„I. Tóth Zoltán” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a zöld link kékre |
a {{Személy infobox}} hibás paramétereinek javítása, apróbb javítások |
||
5. sor:
| képaláírás = [[Vígh Tamás]] (2006): I. Tóth Zoltán
| születési név =
|
|
| halál helye = [[Budapest]]
| halál dátuma = [[1956]]. [[október 25.]] {{életkor-holt|1911|08|11|1956|10|25}}
24. sor:
===Romániában===
A [[Bánság]]ban született, ahol a mindennapi élet része volt a magyarok, románok, szerbek és svábok együttélése. Középiskoláit a [[temesvár]]i Piarista Gimnáziumban végezte [[magyar nyelv]]en, de az érettségi vizsgát már [[román nyelv]]en kellett letennie (1929). A kolozsvári I. Ferdinand Egyetem bölcsészeti karán, történelem szakon folytatta tanulmányait, de párhuzamosan a [[Protestáns Teológiai Intézet (Kolozsvár)|református teológiára]] is beiratkozott, sőt [[zene|zenét]] is tanult. Egyetemi évei alatt az [[Ifjúsági Keresztény Egyesület|IKE]]-ben tevékenykedett, és csatlakozott az [[Erdélyi Fiatalok]] mozgalmához.
Diákévei alatt meghatározó élménye volt, ami történészként a román nacionalizmus kutatására fordította figyelmét, hogy érettségije évében a magyar diákok kilencven százaléka elégtelen osztályzatot kapott, mert egy miniszteri rendelet miatt idegen bizottság előtt, románul kellett érettségizniük. Másik szakmailag fontos élménye volt, hogy egyetemi évei idejében tűnt fel az a román történésznemzedék, amely már kritikusan viszonyult a korábbi román történelemtudomány "nemzeti messianizmusához". (A kolozsvári román egyetem ekkori nagy történész alakjai: Alexandru Lapedatu, Stefan Mate, Ioan Lupa, Silviu Dragomir.) Történészként I. Tóth Zoltán is következetesen elutasított minden nacionalista hatást – de ez nem akadályozta meg abban, hogy hazafiként viselkedjen.
30. sor:
1933-ban pappá szentelték, de amikor 1934-ben világtörténelem–román, történelem–földrajz szakcsoportokból tanári oklevelet szerzett, tanári állást vállalt [[Szatmárnémeti]]ben (1934–41), közben (1937–39) ösztöndíjasként a [[párizs]]i [[Sorbonne]] előadásait hallgatta. Akkori doktori értekezését (''Az erdélyi románok és a francia közvélemény a XIX. században'') a háború közbejötte miatt nem védhette meg.
A [[második bécsi döntés]]t követően a kolozsvári [[Egyetemi Könyvtár (Kolozsvár)|Egyetemi Könyvtár]] segédőreként teljes idejét a kutatásnak szentelhette (1941). 1942-től az Erdélyi Tudományos Intézet tanára, ebben a minőségben lett feladata egy nagy nemzetiségi bibliográfia összegyűjtésének megszervezése és vezetése. Munkája az anyaintézethez, a Teleki Pál Tudományos Intézethez kötötte, ezért Budapestre költözött, ahol 1944-ben ''Az erdélyi román nacionalizmus első százada (1697–1792)'' című értekezésével elnyerte a [[doktorátus|doktori]] címet. Ősszel az intézeti anyagot és családját a bombázások elől [[Balatonfüred]]re menekítette, ott érte a háború vége.
===Magyarországon===
A [[második világháború]] után a Történettudományi Intézetben dolgozott, amely előbb Teleki Intézet, majd 1947-től Kelet-Európai Tudományos Intézet néven működött. 1948-ban magántanárrá [[Habilitáció|habilitálták]], majd az 1949-ben alakult Történettudományi Intézetben megbízták a [[Szovjetunió]] és a népi demokráciák története osztály vezetésével. Egy év múlva az osztály kebelében nemzetiségi munkaközösséget szervezett. 1952-ben [[Kossuth-díj]]jal tüntették ki. 1953-ban az [[Eötvös Loránd Tudományegyetem]]en létesített új tanszék (a népi demokratikus országok története) élére állították, majd az önállósított Történettudományi Kar dékánja lett. 1956-ban az [[Magyar Tudományos Akadémia|MTA]] levelező tagjává választották. Ezekben az években – mint az MTA Történeti Állandó Bizottságának, a [[Magyar Történelmi Társulat]] alelnöke, az Újkori magyar történeti szekció elnöke – aktív része volt az e testületek által képviselt tudománypolitika kidolgozásában.
===1956-ban===
90. sor:
{{Nemzetközi katalógusok}}
{{DEFAULTSORT:Toth Zoltan}}
[[Kategória:Magyar történészek]]
| |||