„Reformáció” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
2. sor:
{{Keresztény történelem}}
{{részben nincs forrás}}
A '''reformáció''' vagy '''hitújítás''' a [[16. század]]ban, Nyugat- és Közép-Európában a [[Római katolikus egyház|katolikus egyház]] megreformálására indult mozgalmak megnevezése.
A [[15. század|15]]–[[16. század]]ban egyre fokozódott a katolikus egyház bírálata. [[Luther Márton]] [[Ágoston-rend]]i szerzetes először az általa megfogalmazott [[Luther Márton 95 tétele|95 tézissel]] hívta fel a figyelmet a hibákra (''a hagyomány szerint [[1517]]. [[október 31.|október 31-én]] kiszegezte követeléseit és tanításait a [[Lutherstadt Wittenberg|wittenbergi]] vártemplom kapujára''), majd fokozatosan eltávolodott a római vezetéstől. Nem sokkal később [[Ulrich Zwingli]], majd [[Kálvin János]] Svájcban is elindította új, független vallási mozgalmát. E mozgalmak tagjait a [[pápa (egyházfő)|pápasággal]] szembeni tiltakozás („protestálás”) miatt protestánsoknak nevezték, a [[kereszténység]]nek ekkor kialakuló nagy ága a [[protestantizmus]]. A reformáció egyes irányzatainak szétválása a különböző protestáns [[egyház]]ak, [[felekezet]]ek kialakulásához, majd megerősödéséhez vezetett. Ezek közül az [[Evangélikus kereszténység|evangélikus egyház]] (más néven ''lutheránus egyház'') és a [[Kálvinizmus|református egyház]] a legismertebbek. Befolyása megtartása érdekében a katolikus egyház az [[ellenreformáció]]val válaszolt.
11. sor:
A középkor végén számos olyan mozgalom támadt, amely hol minden világi és egyházi hatalom megszüntetésére törekedett, hol csak a pápa és a főpapok hatalmát akarták csökkenteni. Egyre kevésbé fogadták el az [[egyház]] abszolút és egyetemes hatalmát. Az egyházi reformok szükségességét hirdették a [[Humanizmus|humanisták]] is, elsősorban azért, hogy a felülről elindított reformok révén megakadályozzák az egyre inkább radikalizálódó tömegmozgalmak kibontakozását. {{refhely|Gecse Gusztáv: Vallástörténeti kislexikon}} A kialakuló [[polgárság]] bírálta a [[keresztény papság|klérus]] romlottságát és megvetette a tudatlanságot. Az egyház körében is egyre többen voltak, akik látván a [[Pápaság a középkorban#Reneszánsz pápák|reneszánsz pápák]] és a pápai udvar fényűzését, a [[püspök]]i székek betöltése körüli visszaéléseket, a papság és szerzetesség méltatlan életét, az egyházi kizsákmányolás fokozódását, sürgették az egyházi reformot. {{refhely|Gecse Gusztáv: Vallástörténeti kislexikon → reformáció}} Még a feudális urak és fejedelmek is támogatták, akiknek a reformáció lehetőséget nyújtott függetlenségi törekvéseik megvalósítására és az egyházi földbirtokok megszerzésére. {{refhely|Gecse Gusztáv: Vallástörténeti kislexikon → reformáció}}
A reformációban mindenekelőtt kifejezésre jutott a racionális szellem harca a világias szellemmel: a katolikus egyház színpompás [[Liturgia|rítusai]]val és képeivel a hívők fantáziájához fordult, a protestantizmus azonban arra szorítkozott, hogy prédikációkkal szóljon hozzájuk. A protestantizmus racionalista alapállásának megfelelt az is, hogy bizonyos egységes sémák érdekében feláldozza mindazt, amit ezekbe nem lehetett besorolni; mindenekelőtt a [[Szerzetesrend|szerzetesség]]et és a [[Katolikus szentek és boldogok listája név szerint|szentek]] kultuszát; és a vallási élet – bibliai alapokat nélkülöző – kifejezési formáinak sokféleségét. <ref>Helmuth von Glasenapp. Az öt világvallás</ref>
A reformáció indító oka elsősorban az Isten igéjéhez való hűség volt. A Szentírás mindenek fölé helyezése Luthernek a legfőbb reformátori cselekedete. Ez volt a reformáció [[teológia]]i indító oka.{{refhely|Dr. Ottlyk Ernő: Az egyház története| 162. o.}}
28. sor:
{{col-4}}
Késő középkori előreformátorok:
* [[John Wycliffe]] (Wycliff János)
* [[Husz János|Ján Hus]] (Husz János)
* [[Prágai Jeromos]]
* Petr Chelčický ([[Helcsickí Péter]])
* [[Girolamo Savonarola]]
|{{col-4}}
53. sor:
*[[Thomas Cranmer]]
*[[Richard Hooker]] stb.
