„Dzsagfar tarihi” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Valójában folytak vizsgálatok, erről szól a szócikk vonatkozó mondata utáni szakasz és a hozzákapcsolt linkek. |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
3. sor:
==Keletkezése==
A Dzsagfar tarihi történészek által vitatott hitelességű forrás. Az orosz szöveget közreadó szerint a
A Dzsagfar tarihit publikáló Fargat Nurutdinov azt mondja, az eredeti mű bolgár-türk nyelven (a mai [[tatár nyelv]]en) íródott, arab írásjelekkel. Számos krónikát tartalmaz, mindegyik eltérő stílusban íródott. Nurutdinov állítása szerint ezt az eredetit a késő 1930-as években fordította orosz nyelvre nagybátyja, Ibragim Muhammad-Karimovich Nigmatullin (1916–1941), aki mindezt azért tette, mert meg akarta menteni a gyűjteményt a KGB elődjétől, az NKVD elől, mely szervezet a régi bolgár, arab nyelven íródott dokumentumokat elpusztítani készült. Az eredeti kéziratot az NKVD ügynökei megsemmisítették, Nigmatullin eltűnt a [[második világháború]]ban, de a fordítását (apró betűkkel teleírt 15 jegyzetfüzetet) édesanyja megőrizte, majd végül átadta azt unokájának, Nurutdinovnak 1976-ban. Nurutdinovnak évek alatt sikerült lemásolnia és rendeznie a fordítás jó részét, 1980-ban levélben jelezte a szovjet tudományos akadémiának, hogy rendelkezik a szöveg egy változatával, és kérte, jelentessék meg azt, de elutasító választ kapott. Ezután nem sokkal jegyzeteit és néhány másolatot ismeretlen behatolók ellopták apja vidéki házából. Végül Nurutdinov maga publikálta a megmaradt szöveget a [[Szovjetunió]] széthullása után, 1993-ban.<ref>[http://s155239215.onlinehome.us/turkic/10_History/Dzsagfar_Tarihi/DzsagfarTarihi%20Preface.htm The preface of the book]</ref><ref>A gyűjtemény első kötete: Бахши Иман. ''Джагфар Тарихы''. Т. 1. ''Свод булгарских летописей 1680 г.'' / Изд. подготовлено Ф. Г.-Х. Нурутдиновым. Оренбург: Редакция Вестника Болгария, 1993; a második kötetet 1994-ben adták ki, a harmadikat pedig 1997-ben.</ref>
14. sor:
A magyarokra vonatkozó legérdekesebb megállapítások:
A Dzsagfar tarihi szerint [[Almis ibn Selkej|Almus]] (más forrásokból is igazolt, létező személy, későbbi volgai bolgár baltavar (=kán, uralkodó)) volgai bolgár herceg legidősebb fiát Arbatnak hívták - valamint Almus felmenői között sorolja fel Ugeket, akit az ük-ükapjának mond. Arbatról (bolgártörök nyelven: herceg) közli, hogy az anyja révén félig magyar volt. Arbat és Álmos a 880-as években együtt harcolnak besenyők és szlávok ellen, Arbat kisebb korai botlásától eltekintve sikerrel (Arbat nagybátyja kezei alatt nevelkedik, aki Almus nagybátyja és egyben ellenfele, Lachyn). Arbat nemsokára már kara(=fekete)-bolgárok és magyarok alkotta csapatok élén áll, egyfajta adószedő-rendfenntartó-fosztogató szerepkörben. Apja seregei szintén részben volgai bolgár és részben szláv hadtestekre épülnek, a kazárok és Lachyn ellen indulnak a legtöbbször. Azonban a további háborúzást ellenző, az ország gazdaságáért felelős erős volgai bolgár kereskedők csoportjának nyomása (biyek, vagy bojárok), másrészt a [[kazárok]] ajánlata (a volgai bolgár trónt biztosítanák neki cserébe) meggyőzik Arbatot, hogy lépjen fel apja ellen, vessen véget a folyamatos háborúskodásnak. Arbat folyamatos harcok után visszaszorítja apját Kievbe, ahol Almust nagyra becsült vendégként fogadják, mivel korábban főszerepet vállalt Kiev jelenlegi urainak trónra ültetésében, miután együtt elűzték Askold-ot és Dir-t. Már Almus apja, Djilki is vissza akarta foglalni Kijevet, mivel a várost a Volgai Bolgár birodalom részének tekintették (végül ez csak később Almusnak sikerült). Arbat azonban a győzelme után még mindig nem uralkodó, csupán az első számú várományos az éppen uralkodó Bat-Ugur Mumin halála esetén. Talán nem akar várni, vagy már mégsem akar a kazárokkal együttműködni (nem derül ki a DT-ből) de valami okból mégsem tör Volgai Bolgárország trónjára, ehelyett 3 magyar törzs és 3 [[kabar]] (kabar=lázadó) törzs élén a Kazár Birodalmat nyugat felé elhagyva Dulobába (nagyjából a mai Erdély, figyelemre érdemes a 'Dulo' név a terület nevében) települ, ahol megalapítja a mai Magyarország elődjét (valószínűleg eredetileg Nyugati Bolgár Kánság vagy Hercegség néven). Almus pedig néhány év múlva [[Volgai Bolgárország]]ban lép trónra időközben elhunyt bátyja után és uralkodik 895-922-ig. Almus fiatalabbik fiaként, Arbat testvéreként nevezi meg Khasant (vitatott, hogy egyezhet-e [[Kurszán fejedelem|Kurszánnal]]) aki évtizedekkel később majd Almust követi a VB trónon.
