„Máglyahalál” változatai közötti eltérés

Először [[1197]]-ben, [[aragónia]]i [[II. Péter aragóniai király|II. Péter]] törvénykönyvében szerepelt, hogy az eretnekeket tűzhalállal kell büntetni, majd [[III. Ince pápa]] [[1199]]-ben kijelentette, hogy az eretnekség [[felségsértés]]sel azonos, ezért máglyahalált érdemel, akire rábizonyítják. Ezt a rendelkezést a [[negyedik lateráni zsinat]] kanonizálta ([[1215]]), majd [[II. Frigyes német-római császár|II. Frigyes]] [[német-római császár]] birodalmi törvénnyé emelte.<ref name = "A pápaság története">{{cite book | title = A pápaság története | first = Jenő | last = Gergely | pages = 94 | year = 1999 | publisher = Kossuth Kiadó | isbn = 963 09 4105 8}}</ref>

 

 

Talán a ma már nem alkalmazottak közül a legismertebb kivégzési mód, amely azonban még középkori mércével mérve is kirívóan szadista büntetésnek számított. Általában akkor alkalmazták, ha az elkövetett cselekmény a korabeli vallási-erkölcsi normákat (is) sértette. Nemcsak közönséges bűnözőket, hanem sok elmebeteget is, boszorkánynak titulált személyeket, zsidót és prostituáltat máglyán égettek el. Ugyanígy végezték az egyház ellenfeleit (lásd [[inkvizíció]]), eretneknek bélyegzett személyeket, köztük sok híres gondolkodót is. Gyakran azzal az ürüggyel, hogy az egyháznak tilos vért ontani.<ref>Pallas http://mek.oszk.hu/00000/00060/html/066/pc006693.html#3</ref>