{{col-4}}
{{col-end}}
73 ⟶ 72 sor:
=== Zwingli irányzata ===
[[Fájl:Ulrich Zwingli.jpg|bélyegkép|200px|[[Ulrich Zwingli]]]]
[[Ulrich Zwingli]] Svájc németlakta részén élő pap volt, aki Lutherrel egyidőben lépett fel az egyházi reformokért. [[1519]]-ben a [[zürich]]i főtemplom lelkésze lett. Miután [[1523]]-ban eretneknek nyilvánították, a zürichi városi főtanács 600 egyházi és világi személy részvételével nyilvános vitát hirdetett Zwingli és ellenfelei között. A [[konstanz]]i püspök képviselője itt Zwingli tételei ellenében csupán a hagyomány és a zsinatok tekintélyét állította szembe, ezért a főtanács Zwinglit nyilvánította győztesnek. Egy újabb győztes vita eredményeként végül teljes győzelmet aratott Zwingli tanítása. A templomokból a képeket, szobrokat, oltárokat eltávolították, majd a [[szentmise|misét]] eltörölték, és helyette az úrvacsorát fatányérokról és fakupákból két szín alatt szolgáltatták ki. Zwingli reformátori tanítása Luther tanaival jórészt egyezett, azonban egyes pontokban voltak közöttük eltérések is. A fő eltérés az [[úrvacsora]]i tanára nézve volt, valamint a szertartásokat és az egyházkormányzatot illetően. Zwingli kiküszöbölt az egyházból minden külsőséget, kezdetben még az [[orgona (hangszer)|orgonát]] is, az egyház legfőbb kormányzó hatóságaként pedig a nép szabad választása folytán létrejött világi hatóságot ismerte el. Prédikációi hatására a reformáció ügye nemcsak [[Zürich]]ben, de [[Bern]]ben és a gazdagabb és műveltebb német [[Svájc kantonjainak listája|kantonban]] is nagy lendületet vett. Az öt szegényebb „őskanton” ugyanakkor határozottan ellenzett minden újítást.
[[1531]]-ben háború tört ki a katolikus és a reformokat támogató kantonok között. Az ütközetben a katolikusok győztek, és Zwingli is elesett a csatatéren, a reformáció általa megindított svájci térhódítása azonban folytatódott.
85 ⟶ 84 sor:
[[Kálvin János]] (Jean Caulvin, [[1509]]–[[1564]]) [[1535]]-ben [[Svájc]] francia nyelvű részén, [[Bázel]]ban írta világhírű művét ''[[Institutio Christianae religionis|A keresztény vallás rendszere]]'' címmel, amely őt az egész francia reformáció fejévé tette. Életében a [[latin nyelv|latin]] szöveg 14, a [[francia nyelv|francia]] szöveg 10 kiadást ért meg. (Magyarra fordította [[Szenczi Molnár Albert]], Hanau, 1624.)
