„Pestis” változatai közötti eltérés

|képaláírás = [[Fluoreszcenciamikroszkóp|Fluoreszcensen]] jelölt ''[[Yersinia pestis]]'' baktérium, a pestis kórokozója. (200x200-szoros nagyításnagyításban)

A '''pestis''' (más néven ''dögvész'') a ''[[Yersinia pestis]]'' nevű [[Baktériumok|baktérium]] által okozott fertőző [[betegség]].<ref name="pmid19606935">{{cite journal |author=Butler T.|title=Plague into the 21st century.|journal=Clin Infect Dis. |volume=49 |issue=5 |pages=736-42 |year=2009 |month=September |language=angol |pmid=19606935 |doi=10.1086/604718}}</ref> Az [[1894]]-ig gyógyíthatatlannak számító fertőzés kórokozóját a [[svájc]]i [[Alexandre Yersin]], a [[Pasteur intézet]] [[Mikrobiológia|mikrobiológusa]] [[hongkong]]i kiküldetése idején fedezte fel.<ref name="pmid24438235">{{cite journal |author=Butler T.|title=Plague history: Yersin's discovery of the causative bacterium in 1894 enabled, in the subsequent century, scientific progress in understanding the disease and the development of treatments and vaccines.|journal=Clin Microbiol Infect. |volume=20 |issue=3 |pages=201-9 |year=2014 |month=March |language=angol |pmid=24438235 |doi=10.1111/1469-0691.12540}}</ref> Kórokozója főkéntFőként a [[patkánybolha|patkánybolháról]] kerülhet át emberre ([[Paul-Louis Simond]] jegyezte le elsőként a fertőzés útját, a pestisbacillus–patkány–bolha–ember láncolatot), de a kór [[cseppfertőzés]]sel is terjed. Miután a bőr oxigénfelvételében zavar keletkezik, a bőr gyakran sötétkék színt kap (innen ered a „fekete halál” kifejezés).

Kutatások szerint az egymást követő hullámokban történtkitört pestispestisjárványokat járványokat és a pestist terjesztőokozó kórokozókat egy Közép- és Belső-Ázsiában honos rágcsáló, az [[óriás versenyegér]] és a [[selyemút]] mentén közlekedő karavánok juttatták el Európába.<ref>[http://magyarnarancs.hu/tudomany/csak-egy-ugras-a-halal-93999 Csak egy ugrás a halál - Új teória a pestis terjedéséről], magyarnarancs.hu</ref><ref>[https://ij-healthgeographics.biomedcentral.com/articles/10.1186/1476-072X-12-49 Potential corridors and barriers for plague spread in central Asia], ij-healthgeographics.biomedcentral.com</ref>

Régi magyar neve a '''csoma''', vagy csuma. A szó eredete tisztázatlan, lehetséges az ómagyar ''csima'' (= csomó), illetve a talán a török eredetű ''çuma'' szóból származó román ''ciuma'' is. A 'csomó' jelentésű változat a nyirokcsomók megduzzadásával hozható összefüggésbe.<ref>[http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/1-1456.html Magyar Néprajzi Lexikon]</ref><ref>[http://www.szokincshalo.hu/szotar/?qbetu=c&qsearch=&qdetail=1778 Tóthfalusi István: Magyar etimológiai nagyszótár]</ref>

A '''bubópestis''' akkor alakul ki, ha aaz betegetembert fertőzött [[bolhák|bolha]] csípi meg. Általában a lágyéki [[nyirokcsomó]]k jellegzetes elváltozásával, megnagyobbodásával (bubó) jár. Ezen nyirokcsomókból a véráramba kerülve vérmérgezést (szeptikémiát) okoz.

