Wikipédia

„Manicheizmus” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
a hivatkozás előtti szóköz törlése, egyéb apróság, ld.: WP:BÜ
34. sor:
[[File:Manicheizmus - Hungarian.png|thumb|255px|A manicheizmus terjedése 300-500 között]]
[[Fájl:Manicheans.jpg|thumb|right|Manicheista könyv illusztrációja ([[Tarim-medence]] 8–9. század)]]
A '''manicheizmus''' (''[[Perzsa nyelv|újperzsául]]: آیین مانی, átírva Āyin e Māni; [[Kínai nyelv|kínaiul]]: 摩尼教; [[pinjin]]: Móní Jiào'') iráni eredetű, az egyik legnagyobb [[Gnoszticizmus|gnosztikus]], [[Szinkretizmus|szinkretista]] vallás. Habár az alapító próféta, [[Mani|Máni]] írásainak többsége elveszett, számos fordítás és töredékes szöveg fennmaradt.
 
A manicheizmusban [[Buddhizmus|buddhista]] és [[Kereszténység|keresztény]] elemek egyaránt jelen voltak, alapvető tanításában és kozmológiájában azonban tipikus [[Zarathustra|zarathusztra]]i [[dualizmus (filozófia)|dualista]], leírja a jó és spirituális ''Fényvilág'' és az ördögi, materiális világ közti harcot. Mindez olyannak tűnik, mint a kereszténységben [[Isten]] és [[Sátán]] harca, de a manicheizmusban a Jó és Gonosz alapjában véve azonos hatalommal bírt. A manicheusok az ember lelkét a Jó-val, testét a Gonosz-szal azonosították. {{refhely|Michael H. Hart: 100 híres ember, Magyar Könyvklub, 1994}}
 
== Története ==
A 3. századi [[Mani|Máni]] (''az alapító próféta'') [[Zarathusztra]], [[Gautama Sziddhártha|Buddha]], az [[ószövetség]]i zsidó [[Próféta|prófétá]]k és [[Jézus]] utódjának tartotta magát, akiknek a vallását beteljesíteni volt hivatott. <ref name="ReferenceA">Herbert Vorglimler: Új teológiai szótár</ref> Máni, miután Indiában 1 évig prédikált, 242 körül visszatért Perzsiába, ahol a [[Szászánida uralkodók listája|szászánida]] uralkodó pártfogását élvezte. A manicheizmus [[I. Bahrám szászánida király|I. Bahrám]] király trónra lépéséig virágzott, aki Mánit börtönbe vetette, majd 276-ban kivégeztette. A manicheizmust ekkor már itt elnyomták, de nyugati és keleti irányban is gyors ütemű terjeszkedésnek indult.
Már Máni életében rendkívül erős térítőtevékenységet végeztek hívei. Csakhamar az egész Római Birodalomban is voltak követői. Nagy számban voltak Észak-Afrikában, mintegy 9 évig hozzájuk tartozott [[Hippói Szent Ágoston|Szt. Ágoston]] is.
: ''lásd még: [[Hippói_Szent_ÁgostonHippói Szent Ágoston#Manicheista_Manicheista .C3.A9vei|Szt. Ágoston manicheista évei]]''
Ágoston ugyan szakított a manicheizmussal – és ádázan támadta azt – de sohasem tudta magát teljesen függetleníteni a radikális dualizmus eszméjétől. Más formákban ugyan – mint az [[eredendő bűn]] gondolata – de belecsepegtette a katolicizmusba a dualizmus ideáját. {{refhely|Richard Smoley: Tiltott hit}}
 
A [[Római Birodalom]]ban [[297]]-től tiltott vallás lett. [[Diocletianus római császár|Caius Aurelius Valerius Diocletianus római császár]] ekkor mondta el [[Alexandria (Egyiptom)|alexandria]]i beszédét, amelyben az ellenséges perzsáktól származó ''„rút és visszataszító vallás”''t üldözendőnek nyilvánította.
 
