„VII. Sándor pápa” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a kékít
Voxfax (vitalap | szerkesztései)
aNincs szerkesztési összefoglaló
15. sor:
}}
 
'''VII. Sándor''' ([[Siena]], [[1599]]. [[február 13.]] – [[Róma]], [[1667]]. [[május 22.]]) a [[római katolikus egyház]] 237. [[pápa (egyházfő)|pápája]] [[1655]]-től haláláig. Itália egyik legbefolyásosabb és leggazdagabb családjából származó Sándor a [[Franciaország|francia]] és [[Spanyolország|spanyol]] érdekellentétek harcából nyolcvan napos [[konklávé]] után foglalhatta el a pápai trónt. A [[bíboros]]ok akkor még úgy vélték, hogy a [[nepotizmus]] nem fog rést ütni az erkölcsös és reformtisztelő Fabio pontifikátusán. Sándor tizenkét éves pontifikátusának legmeghatározóbb jellemzőjévé azonban éppen ez vált. A pápa szinte egyáltalán nem törődött a kormányzással és a diplomáciával, és visszavonultan tanulmányainak és a tudományos műveinek szentelte idejét. Ezalatt a [[Pápai Állam]] és a pápaság tekintélye visszaesett, a rokonai és bíborosai által irányított egyházi reformok pedig bonyolult, bürokratikus rendszerré változtatták a [[Római Kúria]] intézményét, amely elsősorban az arisztokrácia érdekeit szolgálta. Sándor uralkodása során végig szemben állt Franciaországgal és a [[janzenizmus]] is újabb nyílt támadást intézett a pápa ellen. A [[róma]]i [[barokk]] kiteljesedését Sándor is támogatta.
 
== Fiatalsága és egyházi karrierje ==
49. sor:
 
=== A művészetek bűvkörében ===
[[Fájl:St Peter's Square, Vatican City - April 2007.jpg|bélyegkép|300px|jobb|A [[Giovanni Lorenzo Bernini|Bernini]] által kialakított Szent Péter- tér]]
Mint az kiderült, Sándor szinte teljesen visszavonult a politikától, és leginkább irodalommal, filozófiával és műkedveléssel múlatta idejét. A művészetek iránti rajongása nem volt meglepő, hiszen ő maga is több irodalmi művet alkotott. [[1656]]-ban Párizsban adták ki verseskötetét ''Philomathi Labores Juveniles'' címmel. Emellett a [[heliocentrikus világkép]] teológiai vitáját is megírta. Kiadta a tiltott könyvek jegyzékének legújabb átdolgozását, amelyet a ''Speculatores Dominus Israel'' kezdetű bullával vezetett be. A bullában az általa írt helicentrikus elmélkedés alapján elvetette a nap körüli világképet, és annak elfogadását kötelezővé tette a katolikusok számára.