Az ókori görögöknél a démonok mint a főistenek kísérői, szolgáiellenségei jelennek meg, s mint ilyenek külön egyéniséget s nevet kapnak (pl. [[Deimosz (ArészZeusz fia)|DeimoszDeimosszisz]] és [[Phobosz (mitológia)|PhoboszPhobosszi]] [[ArészZeusz]] mellett), részint pedig egyes emberekhez (népekhez is) vannak kirendelve, s azokat kísérik születésüktől kezdve halálukig. Majd úgy képzelik, hogy minden embernek lehet jó és rossz démonja (agathodaimon, kakodaimon), majd hogy azon egy démon tesz jót és rosszat. Ilyen démon híres példája [[Szókratész]] daimonionja, akinek szavát hallja s aki őt mindig a rossztól megóvja. Az [[újplatonizmus]] rendszerében a démonok fontos helyet foglalnak el, alsó istenségek, kik istenek s emberek közt közvetítenek s isteni parancsokat hajtanak végre.