A római, majd később a bizánci állam is tűzzel-vassal irtotta a híveit.
Az egykori Római Birodalom területén teljesen eltűnt a [[6. század]]ban, de tanaikat Európában több [[eretnek]]nek nyilvánított szekta újította fel a középkorban.
 
A manicheizmust Nyugat-Ázsiában a megjelenő [[iszlám]] szorította ki, de Közép- és Kelet-Ázsiában tovább élt a [[16. század]]ig.<ref>Herbert Vorglimler: Új teológiai szótár<name="ReferenceA"/ref> A [[Nesztorianizmus|nesztoriánus]] keresztények és a [[Buddhizmus|buddhisták]] méltó riválisaként, a manicheus hittérítők végigjárták az egész [[Selyemút|selyemutat]]. {{refhely|Richard Smoley: Tiltott hit}} [[700]] körül Kínába is eljutottak.
 
Az Ujgur Birodalom [[762]]-ben államvallássá is tette.<ref>Manichaeism and Nestorian Christianity, H. J. Klimkeit, History of Civilizations of Central Asia, Vol.4, Part 2, ed. Clifford Edmund Bosworth, M.S.Asimov, (Motilal Banarsidass, 2003), 70.</ref> Amikor ez a birodalom a [[840-es évek]]ben romba dőlt, a manicheizmus elvesztette állami pártfogását. A kínaiak üldözni kezdték a manicheusokat, akiket vegetáriánusoknak és ördögimádóknak neveztek. Mindazonáltal a manicheizmus továbbra is kitartott Kínában, főképp [[Fucsien]] tengerparti vidékén. A későbbiekben elszórtan, titkos társaságok álcája mögött létezett tovább, egészen a 19. századig. {{refhely|Richard Smoley: Tiltott hit}} Az időnkénti ellenállás dacára, a jelek szerint egészen a közelmúltig fennmaradt. {{refhely|Akadémiai Kiadó: Világvallások, 2009}}
 
Keleten olyan tradíciók bizonyítják a manicheizmus befolyását, mint a [[taoizmus]] vagy a tibeti vallások. <ref>Stoyanov: The other God, 117-19.</ref>
 
== Életvitelük, nézeteik ==
61. sor:
Az ember legfőbb feladata az, hogy válaszoljon a minduntalan hozzá szóló isteni szózatokra, a magasabb rendű Fényvilág hívó üzenetére. {{refhely|Hahn István: Istenek és népek, 1968}}
 
Az [[üdvözülés]] két dologtól függ. Minden embernek fel kell ismernie helyzete igazi, valós természetét és meghatározott gyakorlatokat kell folytatnia.{{refhely|Richard Smoley: Tiltott hit}} Tudatára kell ébredünk saját magunknak, aminek radikális [[önmegtartóztatás]]sal kellett egybekapcsolódnia.
 
Nincs isten, aki a bűnöket megbocsáthatná, vagy azoktól [[megváltás]]t nyújthatna: éppen ellenkezőleg mindaddig, amíg a Fény egy része a sötétséggel keveredik, vagy annak fogságában van, addig maga a Fény Atyja szorul megváltásra – nem Isten váltja (vagy váltotta) meg az embert, hanem az ember váltja meg az isteni világot. {{refhely|Hahn István: Istenek és népek, 1968}}
 
Az ember halála jó, hiszen annak a folyamatnak a tartozéka, amelynek során az emberi testbe zárt fény egy újabb részecskéje kiszabadul börtönéből. Ez a fényrészecske azután vagy – immár egy fokkal megtisztultabb állapotban – visszatér egy újabb testbe, vagy végleges megváltást nyerve a Fény birodalmába tér vissza. A megváltási folyamat addig tart, amíg minden emberi lélek el nem éri a tökéletesség fokát, és vissza nem tér a Fény birodalmába. {{refhely|Hahn István: Istenek és népek, 1968}}
 
