Wikipédia

„Nisida Kitaró” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
aNincs szerkesztési összefoglaló
a kis javítások, főleg a japán átírásban
3. sor:
'''Nisida Kitaró''' (西田 幾多郎 ''Nishida Kitarō'', [[1870]]. [[május 19.]] – [[1945]]. [[június 7.]]) japán filozófus, a Kiotói Filozófiai Iskola megalapítója.
 
Diplomáját a Tokiói Egyetemen szerezte meg 1984-ben filozófia szakirányon. Későbbiekben a Kiotói egyetem filozófia professzora lett, végül 1927-ben visszavonult. 1940-ben elnyerte a Kulturális Rendet (文化勲章, ''bunka kunshōkunsó''). Az 1940-es évektől kezdve részt vett a ChibaiCsibai Technológiai Intézet (千葉工業大学) létrehozásában.
 
Nisida Kitaró 75 éves korában hunyt el vesebetegségben. Elhamvasztott maradványait három részre osztották, és három különböző helyen helyezték örök nyugalomba. Hamvai egyik harmada a Nisida családi sírba lett elhantolva szülőhelyén, Unoke községben, IshikawaIsikava prefektúrában. Második nyughelye a kamakurai TōkeiTókei-jidzsi templomban található, ahol jó barátja, D. T. SuzukiSzuzuki szervezte meg Nisida temetését, majd később a szomszédos telken el is földelték. A harmadik sír pedig Reiun'in (霊雲院) templomban található.
 
== Élete ==
Nisida 1870. május 19. született egy kis faluban KanazawaKanazava városától északra. Szülőföldjén, mely a mai Kahoku városává nőtte ki magát, egy archívum és egy monumentális múzeum is található a tiszteletére, ez utóbbi talán a világ legnagyobb építészeti struktúrája, melyet egy filozófusnak emeltek. Nisida a korai MeijiMeidzsi korszakban (1868–1912) nőtt fel, mikor Japán két és fél évszázados elzárkózás után újra megnyitotta kapuit a nyugat felé, és átvette az európai politikai, oktatási és kulturális irányzatokat/intézményi struktúrát.
 
Nisida korai éveire úgy nyomta rá a bélyegét ez a „modernizáció”, hogy egy merev, gyakran elnyomó iskolai légkört hozott létre, mely megkövetelte a császár iránti elkötelezettséget, valamint a kitettséget a japán „felvilágosodásnak”, melyben bemutatkoztak a nyugati filozófusok a japán társadalomnak.
 
A középiskolai éveiben, melyet Kanazawában töltött, a kínai konfucianizmus, neokonfucianizmus és a taoizmus klasszikusait olvasta angolul, németül. Kitűnt a matematikában, és érdeklődéssel forgatta Hegel és Kant munkáit. Itt kötött életre szóló barátságot D. T. SuzukivalSzuzukival.
 
Felvételt nyert a Tokiói Birodalmi Egytemre, a következő évben lehetősége nyílt, hogy Kant, Hegel és Schopenhauer tanulmányait tanulmányozza japán első filozófiaprofesszorai alatt. 1894-es diplomázását követően megházasodott, és több regionális középiskolában és egyetemen tanított.
 
A következő évtizedben németet és más tárgyak oktatása mellett kiadott pár filozófiai esszét, de ez idő tájt sokkal inkább buddhista meditációs gyakorlatokat gyakorolt kiotói zenmesterek iránymutatása alatt. 1905-ben elkezdett töprengeni és lefektetni korai ffő őművénekművének alapfeltevéseit, mely később az 1911-ben megjelenő ''A jó kutatása'' (善の研究, Zen no kenkyūkenkjú) című művében teljesedik ki, ennek révén elnyerte a lehetőséget, hogy a Kiotói Birodalmi Egyetemen kapjon állást, és 1914-ben a filozófiai tanszék professzorává nevezték ki.
 
