„Dunai Vasmű” változatai közötti eltérés

A Vasmű első vállalatait (mechanika-, öntöde és kovácsüzem) 1951. november 7-én adták át.{{refhely|Horváth 2000| 49. o., 180. o.}} 1951 elején kezdték az acélmű építését, üzembe helyezték az új, Budapest–Sztálinváros közötti 120 ezer voltos távvezetéket, és épült az erőmű is. Folyamatosan építették a kokszolóművet, az ércelőkészítő- és tömörítőművet, a nagyolvasztóművet és az acélmű első egységeit, majd novemberben átadták a tűzállóanyag-gyárat.{{refhely|Horváth 2000| 57–63. o.}} 1954. február végén – [[Rákosi Mátyás]] és [[Nagy Imre (politikusminiszterelnök)|Nagy Imre]] jelenlétében – átadták az I. számú [[nagyolvasztó]]t, az első „igazi” kohászati gyártóegységet, majd az acélművet is felavatták, az első csapolás augusztus 20-án történt meg a III. számú Martin-kemencéből (a IV. számú, másodikként elkészült kemencét november elején állították üzembe).{{refhely|Horváth 2000| 74–80. o.}}

Tóth Lászlót 2002-ben [[Hónig Péter]] váltotta, akinek az idején elkezdődött a Dunaferr privatizációja, a Donbass csoportba való integrációja. A tárgyalások 2003 őszén indultak, és a részvényjegyzési és befektetési megállapodásban rögzített zárási feltételekről szóló dokumentumot 2004. szeptember 30-án írták alá, az új tulajdonos a Donbass Ipari Szövetség (+ Alcsevszki Vaskohászati Kombinát Rt., Duferco International Trading Co. Ltd., Kundax AG.) vezette csoport lett.{{refhely|Nyulasi 2004}} Hónig Péter 2005-ben – az elnöki funkció után – a vezérigazgatói posztról is távozott. Utódja Szusil Triha, a Donbass-Duferco konzorcium szakembere lett, akit az év végén Valerij Naumenko váltott.{{refhely|Nyulasi 2005}} 2012-ben Andrej Szapelin az elnök, a cégvezető Jevgenyij Tanhilevics.{{jegyzet|{{refmutat|ISD Dunaferr}} |azonos=ISD}}