„Moldova” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Index.hu linkelése, HTTPS protokollcsere (WP:BÜ), apróbb javítások |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
46. sor:
}}
'''Moldova''' (hivatalos nevén '''Moldovai Köztársaság''', [[román nyelv|románul]] ''Republica Moldova'', a magyar köznyelvben is gyakran használt oroszos nevén '''Moldávia''') független, [[Demokrácia (politikai rendszer)|demokratikus]] állam a [[Kelet-európai-síkvidék]]en. Határai: északon, keleten és délen [[Ukrajna]], nyugaton pedig [[Románia]]. Moldova keleti része, a [[Dnyeszter Menti Köztársaság]]
Az ország tagja egyebek között a [[Független Államok Közössége|Független Államok Közösségének]], a [[Frankofónia|Frankofóniának]] ''(La Francophonie)'', a [[Latin Unió]]nak és a [[Fekete-tengeri Gazdasági Együttműködés]]nek ''(BSEC)''.
60. sor:
=== Éghajlat ===
Az éghajlat mérsékelt kontinentális. A telek hidegek, felhősek, időszakos havazással, köddel. A nyár viszont meleg; záporokkal, zivatarokkal. Az év folyamán nagy hőmérséklet-ingadozások tapasztalhatók
=== Növény- és állatvilág ===
81. sor:
A folyamatos [[tatárok|tatár]] támadások után létrejött az első független Moldva, [[1359]]-ben. Az országot nyugatról a [[Kárpátok]] határolta, keleten a [[Dnyeszter]] folyó, délen a [[Duna]] és a [[Fekete-tenger]]. Területe szinte a mai területének felelt meg. A [[középkor]] vége felé a mai Moldovai Köztársaság területe, azonkívül [[Ukrajna]] [[Csernyivci]] területe, Ukrajnában a Budzsák néven ismert tájegység, valamint Románia 41 megyéjéből a – 8 legkeletibb – együtt alkotta a ''Moldvai Fejedelemség''et, amelyet a helyiek már akkor is Moldovának hívtak. [[1538]]-ban, a fejedelemség [[Vazallus|vazallus állam]]a lett az [[Oszmán Birodalom]]nak, de ennek ellenére megtartotta a belső és a külső – részleges – [[területi autonómia|autonómiáját]]. Így egész Moldova adófizetője lett a [[16. század]]ban a [[Törökország|törököknek]].
A középkori Moldova fénykora – ami ekkor Moldvához tartozott – [[III. István moldvai fejedelem|''Ștefan cel Mare'']] (III. István; 1457–1504) uralma idején volt, akit a kortársak is a „Nagy” melléknévvel illettek.
[[1467]]-ben [[I. Mátyás magyar király|Hunyadi Mátyás]], magyar király személyesen vezetett hadjáratot Moldvába Ștefan cel Mare ellen. Mátyás sikeresen nyomult előre a Szeret folyó völgyében, elfoglalta Bákót, Románvásárt és Karácsonyvásárt, azonban [[Moldvabánya]] ''([[román nyelv|románul]]: Baia)'' mellett végül vereséget szenvedett a moldvai fejedelem seregétől, és visszavonulásra kényszerült. [[1473]]-ban a két uralkodó barátsági szerződést kötött, amelyben a moldvai és erdélyi kereskedőknek kölcsönös vámmentességet biztosítottak, valamint vállalták egymás fegyveres megsegítését külső katonai támadás esetén. Stefan ezután megerősítette országát és haderejét, majd országa függetlensége védelmében Mátyás király támogatásával súlyos harcokat vívott a [[Oszmán Birodalom|törökökkel]].
148. sor:
Városok:
* [[Bălți]];
* [[Chișinău]];
* [[Comrat]];
* [[Tighina]] (Bender);
* [[Tiraspol]].
Autonóm területi egységek:
* [[Gagauzia]] (''Găgăuzia'');
* Dnyeszter-mellék|Dnyeszter Menti Köztársaság (''Stînga Nistrului'') – 1992 óta ''de facto'' független.
Járások:
234. sor:
Az ország etnikailag megosztott, ennek ellenére viszonylag ritkák a nemzetiségek közötti konfliktusok. A 2004-es népszámlálási adatok a szerint 3 388 070 fő élt a Moldvai Köztársaságban (Transznisztriát nem számítva), etnikailag a következőképpen oszlott meg:
* [[moldovánok|moldovánok (románok)]]: 78,2%;
* [[ukránok]]: 8,4%;
* [[oroszok]]: 5,8%;
* [[gagauzok]]: 4,4%;
* [[bolgárok]]: 1,9%;
*
Érdekesség az, hogy a magukat de facto románnak valló moldovaiak száma 70 275 főre nőtt, ami 70 ezerrel több, mint [[1989]]-ben. Az [[oroszok]] és [[ukránok]] száma és aránya jelentősen csökkent az utóbbi években.
246. sor:
A gagauzok (ortodox keresztény törökök) és bolgárok az autonóm [[Gagauzia|Gagauziában]] élnek, ahol többséget alkotnak.
Az ország keleti, a [[Dnyeszter]] folyó és az ukrán határ közötti része szakadár terület ([[Dnyeszter Menti Köztársaság]] vagy Transznisztria), az ott élő [[Szláv népek|szláv]] többség az elszakadást szeretné nemzetközi téren is elismertetni.
