„Fiumei Úti Sírkert” változatai közötti eltérés

Az 1840-es évek közepén szembesült [[Pest (történelmi település)|Pest]] városa azzal a gonddal, hogy az addig a város fő temetkezési helyeinek számító Váci úti (vagy Terézvárosi), Ferencvárosi és Józsefvárosi temetők helyhiánnyal küszködnek. [[1847]]. [[június 15.|június 15-én]] a magisztrátus a város akkori határában, a kerepesi országút déli oldalán jelölte ki az új temető (''Neuer Friedhof'' vagy ''Kerepescher Friedhof'') helyét, amely a mainál jóval nagyobb területet, mintegy 130 hektárt foglalt el. A helyválasztás nem volt minden előzmény nélküli: a leendő sírkert szomszédságában már volt egy katonai (Militär Friedhof), valamint egy régen felhagyott, korábbi temető is. Az első szórványos – főleg [[Ortodox kereszténység|ortodox]] szertartású – temetésekre ugyanezen év júliusától került sor, de az új pesti temetőt hivatalosan csak két évvel később, [[1849]]. [[április 1.|április 1-jén]], [[virágvasárnap]] nyitották meg. Az első hivatalos temetési ceremóniát [[április 12.|április 12-én]] rendezték meg.▼

A pesti polgárok nem fogadták nagy lelkesedéssel az új sírkert megnyitását. Nem csupán az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc]] Pestet érintő hadmozdulatai nehezítették meg igénybevételét, de megközelítése sem volt könnyűnek mondható. A város legutolsó házai épphogy elérték a mai [[Nagykörút]] vonalát, s az azon túl elterülő szőlőskerteken át, nehezen járható dűlőutakon lehetett csak eljutni a temetőhöz. Jóllehet, az [[április 6.|április 6-i]] [[isaszegi csata (1849)|isaszegi csatát]] követően megsebesült, s a pesti [[Szent Rókus-kórház]]ban elhunyt 11 honvédet itt temették el állami végtisztességadás keretében, a pesti polgárság továbbra is inkább a túlzsúfolt pesti vagy a budai sírkertekbe temetkezett.▼