[[Fájl:Flea Scanning Electron Micrograph False Color.jpg|balra|bélyegkép|[[Pásztázó elektronmikroszkóp]] képe egy [[bolhák|bolháról]], 1898-ban a francia [[Paul-Louis Simond]] jegyezte le elsőként a fertőzés útját. [[India|Indiában]] felfedezte, hogy a házi patkányon élő keleti patkánybolhák hozzájárulnak a pestis terjedéséhez és a patkány–bolha–ember-pestisbaktérium a fertőzés láncolata]]

A fertőzés leggyakoribb terjesztője a [[patkánybolha]] ''(Xenopsylla cheopsis)'', de más fajok is megfertőződhetnek. A Xenopsylla -fajok utáni második helyet a Nosopsyllus fasciatus foglalja el. Az [[emberbolha|ember-]] a [[kutyabolha|kutya-]] és a [[macskabolha|macskabolhák]] ritkán viszik át a betegséget, mivel náluk a baktériumok nem tömítik el a garatot.

Fontos tényező még, hogy egy bolha egy harapással hány baktériumot juttat a sebbe. Ole Jørgen Benedictow becslései szerint ez a szám 25&nbsp;000,<ref>Ole Jørgen Benedictow: ''Plague in the Late Medieval Nordic Countries''. Oslo 1992 S. 241.</ref> de a technika fejlődésével később kimutathatóvá vált, hogy ezakár a100 számezer 100is ezerlehet.<ref name="Engelthaler/Gage">[http://nsdl.org/resource/2200/20070710011221992T David Engelthaler und Kenneth L. Gage: „Quantities of Yersinia pestis in Fleas (Siphonaptera: Pulcidae, Ceraphyllidae, and Hysterichopsyllidae) Collected from Areas of Known or Suspected Plague Activity“.] In: Journal of medical Entomolgy 37, 2 (2000) S. 422-426.</ref> A [[Mexikó]]ban és [[Colorado|Coloradóban]] végzett kutatások szerint a bolhák mikromiliőjemikrokörnyezete is fontos: a [[gazdaállat]]ok által elfogott és elásott példányokban nagyobb volt a baktériumok koncentrációja, mint a gazdaállat bundájában élőknek. A földről összegyűjtött bolhák nem voltak mind fertőzöttek, de amelyek igen, azokban elég baktérium volt a blokád kialakulásához. A gazdaállatok bundájából gyűjtött bolhák nagyobb arányban voltak fertőzöttek, de közülük csak minden ötvenedikben alakult ki a blokád.<ref name="Engelthaler/Gage" />

Amikor egy egészséges bolha megcsíp egy fertőzött állatot, a szívott vérrel együtt a kórokozók is bélrendszerébe kerülnek. Ott a ''Yersinia pestis'' baktériumok megtelepednek a bélfalon, illetve az állat [[garat]]jában. A garat felszínén szaporodóelszaporodó baktériumok [[biofilm]]et képeznek, és a baktériumtömeg végül részlegesen vagy teljesen elzárja a garat lumenét, így a bolha képtelen lesz a továbbiakban táplálkozni.<ref name="pmid22406208">{{cite journal |author=Chouikha I, Hinnebusch BJ. |title=Yersinia--flea interactions and the evolution of the arthropod-borne transmission route of plague. |journal=Curr Opin Microbiol. |volume=15 |issue=3 |pages=239-46 |language=angol |year=2012 |month=June |pmid=22406208 |pmc=3386424 |doi=10.1016/j.mib.2012.02.003 }}</ref> Az éhség csípésre kényszeríti az állatot, amely táplálkozás közben visszaöklendezibeleöklendezi a garatbangaratjaban találhatólévő baktériumokat a megcsípett élőlény vérkeringésébe. A baktériumkórokozó a szervezet ''[[antigénprezentáló sejt]]jeiben'' szaporodik, és pusztítja őket, így téve tönkre az [[immunrendszer]]t.