Nisida ezt követően azon filozófiai munkákra koncentrált, amelyek Európából érkeztek a felkelő nap országába; a következő évtizedben számos esszét írt, amelyek újragondolták többek között a neo-kanti, royce-i, bergsoni, Hermann Lotze-i terminusokat. Ezeket az esszéket gyűjtőkötetekbe rendezte, melyek témái széles spektrumot öleltek fel a művészettől és az erkölcsig bezárólag.
 
Nisida népszerűsége az egekbe szökkent az 1920-as években. Ő volt az, aki segített Tanabe HajimeHadzsimének, WatsujiVacudzsi Tetsurō,Tecurónak és Kuki ShūzōnakSúzónak a kiotói egyetemen betöltött pozícióik megszerzésében, illetőleg olyan tanulókat vonzottak előadásai, mint Nisitani KeijiKeidzsi és TosakaToszaka JunDzsun, akik mindannyian meghatározó filozófusai lettek a szigetországnak.
 
Az 1920-as évek idusán kifejlesztette a fő tézisét, a Bashobaso elméletet (bashoa baso (場所) jelentése: hely vagy topostoposz) melyet továbbfejlesztett, miután 1929 professzor emeritus lett és elköltözött KamakurábaKamakurában. Az 1930-as évek elején érdeklődése az emberi cselekvések és kölcsönhatások természete és azok hatása történelmi és társadalmi világunkra, valamint a kultúra és a nemzetiség értelme felé fordult.
 
Mivel őt tekintették japán első számú filozófusának, a japán kormány vezetése (köztük egykori tanítványa, a későbbi miniszterelnök Konoe Fumitaro) felkérték, hogy indokolja meg a japán nacionalizmust. Eleget tett a kérésnek még annak ellenére is, hogy fenntartásai voltak a japán expanziót illetően. Ennek ellenére nagy figyelmet szentelt ennek a munkának. 1938-ban előadást tartott a „A japán kultúra problémája címmel”, mely sikereit jól mutatja, hogy mikor két évvel később megjelent nyomtatott formában, a könyv több, mint 60 000 példányban kelt el. 1940-ben elnyerte a Kulturális Rendet (文化勲章, ''bunka kunshōkunsó'').
 
1941-ben meghívót küldött a császárnak, és arra kérte, hogy támogassa az akadémiai szabadságot minden nemzetnek a nagyvilágban, illetve, hogy képviselhessék a saját ideológiájukat. Ez időben Nisida jobboldali kritikusai azzal vádolták, hogy politikai írásai túl absztraktak, nem támogatja kellőképpen a kormánypolitikát; a második világháborút követően a baloldali kritikusok túlságosan nacionalista.
33. sor:
Mivel a [[Meidzsi-kor]] harmadik évében született, Nisida egy új, egyedülálló lehetőséget kapott: az évszázados keleti filozófiai problémákat a nyugati filozófia módszereivel vizsgálhatta. Nisida eredeti és kreatív filozófiája a [[zen]] és a nyugati filozófia ötleteit tartalmazza, s célja Kelet és a Nyugat közelebb hozása.
 
Nishida élete folyamán számos könyvet és esszét tett közzé, köztük ''A jó kutatása'' és ''A semmi helyének logikája és a vallásos világnézet''. Összességében Nisida életműve volt a filozófiai alapja a Kiotói Iskola számára, és az ő tanítványai gondolatainak inspirációja volt. A leghíresebb tézise a ''BashoBaso logikája'' (basho 場所 jelentése: hely vagy topos) egy nem dualista konkrét logika, melynek célja a szubjektum-objektum megkülönböztetésének elégtelensége Arisztotelész szubjektumlogikája és Immanuel Kant predikátumlogikája, az általa „teljesen ellentmondásos önazonosságnak” nevezi az ellentétek dinamikus feszültségét, mely Georg Wilhelm Friedrich Hegel dialektikus logikájához képest nem old meg semmilyen szintézist. Inkább meghatározza a megfelelő témát, fenntartva a megerősítés és a negáció közti feszültséget ellentétes oszlopokként vagy perspektívákként.
 
