„Bánfalvi karmelita kolostor” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Speciális:LintErrors/obsolete-tag-ek javítása AWB |
a kékít |
||
92. sor:
=== Elme- szociális Otthon ===
A Kolostor bezárásának évében (1950), az attól független templomban dekorációs munkálatok kezdődtek, melynek keretében [[Básti Zoltán]] eperjesi származású festőművész a [[Rákosi korszak]]ban rendkívül merész témaválasztású [[szekkó]]kat festett a falra. Egy nagy ívű allegorikus életképen jelenik meg az [[Esztergomi bazilika]] és a római [[Szent Péter bazilika]] épülete, illetve [[Apor Vilmos]] győri püspök, valamint XIII. Piusz, az akkori pápa személye. A legprovokatívabb kompozíció a karzat fölött - kissé elrejtve a felületes szemlélődő elől - található és [[Szent Mihály arkangyal]] az ördög felett aratott győzelmét ábrázolja. Utóbbit a művész a szovjet diktátor, [[Joszif Visszarionovics Sztálin|Sztálin]] arcvonásaival festette meg, ami példa nélküli, bátor tett volt a [[keleti blokk]] országaiban.
Az 1950-es évek második felétől a rendszerváltásig elme- szociális otthon működött a kolostor épületében. Ezekben az évtizedekben többször is zajlott régészeti és műemlékvédelmi kutatás, melynek során helyreállították a templom gótikus szentélyét, illetve megtalálták több középkori faragványt. A munkálatokban Szakál Ernő restaurátor és Dávid Ferenc művészettörténész vállalt oroszlánszerepet. A műemlékes szakma igazi nagy bravúrjának, az addigra szinte teljesen elpusztult pálos lépcső rekonstrukciója számított, amit a megmaradt elemek és pótlások felhasználásával építettek újjá, átadására 1981-ben került sor. A sikerek ellenére az épületek állapota leromlott, az ekkoriban végzett belsőépítészeti átalakítások komoly károkat okoztak.
Az elme-szociális otthon történetéhez tartozó érdekesség, hogy 1980-ban itt forgatta [[Huszárik Zoltán]] utolsó, Csontváry című filmjének jelentős részét.
| |||