A házi és a vándorpatkányok szerepét azonban megerősítették a [[Mumbai|bombayi]] 1905-ös pestis alatt végzett vizsgálatok. Megfigyelték, hogy először a [[vándorpatkány]]ok fertőződtek meg, tíz nap múlva a [[házi patkány]]ok, és ezt követte egy hónap múlva az emberi halandóság tetőzése. 1910-ben Ipswich közelében többen is pestisben haltak meg, amit bakteriológiai vizsgálatok is megerősítettek. Ezután elfogtak 568 patkányt, melyek közül 17-bőlben kimutatták a pestist. Mindegyikük vándorpatkány volt. Azonban az 1898-as indiai és az 1998-as madagaszkári[[madagaszkár]]i pestisben a házi patkányok voltak a fő közvetítők.

Ha fertőzéskor elég baktérium jutott aaz betegbeáldozatba úgy, hogy az immunrendszer nem tudta legyőzni őket, akkor a betegség [[szepszis|vérmérgezésvérmérgezéssel]]sel kezdődik. Ezt a hatást az elpusztult baktériumokból kiszabaduló [[méreg|toxintoxinok]]ok váltják ki. A [[vese]] és a [[máj]] igyekszik megtisztítani a szervezetet, de a mérgek ezekre a szervekre még jobbaninkább hatnak, a sejtek elhalását okozva. A végén a beteg toxikus sokkot szenved el.

A pestis fő formái: a bubópestis, a szeptémiás pestis, és a tüdőpestis. Emellett jelentkezhet enyhe tünetekkel, vagy okozhat [[agyhártyagyulladás]]t. A főbb formák átalakulhatnak egymásba; a betegség kezdődhet bubópestissel, amit szeptémiás pestis, végül tüdőpestis követhet. A leggyakoribb formák a bubópestis és a tüdőpestis.

A fertőzés rendszerint egy patkánybolha csípése miatt következik be, amely a baktériumokat köztes gazdaként hordozza. A baktériumok ezzel egy eddigaddig egészséges gazdába jutnak be, miután a bolhában már felszaporodtak.

A lappangási idő néhány órától egy hétig terjed. Tünetei: orrvérzés, bizonytalan járás, láz, fejfájás és végtagi fájdalmak, erős betegségérzés, tompaság, nyugtalanság, leállíthatatlan halandzsázás, fényérzékenység, tudatzavar. A középkori forrásokban, itáliai városban lakók írják például, hogy a betegek önkívületi állapotban meztelenre vetkőztek, és úgy járkáltak az utcákon. A nyirokcsomók megduzzadnak, fájdalmas csomók alakulnak ki, melyek akár tíz centiméter átmérőjűek is lehetnek. A nyirokcsomó bevérzései miatt kékes-feketés színűek, és előbb-utóbb kicsattannak. A kétnapos első lázhullám után a második már legtöbb esetben halálos. Ha valaki kibírta a hullámokat, és a gennyes csomók kifakadtak, akár túl is élhette. A bubópestises betegeket könnyű felismerni, mivel a testüket sötét színű, különböző nagyságú duzzanatok csúfítják el. A halálozási ráta 50–80%-os volt.{{pontosabban}}

A szeptikémiás pestis a baktériumok vérbe jutásával kezdődik. A baktériumok jöhetnek kívülről, nyílt sebeken keresztül, vagy lehet a másik két típus [[szövődmény]]e is. A kórokozók testszerte elterjednek a vérárammal. Tünetei: magas láz, hidegrázás, fejfájás, általános rossz közérzet, később bevérzések a bőrben és a belső szervekben. Kezelés nélkül a tünetek megjelenése után 36 órán belül halálos, de antibiotikumokkal ez a forma is túlélhető.