Amikor [[David A. Dilworth]] Nisida munkájáról írt, nem említette a debütáló könyvét a hasznos könyvek osztályozásában. ''A jó kutatása'' c. könyvében Nisida a tapasztalatról, a valóságról, a jóról és a vallásról is írt. Azt állította, hogy egyetlen valós formája a tapasztalatnak a tiszta tapasztalat.
 
== Örökség ==
[[Masao Abe Maszao]] szerint "A„A második világháború idején a jobboldali gondolkodók támadták őt antinacionalistaként a nyugati filozófia és a logika elismeréséért, de a háború után a baloldali gondolkodók kritikussá tették a filozófiáját, mert nacionalista volt, mivel a semmire hagyatkozott. A nyugati filozófiában és logikában egyfajta egyetemességet ismer, de nem fogadta el, hogy ez volt az egyetlen univerzalitás.”{{forrás}}
 
== MunkáiMunkáinak listája ==
* (1911) ''An Inquiry into the Good'' (善の研究, ''Zen no kenkyūkenkjú'')
* (1915) ''Thinking and Experience'' (思索と体験, ''ShisakuSiszaku to taiken'')
* (1913–17) ''Intuition and Reflection in Self-consciousness'' (自覚に於ける直観と反省, ''JikakuDzsikaku ni okeru chokkancsokkan to hanseihanszei'')
* (1918–9) ''The Problem of Consciousness'' (意識の問題, ''IshikiIsiki no Mondai'')
* (1920–23) ''Art and Morality'' (芸術と道徳, ''GeijutsuGeidzsucu to dōtokudótoku'')
* (1923–27) ''From the Acting to the Seeing'' (働くものから見るものへ, ''Hatarakumono kara mirumono e'')
* (1928–29) ''The System of Universals in Self-Awareness'' (一般者の自覚的体系, ''IppanshaIppansa no jikakutekidzsikakuteki taikei'')
* (1930–32) ''The Self-Awareness and Determination of the Nothingness'' (無の自覚的限定, ''Mu no jikakutekidzsikakuteki gentei'')
* (1933) ''Fundamental Problems of Philosophy (World of Act)'' (哲学の根本問題(行為の世界), ''TetsugakuTecugaku no konpon mondai (kōikói no sekaiszekai)'')
* (1934) ''Fundamental Problems of Philosophy Continued (World as Dialectic)'' (哲学の根本問題 続編(弁証法的世界)), ''TetsugakuTecugaku-no konpon mondai zokuhen (bennsyouhoutekibensóhóteki-sekaiszekai'')
* (1935) ''Philosophical Proceedings 1 —An Attempt for A System of Philosophy'' (哲学的論文集 第一 ―哲学体系への企図, ''TetsugakuTecugaku-teki ronbun-shūshú daiichidaiicsi　―tetsugakutaikei―tecugakutaikei e no kito'')
* (1936–37) ''Philosophical Proceedings 2'' (哲学的論文集第二, ''TetsugakuTecugaku-teki ronbun-shūsú daini'')
* (1938–39) ''Philosophical Proceedings 3'' (哲学的論文集第三, ''tetsugakuTecugaku-teki ronbun-shūsú daisandaiszan'')
* (1940–41) ''Philosophical Proceedings 4'' (哲学的論文集第四, ''TetsugakuTecugaku-teki ronbun-shūsú daiyondaijon'')
* (1943–44) ''Philosophical Proceedings 5'' (哲学的論文集第五, ''TetsugakuTecugaku-teki ronbun-shūsú daigo'')
* (1944–45) ''Philosophical Proceedings 6'' (哲学的論文集第六, ''TetsugakuTecugaku-teki ronbun-shūsú dairoku'')
* (1944–46) ''Philosophical Proceedings 7'' (哲学的論文集第七, ''TetsugakuTecugaku-teki ronbun-shūsú dainana'')
 
== Hivatkozások, további olvasnivaló ==
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Nisida_Kitaró”