A '''skagerraki csata''' ([[német nyelv|németül]]: ''Skagerrakschlacht''; [[angol nyelv|angolul]]: ''The Battle of Jutland'') tengeri összecsapás volt az első világháború során a brit és a német főerőket felvonultató Nagy Flotta (''Grand Fleet'') és a német Nyílt-tengeri Flotta (''Hochseeflotte'') között. Ez volt az háború egyetlen igazán nagyszabású legnagyobb tengeri csatája, az egyetlen nagyszabású ilyen jellegű ütközet a konfliktus során. Ez számít továbbá a hadtörténet legnagyobb olyantengeri csatájacsatájának, amelyetmelyet csatahajók vívtak meg. A csatára 1916. május 31-én kezdték és június 1-jén fejeztékkerült besor az Északi-tengeren a [[Skagerrak]] tengerszoros bejáratánál, a [[Jylland|Jütland-félsziget]]től nyugatra. (Az antant terminológiájávalterminológiája után nevezik jütlandi csatának is nevezik.)
A britekNorvégia csapdátirányába állítottakelőretörő anémet Norvégiaflottának feléa törőbritek németcsapdát flottánakállítottak, de a kibontakozó harcbanharc során a németektúlerő okoztakellenére jelentősen nagyobb veszteségetveszteségeket okoztak a túlerőbenbriteknek lévőés briteknek.az éjszaka Éjjelfolyamán sikerült áttörniük az ellenség vonalain, így az összecsapást ők könyvelhették el sikerként.▼
A britekmagas brit veszteségekhez nagyjelentős veszteségeihezmértékben jelentősenjárult hozzájárulthozzá a lőszerek kezelésére kidolgozottvonatkozó biztonsági szabályzat megszegése. A csata utáni brit vizsgálatvizsgálatok megállapítottaarra az eredményre jutottak, hogy a hajóik védelmevédettsége nem kielégítőmegfelelő, lőszerükaz általuk használt lőszer pedig túl gyenge minőségű a német flotta elleniellen vívandó harchoz, ezértígy a további német előretöréseknélelőretörések alkalmával már kerülték az összecsapást,ígyés aezért főerőktöbb többszörcsatára már nem csaptakkerült összesor a szembenálló flották főereje között a háború során. ErősenAz erősen védett skóciai támaszpontjaikróltámaszpontokról a britek továbbra is fenn tudták tartani az Északi-tenger blokádját, anélkül, hogy harcba bocsátkoztak volna. ▼
▲A britek csapdát állítottak a Norvégia felé törő német flottának, de a kibontakozó harcban a németek okoztak jelentősen nagyobb veszteséget a túlerőben lévő briteknek. Éjjel sikerült áttörniük az ellenség vonalain, így az összecsapást ők könyvelhették el sikerként.
▲A britek nagy veszteségeihez jelentősen hozzájárult a lőszerek kezelésére kidolgozott biztonsági szabályzat megszegése. A csata utáni brit vizsgálat megállapította, hogy a hajóik védelme nem kielégítő, lőszerük pedig gyenge a német flotta elleni harchoz, ezért a további német előretöréseknél már kerülték az összecsapást, így a főerők többször már nem csaptak össze. Erősen védett skóciai támaszpontjaikról a britek fenn tudták tartani az Északi-tenger blokádját anélkül, hogy harcba bocsátkoztak volna.