Ha a beteg a tüdőpestis cseppfertőzéssel kapta el, akkor a tüdőpestis elsődleges., Haha a baktériumok a vérárammal kerültek a tüdőbe, akkor a tüdőpestis másodlagos. A tüdőpestis gyorsabban zajlik le, hiszen a baktériumok a nyirokcsomókat elkerülve a tüdőbe jutottakjutnak. Nagyon magas lázzal, légszomjjal, köhögéssel, kékre színeződő ajkakkal kezdődik, majd a beteg kék-fekete köpetet köhög fel, igen fájdalmasan. Ezután tüdőödéma lép fel, végül összeomlik a keringés, és a beteg kezelés nélkül 2-5 nap után meghalbeáll a halál.

A pestisnek létezik egy enyhe lefolyású változata, melyamely enyhe lázzal és a nyirokcsomók duzzanatával jár. A fertőzés alatt és után képződött antitestek egész életre szóló védettséget adnak a pestisselbetegséggel szemben.<ref>[https://books.google.de/books?id=eSPK7-CHw7oC&pg=PA672&dq=isbn:1402056141#PPA1,M1] = Wilhelm Kirch: ''Encyclopedia of Public Health'', Volume 1: A - H, Springer 2008, {{ISBN|1-4020-5614-1}}, S. 1 „Abortive Plague“</ref>

A gyenge, vagy nem specifikus tünetek bakteriológiai vizsgálatot igényelnek. Itt néha még a DNS elemzésére is szükség van. A betegséget amerikai vizsgálatok szerint összetévesztették már [[vakbélgyulladás|vakbél-]] és agyhártyagyulladással, [[sztreptokokkuszok|sztreptokokkusz-fertőzéssel]] is.<ref>William Reed u.&nbsp;a.: „Bubonic plague in the southwestern United States.“ In: Medicine 49, 6, 1970. S. 465-486, 470-480.</ref>

A pestisgyanús emberen az orvos azonnal elkezdi az antibiotikumos kezelést. Tüdőpestis és a szeptikémiás forma esetén egy napon belül el kell kezdeni a kezelést. Az azonnali kezelés a halálozás esélyeit 5% alá csökkenti. A kezelésekhez számos antibiotikum (leggyakrabban ''[[sztreptomicin]]'', ''[[klóramfenikol]]'', ''[[tetraciklin]]'') áll rendelkezésre. A tüdőpestiseseket el kell különíteni, a velük kapcsolatba került személyeket ki kell vizsgálni.

A pestis elleni legrégibb jól bevált védekezési mód a [[karantén]]. Már a középkorban is alkalmazták; először a fejlettebb városokban, például a [[Velencei Köztársaság]]ban. A karantén szó eredetileg negyven napot jelent, ugyanis eredetileg negyven napig tartották, hogy akik még nem betegedtek meg, azok ne fertőződhessenek meg. Ez azt jelentette, hogy lezárták a várost, illetve a fertőzöttek otthonaitotthonát.

[[Fájl:Bubonic plague-hu.svg|jobbra|280px|thumbbélyeg|Az 1347–13511347–51-es pestisjárvány terjedése Európában]]

[[Fájl:Thetriumphofdeath.jpg|jobbra|280px|thumbbélyeg|[[Pieter Bruegel|Pieter Brueghel the Elder]]: ''A halál diadala'' (1562 körül)]]

[[Prokopiosz (történetíró)|Prokopiosz]] bizánci történetíró arról számolt be, hogy 541–542541–42-ben szörnyű dögvész pusztított [[Konstantinápoly|Bizánc]]ban, akkor naponta mintegy 10&nbsp;000 ember pusztult el, és 541 ősze és 542 tavasza között 200 ezer fő volt a járványban elhaltak száma, ami az akkori Bizánc lakosságának mintegy 40 százaléka lehetett.<ref>[http://okorportal.hu/wp-content/uploads/2012/11/2003_2_3_mende.pdf Mende Gusztáv Balázs: Pestis az ókorban]</ref>

