„Reformáció” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Voxfax (vitalap | szerkesztései)
aNincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
[[Fájl:Martin Luther, 1529.jpg|bélyegkép|200px|jobbra| [[Luther Márton]], [[Lucas Cranach (festő, 1472–1553)|id. Lucas Cranach]] festménye, [[1529]]]]
{{Keresztény történelem}}
{{részben nincs forrás}}
A '''reformáció''' vagy '''hitújítás''' a [[16. század]]ban, Nyugat- és Közép-Európában a [[Római katolikus egyház|katolikus egyház]] megreformálására indult mozgalmak megnevezése.
 
A [[15. század|15]]–[[16. század]]ban egyre fokozódott a katolikus egyház bírálata. [[Luther Márton]] [[Ágoston-rend]]i szerzetes először az általa megfogalmazott [[Luther Márton 95 tétele|95 tézissel]] hívta fel a figyelmet a hibákra (''a hagyomány szerint [[1517]]. [[október 31.|október 31-én]] kiszegezte követeléseit és tanításait a [[Lutherstadt Wittenberg|wittenbergi]] vártemplom kapujára''), majd fokozatosan eltávolodott a római vezetéstől. Nem sokkal később [[Ulrich Zwingli]], majd [[Kálvin János]] Svájcban is elindította új, független vallási mozgalmát. E mozgalmak tagjait a [[pápa (egyházfő)|pápasággal]] szembeni tiltakozás („protestálás”) miatt protestánsoknak nevezték, a [[kereszténység]]nek ekkor kialakuló nagy ága a [[protestantizmus]]. A reformáció egyes irányzatainak szétválása a különböző protestáns [[egyház]]ak, [[felekezet]]ek kialakulásához, majd megerősödéséhez vezetett. Ezek közül az [[Evangélikus kereszténység|evangélikus egyház]] (más néven ''lutheránus egyház'') és a [[Kálvinizmus|református egyház]] a legismertebbek. Befolyása megtartása érdekében a katolikus egyház az [[ellenreformáció]]val válaszolt.
 
A reformáció okait a modern vallástörténet ma már nem leegyszerűsített fogalmak segítségével próbálja feltárni, ezért nagyon fontos, hogy ne egyetlen, hanem több reformációról beszéljünk. <ref>Akadémiai Kiadó: Világvallások, 2009</ref>
44. sor:
[[1531]]-ben háború tört ki a katolikus és a reformokat támogató kantonok között. Az ütközetben a katolikusok győztek, és Zwingli is elesett a csatatéren, a reformáció általa megindított svájci térhódítása azonban folytatódott.
 
A [[kálvinizmus]] csakhamar túlszárnyalta a zwinglianizmust[[zwinglianizmus]]t. [[Heinrich Bullinger|Bullinger]], a zwingliánusok vezetője 1549-ben megegyezésre jutott Kálvinnal az úrvacsoratanban, 1554-ben pedig a [[predestinációpredesztináció]] kérdésében. Bullinger 1556-ban kálvini szellemben összeállította a [[Második Helvét hitvallás]]t, amelyet mind Zwingli, mind Kálvin követői magukévá tettek. Ezzel a zwinglianizmus egyesült a kálvinizmussal. {{refhely|Gecse Gusztáv: Vallástörténet}}
 
=== A német államok közötti vallásháború ===
54. sor:
1541-től a [[genf]]i városi tanács felkérésére a város egyházi életének vezetője lett. Az általa készített egyházi rendszabályzat Genf „egyházi alkotmánya” lett. Felállították a konzisztóriumot (egyháztanács) felerészben egyházi, felerészben világi tagokból. Ez gyakorolta az egyházi hatalmat és közvetlen befolyása volt a város világi igazgatására is. Kálvin betiltotta a hivalkodó, fényűző életmódot, a táncmulatságokat, a szerencsejátékokat, bezáratta a színházakat és a kocsmákat. Még az öltözködés és az étkezés szabályait is meghatározta. Ezek megszegéséért szigorú büntetéseket helyezett kilátásba. Ugyanakkor Kálvin kezdeményezésére 3 fakultással [[1559]]-ben megnyitották a ''[[Genfi Egyetem|genfi Akadémiá]]t'' {{Wd|Q503473}}, amely tevékenyen hozzájárult a [[kálvinizmus|kálvinista]] teológia tanításához. Genf az irodalmi élet központja lett, ahol egyszerre 30 könyvnyomda működött.
 