A manicheus "egyház" két csoportra tagolódott: a kiválasztottakra (''igazak'') és a hallgatókra. Nézetük alapján a kiválasztottak [[Lélek|lelke]] haláluk után egyenesen a Paradicsomba jutott, míg a hallgatóké valamivel hosszabb utat kellett hogy megtegyen odáig.{{refhely|Michael H. Hart: 100 híres ember, Magyar Könyvklub, 1994}} A manicheus [[Etika (vallás)|etika]] legfontosabb feladatai a kiválasztottakra hárult. {{refhely|Akadémiai Kiadó: Világvallások, 2009}}
 
A vallásos szertartások jól ismert formákban öltöttek alakot: [[imádság]], [[böjt]], heti bűnmegvallás.{{refhely|Richard Smoley: Tiltott hit}} A manicheisták hetente két napot böjtöltek, a Béma-ünnep előtt pedig 1 teljes havi böjt volt előírva. {{refhely|Akadémiai Kiadó: Világvallások, 2009}} Nem ettek húst, nem ittak bort, állatot nem öltek, a "választottak" pedig [[Cölibátus|szüzesség]]ben éltek. Mání nekik megtiltotta, hogy bármit is szerezzenek, kivéve egy napi táplálékot és egy évre elegendő ruházatot (''[[Egyszerűség (vallás)|anyagi lemondás]]''). Mindig úton kellett lenniük a világon igehirdetés és útmutatás végett (''[[misszió]]''). {{refhely|Máni és a fény vallása, 343. oldal, Corvina, Bp., 2011.}} A nép számára (''hallgatók'') előírt életszabályok már enyhébbek voltak, de nekik is javaik egytizedét kellett [[alamizsna]]ként odaadni, életük hetedrészében böjtölni, egyetlen asszonnyal megelégedniük, és a ''választottak''at segíteniük, bajaikat enyhíteniük. {{refhely|Máni és a fény vallása, 343. oldal, Corvina, Bp., 2011.}}
 
Naptáruk egyetlen jeles napot tartalmazott: a [[Mani|Mání]] szenvedéstörténetének emlékére megült évenkénti Béma-ünnepet. {{refhely|Akadémiai Kiadó: Világvallások, 2009}}
 
A főpapok Máni utódjának tartották magukat, nekik volt alárendelve tizenkét magister, hetvenkét püspök és sok presbiter, diakónus. Víz helyett olajjal [[Keresztség|keresztelt]]ek. Az [[Úrvacsora|úrvacsorá]]nál csak kenyeret használtak, bor nélkül. {{refhely|Dr. Ottlyk Ernő: Az egyház története, 1979}}
93. sor:
=== Egyéb művek ===
*''[[Arzsang]] (Arzhang)'' {{Wd|Q2027153}}, a "Képes Könyv": Az iráni hagyomány szerint ez Mani szent könyveinek egyike volt, amelyek emlékezetessé váltak a későbbi perzsa történelemben. Aržangnak is hívják, amely szó pártus nyelven ''Bölcsesség''et jelent. Gyönyörű festéssel is díszítették. Ezért az irániak a ''Festő'' címet adták neki, a kopt fordításban pedig a ''Kephalaia'' nevet adták neki, mely ''Beszélgetések''et jelent.
 
*Az ''Ő teste eredetéről'': ez a címe egy Mani-kódexnek, mely egy, eredetileg arámi nyelven írt könyv görög fordítása. Ez a mű Mani előéletéről szól.<ref>L. Koenen and C. Römer, eds., Der Kölner Mani-Kodex. Über das Werden seines Leibes. Kritische Edition, (Abhandlung der Reinisch-Westfälischen Akademie der Wissenschaften: Papyrologica Coloniensia 14) (Opladen, Németország) 1988.</ref>
 
111 ⟶ 110 sor:
 
{{Nemzetközi katalógusok}}
 
[[Kategória:Ókori vallások]]
[[Kategória:Gnoszticizmus]]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Manicheizmus”