„Alekszandr Ivanovics Herzen” változatai közötti eltérés

 

Ezzel Herzen újra balra tolódik, felszólítja a diákokat a nép közé járásra, hogy terjesszék a szocializmust. A Kolokol [[Mihail Alekszandrovics Bakunyin|Bakunyin]] ösztönzésére kiállt a lengyel felkelés ([[1863]]) mellett. Emiatt elveszti a reformerek támogatását, és a forradalmi demokraták közt sem nyeri vissza hitelét. [[1865]]-ben [[Genf]]be utazik, közel kerül a fiatal emigrációhoz. A Kolokol [[1867]]-ben megszűnt. Sorozatos politikai kudarcok közt Herzen egyre többet foglalkozott emlékirataival. Irodalmi értékű életrajza (Biloje i dumi, 1861-67) a legnevezetesebb könyve, az orosz radikalizmus emlékműve. E laza elbeszélésfolyam az orosz [[próza]] egyik legnagyobb, a klasszikus orosz regényekhez mérhető értéke. Utolsó írásában bírálja Bakunyint, régi szövetségesét. "Nem kell-e túl nagy árat fizetni a forradalomért?" De a liberális reformerekkel sem ért egyet teljesen. Érdeklődése az [[1864]]-ben alapított [[Karl Marx]] vezette [[I. Internacionálé]] felé fordult. Ingadozott a [[szocializmus]] és a [[liberalizmus]] közt. Mindkét irányzat Herzen örökösének vallja magát.

 

== Források ==