Kálvin egyik, sokat vitatott tanítása a [[predesztináció]], az eleve elrendelés elve. Még az üzleti siker is az eljövendő megváltás jele. Az ember köteles [[erkölcs]]ös és tevékeny életet élni. Kálvin a reformáció új irányzatát vitte sikerre Genfben, amelynek alapján a református egyházak világszerte ma is működnek. Rendszerét és a református egyházat kálvinizmus néven is szokás emlegetni. Egyetlen más protestáns egyház sem gyakorolt ennél mélyebb és tartósabb hatást a nyugati világra.
{{fő|kálvinizmus}}
 
139. sor:
 
=== Németalföld ===
A mai Belgium és Hollandia [[Németalföld]] néven 1477 óta a spanyol [[Habsburg-ház|Habsburg]]okhoz tartozott, amelyet a királyi családból származó helytartók kormányoztak. A reformáció térhódítását előmozdította a spanyol elnyomás. [[V. Károly német-római császár|V. Károly]] pedig az ősi hit egységének megtartásával próbálta a különböző tartományokat egységes állammá szervezni.<ref>Marton József: A keresztény újkor, 2006, 55. old.</ref> A [[lutheranizmus]] Németországból korán eljutott Németalföld középső és északi tartományaiba. [[Frízföld]]ön és Hollandiában az [[Anabaptista mozgalom|újrakeresztelők]] mozgalma terjedt, akik fantasztikus elképzeléseket dédelgettek mindaddig, míg [[Leideni János#Münsteri változások|Münster eleste]] kijózanodást nem hozott. [[V. Károly német-római császár|V. Károly]] idején Németalföldön eretnekek ezreit végezték ki, elsősorban az újrakeresztelőket. Később Észak-Franciaország felől hódítani kezdett a [[kálvinizmus]], kiszorítva a lutheránus befolyást. {{refhely|Karl Heussi: Az egyháztört. kk., 330-332. o.}}
 
Hollandiában a római katolikus spanyol uralkodók fegyverrel akarták a reformációt elnyomni, de a reformáció hívei [[I. Vilmos orániai herceg|Orániai Vilmos]] vezetése alatt hitük és szabadságuk védelmére fegyvert fogtak, és megszabadultak a spanyol uralomtól. Hollandiában a kálvinizmus szellemi központja az 1575-ben alapított [[leiden]]i egyetem lett.<ref>Marton József: A keresztény újkor, 2006, 56. old.</ref>
{{fő|Németalföldi szabadságharc}}
 
=== Skócia ===
A skóciai reformáció kezdetei az [[1520-as évekreévek]]re nyúlnak vissza. 1528-ban halt meg Skócia első protestáns vértanúja, ''Patrick Hamilton''.{{refhely|Karl Heussi: Az egyháztört. kk., 330-332. o.}}
A hitújítás a kiskorú [[I. Mária skót királynő|Stuart Mária]] uralma alatt kezdett erőteljesebben tért hódítani. A hatóságok kezdetben szigorúan felléptek az új hit prédikátorai ellen, közülük többet is kivégeztek. {{refhely|Gecse Gusztáv: Vallástörténet}}
 
161. sor:
Az északi birodalmak az 1520-1530-as években kezdtek áttérni a lutheranizmusra. A katolicizmus teljes felszámolásával konzervatív jellegű, tisztán lutheránus egyházak jöttek létre. A reformokra, amelyek az új egyházformát rákényszerítették alattvalóikra, nem a nép vallási szükségletéből adódóan, hanem a fejedelmi politika következtében került sor. {{refhely|Karl Heussi: Az egyháztört. kk., 330-332. o.}}
 
Dániában elsőként [[II. Keresztély dán király|II. Keresztély]] király igyekezett bevezetni a reformációt, de a katolikus érzelmű nemességgel és papsággal szemben képtelen volt megvédeni álláspontját. 1523-ban feladta trónját és elmenekült. [[III. Keresztély dán király|III. Keresztély]] uralkodása alatt, 1536-ban azután bevezették a reformációt. A dán egyházi szertartás ''Bugenhagen'' alkotta meg. Az egyházi birtokok nagy része a koronára szállt; az ország hét püspökét elmozdították hivatalából, helyükre hét szuperintendens lépett, akiket később ugyancsak püspököknek neveztek; az apostoli utódlás kérdése szóba se került. {{refhely|Karl Heussi: Az egyháztört. kk., 330-332. o.}}
 
A Dániával szövetséges Norvégiában 1536-ban vezették be a reformációt. Izlandon 1539-től fokozatosan terjedtek a reformáció eszméi. Svédország 1521-ben, illetve 1523-ban vált politikailag függetlenné Dániától. Az evangélikus nézeteket egy testvérpár terjesztette, akik Wittenbergben tanultak. {{refhely|Karl Heussi: Az egyháztört. kk., 333. o.}}
171. sor:
* az ún. antitrinitáriusok (unitáriusok)
 
Az újrakeresztelő mozgalomnak szinte áttekinthetetlenül sok válfaja volt, a misztikus-spiritualisták, a rajongók és az antitrinitáriusok egymáshoz való viszonya rendkívül változatos volt, a legkülönfélébb eredetű gondolatok keveredtek bennük: [[Misztika|misztikus]], [[Millennium (Biblia)|khialisztikus]], [[Panteizmus|panteista]], szocialista nézetek, a 14–15. század [[Skolasztikus filozófia|skolasztiká]]jának kritikai gondolatai, a reneszánsz, a [[Luther Márton|lutherlutheri]]i és [[zwingli]]ánuszwingliánus reformáció eszméi. {{refhely|Karl Heussi: Az egyháztört. kk., 335-338. o.}}
 
=== Az anabaptista mozgalom ===