„Diploma Leopoldinum” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
{{CitLib}}: dupla függőleges vonalak helyett szimpla |
a szakirodalom így használja |
||
5. sor:
1683-ig az [[Oszmán Birodalom]] magyarországi hatalma csúcsán állt. [[I. Apafi Mihály]]t [[Kemény János erdélyi fejedelem|Kemény János]] ellenében török [[athnáme]] emelte a fejedelmi posztra. 1681-ben bőséges ajándékok fejében a Porta elismerte [[II. Apafi Mihály]] fejedelemmé választását. 1682-ben azonban [[Ibrahim pasa]] [[Thököly Imre|Thököly Imrét]] kiáltotta ki Magyarország fejedelmének. 1683-ban a törökök [[Bécs ostroma (1683)|Bécset ostromolták]], ahol az erdélyi hadak a törökök mellett sorakoztak fel, ennek ellenére félő volt, hogy Bécs bevétele után a törökök Apafi helyett Thökölyt teszik meg Erdély fejedelmének. Bécs sikertelen ostromát követően azonban a török hadiszerencse gyorsan és végleg megfordult, a császári csapatok ellentámadásba mentek át és 1684-ben már [[Buda (történelmi település)|Budát]] [[Buda ostroma (1684)|ostromolták]]. Ebben a helyzetben Apafi megkezdte a diplomáciai tapogatózást Bécs felé, ahonnan 1685-ben egy jezsuita követet küldtek az udvarába.
A követ [[balázsfalvi paktum|titkos szerződést]] kötött [[Teleki Mihály (főgenerális)|Teleki Mihállyal]], amely szerint Teleki egyengeti a megegyezést Erdély és Bécs között. A Teleki sürgetésére és [[Buda visszafoglalása|Buda 1686-os ostroma]] előkészületeinek hatására végül létrejött a megállapodás, ez a [[Haller-féle diploma]] (1686. június 28.), mely szerint a német császár és magyar király Erdély felett is főhatalmat gyakorol, Erdély lemond az önálló külpolitikáról, amelynek fejében Erdély védelmére a német hadsereg 1/6-a Erdélyben állomásozik, a privilégiumok és a vallásszabadság pedig háborítatlan maradnak. Erdély a török adók helyett a birodalomnak „katonatartást” fizet. A formális függőség fejében Lipót megerősítette ifjabb Apafi örökösödési jogát. Megmaradt viszont az államisága és visszakapott néhány területet, amelyet a [[vasvári béke|vasvári békében]] vesztett el Erdély. Apafi ezt a szerződést nyilván kettős okból írta alá: egyrészt már befejeződött Buda körbezárása, a török segítség ettől kezdve nem volt számbavehető, másrészt a törökök még mindig Thökölyt támogatták vele szemben is.
[[1687]]-ben a török [[nagyharsányi csata|ellentámadást megállító]] (1687. [[augusztus 12.]]) császári sereg a Haller-féle diploma értelmében szeptemberben Erdélybe vonult téli szállásra, ami gyakorlatilag Erdély megszállását jelentette. [[Somlyó]], [[Kolozsvár]] és [[Szamosújvár]] elfoglalása után [[Nagyszeben|Szeben]]nél megálltak tárgyalni. [[szeptember 17.|Szeptember 17]]-én beiktatták a fejedelmi méltóságba [[II. Apafi Mihály]]t. [[V. Károly lotaringiai herceg|Lotharingiai Károly]] inkább törődött katonái élelmezésével, mint a Habsburg érdekekkel, ezért megkötötte idősebb Apafival a [[balázsfalvi paktum]]ot (1687. [[október 27.]]), amelyben a fejedelemség felesküszik a császárra és német helyőrségeket fogad be. Apafi önállóságának meghagyása fejében kötelezte magát a hadsereg ellátására. A [[pozsonyi országgyűlés]] ezzel egy időben (1687. [[október 31.]]) kimondta a Habsburgok örökös jogát [[Szent Korona|Szent István koronájára]], amit Lipót Erdéllyel együtt értelmezett.
A balázsfalvi paktumot Bécs természetesen nem fogadta el és 1688-ban [[Antonio Caraffa|Caraffát]] küldték Erdélybe főparancsnoki kinevezéssel. Már májusra elérte, hogy Erdély a [[fogarasi nyilatkozat|fogarasi deklaráció]]ban visszatérjen Magyarországhoz és felmondják a török védnökséget, Lipót oltalma alá helyezve Erdélyt. Erdély adót fizet Lipótnak és a császári hadsereg bevonulhat. Lipót mindezek fejében csak a vallásszabadság fenntartását ígérte.
| |||