„Anjou-ház (vegyes házak)” változatai közötti eltérés

A [[Szicíliai Királyság|Világítótornyon túli Szicíliai Királyságot]] uraló [[Stauf-ház|Hohenstauf-házból]] származó [[Manfréd szicíliai király]] érdekellentétbe került a [[Római katolikus egyház|katolikus egyházzal]], [[IV. Orbán pápa]] pedig 1264-ben segítségül kérte a francia király fiát, [[I. Károly szicíliai király|Károly, Anjou hercegét]] Manfréddel szemben. Miután 1266-ban, a [[Beneventói csata|beneventói csatában]] Károly legyőzte Manfrédet (akit később ki is végeztetett), a csatában elhunyt egyházi vezető utódja, [[IV. Kelemen pápa]] Károlynak ajándékozta a Szicíliai Királyságot. Ám Károly katonáinak és adminisztrációjának túlkapásai miatt 1282-ben, a [[szicíliai vecsernye]] során fellázadtak ellene, [[Szicília|Szicília szigetét]] pedig [[III. Péter aragóniai király]] szállta meg, ám a [[Nápolyi Királyság|Világítótornyon inneni Szicíliai Királyság]] ([[Nápoly]] központtal) továbbra is Károly birtokában maradt. 1285-ös halálát követően fia, [[II. Károly nápolyi király|II. Károly]] követte a trónon. A harmadik Anjou-ház nápolyi főága végül II. Károly ükunokájával, [[II. Johanna nápolyi királynő]]vel halt ki 1435-ben.

A [[magyar történelem]] [[Anjou-kor]]nak nevezi azt a közel százéves korszakot, mikor a harmadik Anjou-ház királyai uralkodtak az oszágbanországban. Károly nápolyi és szicíliai király és [[V. István magyar király]] között kötött [[Árpád–Anjou kettős házasság]] értelmében Károly fia, a későbbi [[II. Károly nápolyi király]] feleségül vette István leányát, [[Árpád-házi Mária nápolyi királyné|Mária hercegnőt]], valamint István fia, a később [[IV. László magyar király]] feleségül vette Károly leányát, [[Anjou Izabella magyar királyné|Izabella hercegnőt]]. A harmadik Anjou-ház magyar ágát alapító II. Károly és Mária királyné utódai így közvetlen módon az [[Árpád-ház]] leányági leszármazottai is voltak. IV. László magyar király utód nélkül való halálát követően a magyar trónra [[III. András magyar király|Velencei András király]] ([[II. András magyar király]] feltételezett unokája) került, ám származását már életében is megkérdőjelezték, halálával pedig megindult az [[interregnum]] korszaka a [[Magyar Királyság]]ban. A harmadik Anjou-házból a magyar trónra igényt elsőként a leányágon rokon [[Anjou Károly calabriai herceg (1271–1295)|Martell Károly calabriai herceg]] tartott. 1295-ben bekövetkezett halálát követően trónigényét fia, [[I. Károly magyar király|Károly Róbert]] vitte tovább, akit három koronázást követően végül ténylegesen is az ország királyává iktattak. Károly Róbert hosszas uralkodásával kialakult belső stabilitást és jólétet fia, [[I. Lajos magyar király|Nagy Lajos]] vitte tovább, aki 1370-ben a [[Lengyelország uralkodóinak listája|lengyel koronát]] is megszerezte. Lajos fiúutód nélkül való távozását követően országai irányítását leányai között osztotta fel, a magyar trón [[Mária magyar királynő|''Ifjabb'' Mária hercegnőre]], míg a lengyel trón [[Hedvig lengyel királynő|Hedvig hercegnőre]] szállt. A harmadik Anjou-ház magyar királyokat adó ága végül velük halt ki Mária 1395-ös, majd Hedvig 1399-es halálával, amely egyúttal az Árpád-ház leányági kihalását is jelentette.