{{idézet|''Legtöbbször a betegség anélkül támadta meg az embereket, hogy azok felismerték volna mi is történik, akár egy vízió vagy egy álom. A betegség lefolyása a következő volt: Előszörelőször a betegnek hirtelen magas láza lett, néha rögtön a felkelés után, máskor minden előzmény nélkül. A beteg testének szineszíne nem változott, és tapintásra sem érződött melegebbnek, mint ahogy az láz esetén megszokott, nem volt semmilyen gyulladásra utaló nyom. A láz erőtlenséget/gyengeséget okozott, de estére sem maga a beteg, sem a kezelő orvosa nem gyanakodott semmi veszélyre. Ezért senki, aki elkapta a betegséget nem gondolt arra, hogy meg fog halni. Néhány esetben még aznap, máskor a következő napo[ko]n nemcsak az ágyék táján, a has alatt, hanem a hónaljakban, néha a fülek mellett, a comb különböző pontjain megjelentek a nagy duzzanatok vagy bubók.''| [[Prokopiosz (történetíró)|Prokopiosz]]: ''A háborúk története I.'' Solti Judit fordítása<ref>[Felszeghi Sára: "...„… ő felkereste a baj fészkeit ..."…” Kelemen DidákDiák a pestis idején]</ref>}}

[[Kép:Paul Fürst, Der Doctor Schnabel von Rom (Holländer version).png|bélyegkép|280px|„Der Doktor Schnabel von Rom” – Doktor csőrDoktorcsőr Rómából (Paul Fürst gravírozásametszete). A pestisdoktor könnyen lemosható köpönyeget, kalapot és kesztyűt viselt, az arcát hosszú, csőrszerű maszk fedte - benne illatszerek, gyógynövények, erős fűszerek - a szemeit kristályüvegből készült szemüveg óvta. Kezében pálcát tartott, hogy még véletlenül se érjen hozzá a betegekhez. Úgy gondolták, ez megvéd a fekete haláltól]]

A legnagyobb európai pestisjárvány [[1347]]–[[1353|53]] között zajlott, miután [[1346]]-ban a [[Genovai Köztársaság|genovaiak]] [[Krím-félsziget]]en található Kaffa (ma: [[Feodoszija]]) erődjébe az ostromló [[kipcsakok]] – egyfajta [[biológiai fegyver]]ként – [[Hajítógép|katapultkatapultjaikkal]]jaikkal számos, pestisben meghalt ostromló katona tetemét lőtték be. A járvány megjelent a városban is, ahol több ezer genovai polgár tartózkodott. A járvány miatt a lakosság hajókon menekült el Kaffából, így a pestis eljutott [[Konstantinápoly]]baKonstantinápolyba, majd [[Velence (Olaszország)|Velencébe]], [[Messina|Messinába]], [[Genova|Genovába]] és [[Marseille]]-be, ésmajd onnan terjedt az [[európa]]i kontinens belsejébe, illetve a [[tunisz]]i kikötő révén [[Afrika|Észak-Afrikába]].

A 14. és a 15. században gyakran fordultak elő az ország területén az 1349-esnél kisebb járványok, melyekkel szemben a kor orvostudománya tehetetlen volt. A pestis elől legfeljebb elmenekülni, gyéren lakott vidékekre lehetett vonulni lehetett. A pestisjárvány enyhébb volt, mint a nyugat-európai országokban, ugyanis a régészeti leletek alapján és a feltételezések szerint az akkori csontmaradványok arról tanúskodnak, hogy a pestis fertőzésbenpestisfertőzésben elpusztultak zömmel az "A" vércsoporthoz tartoztak. A [[Magyar Királyság]] területén élő lakosok inkább a "B" vércsoporthoz tartoztak, ami a pestissel szemben nagyobb ellenállást biztosított nekik.<ref>[http://hirmagazin.sulinet.hu/hu/pedagogia/a-fekete-halal Farkas Zoltán: A fekete halál]</ref> Hátráltatta a kórokozók behurcolását az is, hogy nem voltak nagyobb kereskedelmi utak, nem voltak tengeri kikötők sem.