1541-től a [[genf]]i városi tanács felkérésére a város egyházi életének vezetője lett. Az általa készített egyházi rendszabályzat Genf „egyházi alkotmánya” lett. Felállították a konzisztóriumot (egyháztanács) felerészben egyházi, felerészben világi tagokból. Ez gyakorolta az egyházi hatalmat és közvetlen befolyása volt a város világi igazgatására is. Kálvin betiltotta a hivalkodó, fényűző életmódot, a táncmulatságokat, a szerencsejátékokat, bezáratta a színházakat és a kocsmákat. Még az öltözködés és az étkezés szabályait is meghatározta. Ezek megszegéséért szigorú büntetéseket helyezett kilátásba. Ugyanakkor Kálvin kezdeményezésére 3 fakultással [[1559]]-ben megnyitották a ''[[Genfi Egyetem|genfi
Kálvin egyik, sokat vitatott tanítása a predesztináció, az eleve elrendelés elve. Még az üzleti siker is az eljövendő megváltás jele. Az ember köteles [[erkölcs]]ös és tevékeny életet élni. Kálvin a reformáció új irányzatát vitte sikerre Genfben, amelynek alapján a református egyházak világszerte ma is működnek. Rendszerét és a református egyházat kálvinizmus néven is szokás emlegetni. Egyetlen más protestáns egyház sem gyakorolt ennél mélyebb és tartósabb hatást a nyugati világra.
94 ⟶ 93 sor:
[[Anglia|Angliában]], ahol a monarchia és Róma között már régebben jelentkeztek ellentétek, a reformáció hulláma politikai jelleget öltött, [[VIII. Henrik angol király|VIII. Henrik]] király nem kívánta kisajátítani az egyházi javakat.
VIII. Henrik uralkodása kezdetén jó viszonyban állt a pápasággal és szembefordult a reformációval.{{refhely|Gecse Gusztáv: Vallástörténet}} Az ellentét kirobbanására akkor kerül sor, amikor a pápa nem engedélyezte, hogy a király elváljon első feleségétől. [[VIII. Henrik angol király|VIII. Henrik]] [[1534]]-ben elfogadtatta a [[Anglia parlamentje|Parlamenttel]] az ''[[Act of Supremacy]]''t (Egyházfői határozat), amelynek értelmében ő maga lett a [[Róma|Rómától]] függetlenedett [[Anglikán Közösség|anglikán egyház]] feje is.
Az egyházi reformot Angliában kegyetlen erőszakkal vitték végbe. Az angliai reformáció ebben a szakaszban az [[Abszolút monarchia|abszolutizmus]] erősítésének a szolgálatában állt.{{refhely|Gecse Gusztáv: Vallástörténet}} Ennek az érdekében megszüntették a kolostorokat, az egyház javait pedig szétosztották a király leghűségesebb nemesei között. Lefordították a [[Biblia|Bibliát]] angol nyelvre. Említésre méltó, hogy megmaradtak az egyházi dogmák (minden hívő számára kötelező tanítások) és a katolikus [[liturgia]].
100 ⟶ 99 sor:
[[VI. Eduárd angol király|VI. Eduárd]] utóda a trónon, nővére, [[I. Mária angol királynő]] (1553–1558) igyekezett a katolikus vallást visszaállítani és üldözte a reformáció képviselőit. Ezért nevezték el a protestánsok „Véres Máriának” (''Bloody Mary'').{{refhely|Gecse Gusztáv: Vallástörténet}}
Mária halála után, [[I. Erzsébet angol királynő|I. Erzsébet]] (1558–1603) visszaállította a megreformált államegyházat és elkészítette a 39 cikkelyből álló anglikán hitvallást végleges szövegét is ([[1571]]), amelyben keveredik a katolikus és a kálvini tanítás.{{refhely|Gecse Gusztáv: Vallástörténet}}