A műben körvonalazódó magyar őstörténet szerint a magyarok uralkodóháza (tehát nem a magyar nép) Arbat révén hun–volgai bolgár eredetű, Almis és Arbat a [[Dulo-dinasztia]] tagjai, mely család sarja volt [[Attila hun király]] is. Arbat magyar katonái eltörökösödött-elbolgárosodott északi népek – mai terminológiával élve finnugor eredetűek és nyelvűek – voltak (a "magyarok másik nyelve"). A magyarok nyelvének kérdésében magyarázatként elmíti a forrás, hogy "Avariában" (Mo. keleti része, eleinte főként [[Erdély]]) az érkező katonákat felmentő seregként fogadó helyi "avar-baskortokat" (baskort=baskír: önelnevezés, jelentése farkasfej) találnak, akik Arbatot nyomban elfogadják kánjuknak, mivel a "farangok" ([[frankok]]) zsigerelik őket, s tőle várnak védelmet. Az avar-baskortok, akiknek nyelve megőrizte a [[Kaukázus (hegység)|Kaukázus]]-vidékéről a [[Kárpát-medence|Kárpát-medencébe]] kerülésük-kori (azaz az 5-600-as évekbeli) eredeti formáját, az utalások szerint Arbat magyarjainak "magyar" nyelvéhez képest az avar-baskortok egy korábbi magyar nyelvváltozatot beszéltek (lásd: László Gyula [[Kettős honfoglalás]] elmélete és/vagy [[onogurok]]). Részben értették csupán az újonnan érkezetteket, akiknek ősei sem éltek soha a Kárpát-medencében, mégis hasonló nyelven szóltak. Arbat magyarjainak nyelve a törökös környezetben, az avarok bejövetele óta jelentősen megváltozhatott, nem beszélve a magyarul sohasem beszélt kara-bolgár katonákról. Az avar-baskortok segítettek birtokba venni a területet és lányaik is jelentős számban váltak a magyar-bolgár csapatok hitveseivé (egy 895-ös besenyő támadáskor a magyarok etelközi szálláshelyeit – feltehetőleg feleségeik nagy részével együtt – elpusztították). A Dzsagfar tarihi szerint Arbat katonáinak szinte újra kellett tanulniuk az "eredeti magyar" nyelvet. A következő generáció azonban – főként helyi anyáik révén – már túlnyomó többségben ezen az "eredeti(hez közelebb álló) magyar" nyelven beszélt.
21. sor:
==Hitelessége ellen==
Nincsenek meg az eredeti krónikák, illetve azok XIX. századi fordításai. Továbbá nincs meg
Egyes szakértők szerint a mű már ismert tények és kitalációk keveréke. Más kritikusai szerint a művet abból a célból hamisították, hogy a volgai tatár nacionalizmus alapköveként a műre hivatkozva próbálják igazolni a volgai tatárok ősi származását, és éles különállását a krími tatároktól és más tatár népcsoportoktól. Más szakértők szerint a Dzsagfar tarihit a KGB elődje, az NKVD sok munkaóra árán történészekkel az 1930-as években hozatta létre vagy hamisíttatta meg az eredeti dokumentumot, hogy ellenségeskedést szítson a leírásban szereplő egyes, a Szovjetunió érdekszférájába eső türk népek között.
| |||