japán szokás szerint a szilárd hozzávalókat úgy választják ki, hogy azok tükrözzék az évszakot; kontrasztot nyújtsanak színben, állagban és ízben is. Ezért a tofut vagy a sarjadékhagymát, melyeknek intenzívebb ízük van, másik lágyabb ízű hozzávalókkal keverik. Azokat a hozzávalókat, melyek lebegnek a leves tetején (mint a vakame alga) gyakran keverik olyanokkal, melyek elsüllyednek (mint például a burgonya). További hozzávalók lehetnek: különböző gombák, tengeri hínár, hagyma, garnélarák, halfélék, kagyló, jégcsapretek stb. Majdnem bármelyik tradicionális japán hozzávaló felhasználható a miszolevesben.

Ha disznóhúst adnak a leveshez, azt tondzsirunak, azaz sertéshúslevesnek hívják.

Elkészítés és tálalás

A miszoleves sokféleképpen készíthető el, ez függ a séftől és magától a leves stílusától is. A legtöbb japán recept szerint főként a gombát, a répát, a jégcsapretket, a halat, a tofut, valamint a burgonyát lassú tűzön főzött dasiban kell megpárolni. A miszót egy külön félretett dasiba kell tenni, meggátolva a miszót abban, hogy megfőjön, ami megváltoztatná az ízét, megölné a jótékony baktériumokat, és ezzel csökkentené az egészségre jó hatással levő tulajdonságait. Amikor a zöldségek és más hozzávalók megfőttek, az edényt le kell venni a tűzről, melyhez hozzáadhatjuk a külön félretett miszót. Végül beletesszük az olyan hozzávalókat, melyeket nem kell megfőzni, és tálalhatjuk a levest.

Japánban a miszoleves és a fehér rizs alkotják a tradicionális reggeli alapját. A leves évszázadok óta mind a közemberek, mind a nemesség által kedvelt reggeli étel, ám sok másik fogás is a reggeli részét alkothatja. Ilyen például a tojás, a hal vagy a nattó (erjesztett szójabab). A levest általában lakkozott tányérban szolgálják fel.

A levest magát közvetlenül a tányérból isszák, de a szilárd hozzávalókat evőpálcikával fogyasztják. A tányérhoz néha fedő tartozik, ami a meleget és az aromát magában tartja.

Instant miszoleves

Az instant miszoleves egy személy számára elegendő kiszerelésekben kapható. Szárított por és paszta formában is elérhető. Általában apró, szárított hozzávalókat is tartalmaz, mint a tofu, az alga vagy a szójabab, melyek a forró víz hatására visszanyerik eredeti méretüket. Az instant miszolevesek igen népszerűek, leginkább a japán munkahelyeken, ahol ebédként fogyasztják őket. Japánon kívül is sok élelmiszerboltban megtalálhatóak, a szavatossági idejük körülbelül 3–12 hónap.

Vappani

A vappani (わっぱ煮, Hepburn-féle átírással wappani) egy miszoleves alapú étel, amely egyedülálló módon a Niigata partján fekvő Awashima szigeten készítenek. Egy cédrusflaskát megtöltenek miszolevessel, valamint hallal és különböző zöldségekkel, majd forró kövek közé teszik, amelyek felmelegítik azt. Mivel a tűzből kivett kövek órákig megőrizhetik forróságukat, így nem kell közvetlenül tüzet használni az étel készítéséhez.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Miso soup című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.