A [[Rákóczi-szabadságharc]] utolsó éveiben, 1708-tól hatalmas pestisjárvány pusztított. Becslések szerint az egész szabadságharcban 80 ezer ember halt meg, a járványban 410 ezer. Ekkor tizedelődött meg a bányavárosok és a [[Szepesség]] népe, s települtek az elhaltak helyére a [[szlávok]]. A járványok a [[18. század]] első felében is gyakoriak voltak. Megszűnésükre hálából emelt barokk [[Mária emlékoszlop]]ok emlékeztetnek. Az utolsó nagyobb pestisjárvány hazánkban 1738-ban volt.<ref>[http://lexikon.katolikus.hu/P/pestisj%C3%A1rv%C3%A1nyok%20Magyarorsz%C3%A1gon.html Magyar Katolikus Lexikon: pestisjárványok Magyarországon]</ref>

A betegség kutatása az 1890-es [[indokína]]i járvánnyal kezdődött. Alexandre Yersin izolálta a bacilust, és bebizonyította, hogy ez okozza a pestist.<ref>Alexandre Yersin: „La peste bubonique à Hong-Kong“. In: Annales de l'institut Pasteur 8, 1894, S. 662-667.</ref> Ezzel egyidejűleg a francia Paul-Louis Simond Indiában felfedezte, hogy a házi patkányon élő keleti patkánybolhák hozzájárulnak a betegség terjedéséhez.<ref>Marc Simond, Margaret L. Godley, Pierre D. E. Mouriquand: „Paul-Louis Simond and his discovery of plague transmission by rat fleas: a centenary.“ In: ''Journal of the Royal Society of Medicine'' Februar 1998 S. 101-104.</ref> Ez a pestis, mint egységes betegség elismeréséhez vezetett. A terjedésmód felfedezése [[India|Indiában]] kialakította a pestis modern szemléletmódját. Eleinte úgy vélték, hogy a házi patkány és a keleti patkánybolha a pestis kizárólagos közvetítői, de később a kutatások bebizonyították, hogy számos más rágcsáló és bolhafaj is szerepet játszik a járványok kialakulásában. A kolóniákban mutatkozó megnövekedett halandóság és a járványok kapcsolata a betegség terjedési útvonalainak feltérképezéséhez vezetett. Hallgatólagosan feltételezték, hogy ezt csak a pestis okozhatja, és hogy a középkori és az indiai pestis ugyanaz a betegség volt. Ezeket a kutatásokat az 1905 után Indiába küldött angol kutatóbizottság végezte.

Az Amerikai Egyesült Államok délnyugati részén is újra és újra visszatér. Itt a [[prérikutya|prérikutyákon]] él. Ha a macskák elfogják a beteg prérikutyákat, akkor 10%-uk elkapja a tüdőpestist is, és innen terjed tova a betegség. Évente tíz-húsz pestisfertőzés történik. Nils Christian Stenseht oslói[[osló]]i biológus ezt az éghajlatváltozásra vezeti vissza.<ref>Deutsches Ärzteblatt, 21. September 2010: [http://www.aerzteblatt.de/nachrichten/42804/USA_Klimwandel_draengt_Pest_zurueck.htm USA: Klimawandel drängt Pest zurück]</ref>

A pestist a WHO a tizenkét legveszélyesebb biológiai fegyver közé sorolja. Ide tartozik a pestisenrajta kívül a [[tularémia]], a [[lépfene]] éppúgy, mint az [[Ebola (betegség)|ebola]], a [[feketehimlő]] és a [[Marburg-vírus]]ok.<ref name="pmid16934711">{{cite journal |author=Ligon BL.|title=Plague: a review of its history and potential as a biological weapon.|journal=Semin Pediatr Infect Dis. |volume=17 |issue=3 |pages=161-70 |year=2006 |month=July |language=angol |pmid=16934711 |doi=10.1111/1469-0691.12540}}</ref>