„Simonyi Ernő” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
KobeatBot (vitalap | szerkesztései)
a válaszotta → választotta (WP:BÜ), apróbb javítások AWB
13. sor:
| szakma = országgyűlési képviselő
}}
Simonyi és varsányi '''Simonyi Ernő''' ([[Zsámbokrét]], 1821. december 18. – [[Abbázia]], 1882. március 28.) országgyűlési képviselő.
 
==Élete==
 
Iskoláit [[Nyitra (település)|Nyitrán]], [[Tata|Tatán]], [[Vác]]on, [[Nagyszombat (település)|Nagyszombatban]] és [[Pozsony]]ban járta. 1848 előtt Nyitra-, Trencsén- és Bars megyék közgyűlésein tevékeny részt vett a közügyek tárgyalásában, mindig az ellenzék soraiban. 1848-ban Nyitra megye bajmóci járásának törvényszéki elnöke volt és a privigyei kerületben a választók nagy többsége országgyűlési képviselőnek válaszottaválasztotta; de a választás formahiány miatt nem igazoltatván, megyéjébe visszatért. Előbb egy Hurbán elleni expedícióban vett részt, mint önkéntes, később [[Lipótvár]]on magát kiképezvén, a Simunics elleni hadjáratban szintén mint önkéntes tüzér működött; de az év végével megyéjét az ellenség megszállván, Komáromba menekült, ahol a téli ostrom alatt intézett kirohanások alkalmával többször kitüntette magát.
 
1849 elején guerillacsapatot toborzott és február havában, mint annak parancsnoka, Nyitra- és Bars megyében az ellenség háta mögött működött; de 70 emberből álló csapata szétveretvén, március végével Debrecenbe ment; onnét azonban az ellenség elvonultával csakhamar visszajött Nyitra megyébe és mint központi főbírónak, a hadsereg szervezetében és újoncozásában, valamint a megyében tanyázó három hadosztály élelmezésében kitűnő része volt. A hadi szerencse fordultával ismét honvéd lett és Komáromot védte [[Klapka György (tábornok)|Klapka]] tábornokkal. A vár feladása után külföldre menekült.
 
[[Hamburg]]ból, ahol csak néhány hónapot töltött, 1850-ben Angliába ment és ott 1853-tól a Payne nevű kvéker családnál [[Bridgewater]]ben mint nevelő hat évet töltött. Időközben növendékével huzamosb időre [[Párizs]]ba utazott és ott az «Éole des mines» «College de France» «Jardin des Plantes» és a «[[Sorbonne]]» tanintézeteket látogatta, szorgalmasan tanulmányozván a vegy- és természettani tudományokat. Tanítványai letévén a doktori vizsgát, e családot 1857 végén elhagyta, [[London]]ba költözött és hét évig a föld- és ásványtanból magántanársággal tartotta fenn magát. Szabad idejét a brit múzeum kéziratgyűjteményében töltötte buvárkodással és lemásolta a [[Magyarország]]ra vonatkozó történelmi okmányokat. Történetirodalmunk anyagát az [[Magyar Tudományos Akadémia|Akadémiához]] intézett számos küldeménnyel gyarapította.
 
Amikor 1859-ben egy angol kereskedőház érdekében Német-, Francia-, Spanyol- és [[Olaszország]]ban utazott, ez utóbbi országban a háború kitörésekor a magyar legióhoz csatlakozott. A [[villafrancai béke]]kötés után azonban visszatért Angliába, de elhagyott helyét többé vissza nem nyerhetvén fényképészettel foglalkozott. 1861-ben a privigyei kerület egyhangúlag választotta meg képviselőjének. Ekkor vissza akart térni hazájába, de ezt tőle megtagadták, így két hónap múlva bekövetkezett igazoltatása után engedély nélkül készült bejönni. E célból Párizsba érkezvén, ott tudta meg, hogy báró Vayt gróf Forgách váltotta fel a kancellárságban és ezzel a kiegyezkedhetés minden reményét föladván, visszament újból Angliába és az abbahagyott fényképészet helyett Bridgewarterben egy tégla- és cementgyár igazgatását vette át. Innét azonban, mint a világhírű sheffieldi acélgyár (Turton és társai) teljhatalmú képviselője Párizsba ment. Újból bejárta ezután Nyugat-Európa nagy részét.
 
Amikor a kiegyezés után a szabadságharcban résztvettek visszatérhettek, 1868. áprilisban Simonyi is visszatért Angliából és attól fogva mint országgyűlési képviselő, élénk részt vett a közügyek intézésében. 1869. március 18-án a németürögi (Baranya megye) kerület országgyűlési képviselővé választotta meg és mint ilyen a [[Függetlenségi Párt]]hoz tartozott. 1880-ban betegeskedni kezdett, gyomorbajban szenvedett; 1881 késő őszén Abbáziába ment, hogy ennek enyhe éghajlata alatt töltse el a telet, ahol 1882. március 28-án meghalt. Holttestét [[Budapest]]re vitték.