„MiG–21” változatai közötti eltérés

* [[Je–152]] (NATO-kód: ''Flipper''): A Je-150-re épülő, nagy teljesítményű repülőgép, legalább 3 világrekordot állítottak fel vele. A Je-152A-ban 2 db Tumanszkij R-11F típusú gázturbina volt, mert akkor még az R-15 nem volt felhasználható állpotban. 1959.

* Je–166: a Je-152 módosított változata, másik típusjelei: Je-152-1, ill. Je-152M. 1961. október 7-én sebességrekordot állítottak fel egy, a [[FAI]] (Féderation Aéronautique Internationale) által szabványnak tekintett 100 km átmérőjű körpályán, Mach 2,51-ot ért el. A gép a szovjet légierő Moszkva melletti monyinói múzeumában van kiállítva.

* MiG–21I / A-144 (NATO-kód: ''Analog''): a [[Tupoljev Tu–144|Tu-144]] [[szuperszonikus]] utasszállító fejlesztése idején végeztek aerodinamikai kísérletet ezzel a kísérleti altípussal. 2 db SZ-et(?) építettek át, amelyeken a gótikus (színuszos) [[szárny]]formát tesztelték (a Tu–144-é kettős nyilazású delta) amin [[kombinált csűrő és magassági kormány]]ok voltak elhelyezve. Különleges kamerákkal szerelték fel a gépeket. Az orrba és farokrészbe egy-egy 290&nbsp;kg-os, mozgatható súlyt építettek be, amikkel a gravitációs tömegközéppont-módosulásra reagálást figyelték. A tesztrepülések 1968. április 18-án kezdődtek a Gromov Repülő Kutató Intézetben (ld. [[MAKSZ]]), a tesztpilóta [[Gudkov|O. V. Gudkov]] volt. 1969 végére 140 repülést teljesítettek 19&nbsp;000 méter magasságig, 212&nbsp;km/h-tól Mach 2,06-ig terjedő sebességtartományban. A fő tesztprogram befejezése után V. Konsztantyinov pilóta műrepülés közben lezuhant az első protopéldánnyal a Kutató Intézet területén. A második gépet a Tu–144-gyel repülő pilóták kiképzése után a monyinói múzeumban állították ki. Hajtóművük az R–13F–300.<ref>[http://www.testpilot.ru/russia/mikoyan/mig/21/i/mig21i_e.htm Az I és az LS leírása.]</ref><ref>[http://www.airforce.ru/aircraft/mikoyan/mig-21/mig-21i/index.htm A megmaradt Analog Monyinóban.]</ref>

* MiG–21LS (cirill ЛШ): a – 21I-n alapuló kísérleti modell, amelyen az elvégzett kísérletek a MiG–23/27 kifejlesztéséhez szolgáltatott adatokat, illetve a Szuhoj foglalkozott vele T–8 jelzéssel.

Lajstromjelek (piros színű nagy számok az orrfutó akna felett): 0201, 0203, 0205, 0206, 0207, 0209, 0304.

 

 

==== {{fj|Bulgária|1}} ====

Jelentős számú MiG–21 van kiállítva a [[plovdiv]]i repülési múzeumban és a [[szófia]]i repülőtér közelében.

 

 

==== {{fj|Csehszlovák|1}} ====

* UM: 0368

 

 

==== Lengyelország ====

 

<!--

A 2021-es taszári ''bisz AP'' 2012-ben felújításra kerül.<ref>[http://www.kerozingozos.hu/2011/09/29/mig-21-ujjaszuletes/ MiG-21 – Újjászületés]</ref>

 

 

==== NDK ====

* [[2010 a légi közlekedésben|2010]]. [[szeptember 23.|szeptember 23-án]] a 91. légibázis két horvát MiG–21biszD-je – a 108 és 120 oldalszámúak – gyakorlórepülés közben összeütköztek és lezuhantak [[Zágráb]]tól mintegy 100 kilométerre délnyugatra a Hum domb közelében [[Licki Podhum]] falunál, 12:50 körül. Mindkét pilóta – ''Igor Troselj'' százados és ''Marijan Kudlik'' főhadnagy – sikeresen katapultált, csak könnyebb sérüléseket szenvedtek, továbbá egy ember a földön szintén könnyebb sérüléseket szenvedett. Szemtanú szerint az egyik gép kabinteteje beleütközött a másik gépbe, mindkettő felett a pilóták elvesztették az uralmat. A veszteség jelentős a légierőre nézve, ugyanis már csak 6 darab gép volt üzemképes a baleset előtt.<ref>Lásd: AirForces Monthly 2010. november, 91. oldal.</ref>

 

 

===== {{fj|szerb|1}} =====

 

==== Finnország ====

* [[Irán]]:

* [[Izrael]]: 10-15 (zsákmányolt gép)

* [[Észak-Korea]]: 170 db

* [[Kambodzsa]]:

* : 1971-ben ismét kiújúltak a harcok, a december 17-éig tartó konfliktusban 10:10 légigyőzelmi arány alakult ki.

* Vietnám, Laosz és Kambodzsa:

* : [[1965]]. [[április 26.]] és [[1973]]. [[január 8.]] között a USAF [[F–4]]-esei és [[B–52]]-esei 68 db MiG–21-est lőttek le, az alábbi megoszlásban: F–4C 21 db, F–4D 28 db, F–4E 17 db, B–52D 2 db.<ref>[http://www.afa.org/magazine/Sept2004/0904vietnam.pdf Air Force Assotiation: The Vietnam War Almanach, 54. o.]</ref>

=== Afrika ===