282 ⟶ 283 sor:
Hiába indították el azonban a [[reform]]okat és a magánosítást, a moldovai gazdaság az évtized közepére összeroppant. Ehhez több tényező is hozzájárult: felelőssé tehető a bonyolult [[politika]]i helyzet (az első években folyamatos [[Kormány (állami szerv)|kormány]]válság volt, gyakoriak voltak az előrehozott helyi, illetve [[parlament]]i választások) és a transznisztriai területtel folytatott politikai és [[fegyver]]es konfliktusok (az ország kevés [[ipar]]i kapacitásának jelentős része ezen a területen összpontosul). Továbbá, igen komoly szerepe volt az egykori szovjet tagköztársaságokkal való kereskedelem (elsősorban az [[export]]) visszaesése. Moldova gazdasága a szovjet rendszerbe erőteljesen beágyazott volt, ez a fajta függés fennmaradt a birodalom összeomlása után is. Valamennyi [[Oroszország|orosz]] gazdasági válság a lehető legsúlyosabban érintette az országot. Moldova [[1993]]-ig megtartotta az [[orosz rubel]]t, mint hivatalos fizetőeszközt, így a moszkvai monetáris politika ballépései (nagy összegű pénz nyomása a kilencvenes évek elején a fékeveszett [[infláció]] megállítására stb.) érzékenyen érintették [[Chișinău|Kisinyov]]ot is. Mindezen tényezők következménye egy igen erős gazdasági hanyatlás volt az [[ipar]]ban és a [[mezőgazdaság]]ban egyaránt, amit súlyosbított a növekvő munkanélküliség, és a társadalmi elégedetlenségből adódó csökkenő termelékenység.
Az [[1990-es évek]] végére a gazdaság némiképp stabilizálódott, az életszínvonal nem csökkent tovább. Jó példa erre az az adat, amely szerint a szegénységi küszöb alatt élők aránya az [[1999]]-es 71%-ról [[2002]]-re 51%-ra csökkent – természetesen ez még mindig hihetetlenül magas arány, és az életszínvonal, bár növekvő tendenciát mutat, még mindig nem érte el a nyolcvanas évek végének a szintjét. [[1998]] után Moldova számos külső tényezőből tudott hasznot húzni, ezek közé tartozik a fő kereskedelmi partnerek ([[Oroszország]], [[Ukrajna]], [[Törökország]], [[Románia]]) gazdaságának növekedése. Az alaposan átgondolt, hatékony [[adó]]rendszer és monetáris [[politika]] stabil gazdasági növekedést eredményezett az elmúlt évek során.
[[Fájl:Vorota kishineva.jpg|right|thumb|300px|Chișinău „Városkapu” nevű része]]
A gazdasági fellendüléshez nagy mértékben hozzájárult az is, hogy a munkaképes korú moldávok 25%-a külföldön (főleg [[Románia|Romániában]]) dolgozik – [[legális]]an vagy [[illegális]]an. Az általuk hazautalt pénzösszegek jelentősen megnövelték a lakosság fogyasztását, ez kedvező hatással volt a makrogazdaságra. [[2000]] óta a GDP változása minden évben pozitív értéket mutatott: 2000
A kezdetben ambiciózus gazdasági reform és a [[Liberalizmus|liberalizálási]] kísérletek eredményeként Moldovában bevezették a konvertibilis valutát ([[Moldáv lej|moldovai lej]]), támogatták a termőföld magánkézbe adását, megszüntették az állami alkalmazottaknak járó kedvezményeket (alacsony kamatozású hitel, közel ingyenes lakhatás stb.) és az [[export]]korlátozást, valamint a kamatokat is liberalizálták. A kormány együttműködött az [[IMF]]-fel és a [[Világbank]]kal, akik segítséget nyújtottak a gazdaság átalakításában. A legújabb [[politika]]i fejlemények azonban azt mutatják, hogy a kommunista vezetés valamelyest szigorítaná a szerinte túlságosan liberális piaci viszonyokat. Nehéz eldönteni, hogy komolyan gondolják, vagy csak a populizmus beszél a [[Politika|politikus]]okból, amikor a termőföld és a gyárak újraállamosításáról, a magánszektor szerepének visszaszorításáról beszélnek.
Bár a számok biztatóak, figyelembe kell vennünk azt is, hogy ezek nem feltétlenül a gazdasági reformokból adódnak. Az 1990-es évek második felében volt a moldáv [[Gazdasági rendszer|gazdaság]] a legmélyebb ponton, az akkori mutatók igen alacsonyak voltak, és sejthető, hogy például a GDP emelkedésének imponálóan magas rátája nem tartható fenn sokáig. Kétséges a további liberalizáció sikere is, hiszen komoly politikai erőt képviselnek azok, akik ezt erőteljesen ellenzik. A gyenge sikerek nem voltak jelentős hatással a lakosság többségének [[politika]]i-[[Gazdasági rendszer|gazdasági]] attitűdjeire; kevés hely van a posztszocialista térségben, ahol olyan erős lenne a nosztalgia a szovjet idők iránt, mint a Moldovai Köztársaságban.
Súlyos problémát jelent a [[politika]]i bizonytalanság, aminek az egyik legfontosabb kérdése a keleti és a nyugati orientáció közötti döntés. Bár a lakosság zöme [[román nyelv|román]] ([[Moldáv nyelv|moldáv]]) anyanyelvű, a többség hallani sem akar a [[Románia|Romániával]] történő újraegyesítésről – ez lenne a nyugati orientáció. Az [[oroszok|oroszajkú]] lakosság „kegyvesztettnek” érzi magát, és nehezen adja föl féltve őrzött pozícióit a különböző [[stratégia]]i ágazatokban.
| |||