: Katolikus mintára megtartották a püspökök hatalmát (episzkopális vagy püspöki egyház), a papok és a diakónusok rendjét és azok felszentelését. Protestáns mintára csak a [[keresztség]] és az [[úrvacsora]] szentségét fogadták el, elutasították az [[átlényegülés]]ről szóló katolikus tanítást, elvetették a [[Mise|misé]]t, a [[tisztítótűz]] dogmáját, a [[A szentek és ereklyéik tisztelete|szentek és ereklyék tiszteleté]]t. Vallották a protestáns [[megigazulás]]i tant és elvetették a pápa primátusát.{{refhely|Gecse Gusztáv: Vallástörténet}}
I. Erzsébet az abszolút királyi hatalom és az új egyház védelmére törvényszéket állíttatott fel, amely akasztással vagy elevenen való felnégyeléssel sújtotta azokat, akik gyóntak vagy gyóntattak, halállal büntette azokat, akik katolikus papnak szállást adtak, börtönbüntetésre ítélte azokat, akik az [[Anglikán Közösség|anglikán]] istentiszteleteket nem látogatták. {{refhely|Gecse Gusztáv: Vallástörténet}}
172 ⟶ 171 sor:
* az ún. antitrinitáriusok (unitáriusok)
Az újrakeresztelő mozgalomnak szinte áttekinthetetlenül sok válfaja volt, a misztikus-spiritualisták, a rajongók és az antitrinitáriusok egymáshoz való viszonya rendkívül változatos volt, a legkülönfélébb eredetű gondolatok keveredtek bennük: [[Misztika|misztikus]], [[Millennium (Biblia)|khialisztikus]], [[Panteizmus|panteista]], szocialista nézetek, a 14–15. század [[Skolasztikus filozófia|
=== Az anabaptista mozgalom ===
187 ⟶ 186 sor:
Az antitrinitáriusok (''Szentháromság-tagadók'') – korai előfutáraikhoz hasonlóan (pl. [[Arianizmus|ariánusok]]) – tagadták a [[Szentháromság]]tant, amely szerint egy Istenben három személy van. A [[4. század]]ig a Szentháromságtan egyáltalán nem volt az isteni természetről szóló korai keresztény tanítás tükörképe.<ref>The Encyclopedia Americana, 1956. XXVII. köt., 294 o</ref> Utána viszont a nyugati (katolikus) és keleti (ortodox) egyház több mint ezer éven át fenntartotta ezt a dogmát. A Szentháromság tanától a reformátorok sem szakadtak el, annak ellenére, hogy ez a tanítás a Bibliában nincs olyan világosan és kihegyezetten benne, ahogy a kereszténység fővonala tanítja. <ref>Szimonidesz Lajos: Zsidóság és kereszténység, 261. o., Dante Kiadás</ref>
Demokratikus elveik miatt a kálvinistákhoz álltak közel, de tagadták a [[predesztináció]]t. Legjelentősebb képviselőjük a spanyol orvos [[Szervét Mihály]] volt. Szervét az inkvizíció elől [[Genf]]be menekült. Hitvitát folytatott [[Kálvin János|Kálvinnal]], de mivel [[Isten]] hármas természetének kérdésében nem tudtak megegyezésre jutni, a genfi nagytanács Szervétet börtönbe vetette, majd [[máglyahalál]]ra ítélték.
Szervét kivégzése után a Svájcból elüldözött antitrinitáriusok jó része Lengyelországban és Erdélyben talált menedéket.
{{fő|unitarianizmus}}
193 ⟶ 192 sor:
==== Lengyelország ====
[[1550]] körül számos antitrinitárius gondolkodó gyűlt össze [[Krakkó]]ban, akik [[Bona Sforza]] királyné gyóntatópapja, Lismanino vezetésével igyekeztek egyeztetni nézeteiket.
==== Erdélyi terjedés ====
Az [[Erdély]] területén élő Szentháromság-tagadók mérsékelt irányzatából szerveződött meg az unitárius egyház. Itt mindenekelőtt [[Giorgio Biandrata]] (Blandrata György) eszközölte ki hittestvérei számára a megtűrtséget.{{refhely|Karl Heussi: Az egyháztört. kk. 340. o.}} Az [[unitárius vallás]] tanait [[Dávid Ferenc (püspök)|Dávid Ferenc]] dolgozta ki aki egyben az [[Erdélyi Unitárius Egyház]] első püspöke is volt. Az egyház
{{fő|unitárius vallás}}
[[Fájl:ReformationsdenkmalGenf2.jpg|bélyegkép|200px|jobbra|[[A reformáció emlékműve (Genf)|A reformáció emlékműve]] [[Genf]]ben]]
| |||