Az 1919. [[május 10]].|május 10-én]] a támadó csehszlovák haderő ellen indított ellentámadás során sikerült visszafoglalni a magyaroknak [[Salgótarján]]t és [[Miskolc]]ot. Ezután vette kezdetét az úgynevezett ''[[északi hadjárat (Magyarország)|északi hadjárat]]'', s a Vörös Hadsereg behatolt a [[Felvidék]]re, a középső, valamint keleti országrészt felszabadítva. Az egyik hadseregcsoport, a ''[[16. felvidéki század]]'' (melyet többségében [[Szlovákia|szlovák]] nemzetiségű katonák alkottak) bevették [[Kassa|Kassát]] ([[június 11.]]), majd Eperjest és végül [[Bártfa|Bártfát]], elérve a lengyel határt.
A [[Magyarországi Tanácsköztársaság]] vezetői és legfőkébb Kun Béla hangoztatta a világforradalmat, ám Kun ténylegesen csak a környezet forradalmasodását szerette volna.<ref>[https://www.youtube.com/watch?v=QbgXlKafcjQ Vitatott személyek: Kun Béla]{{halott link}}</ref> Ilyen körülmények közt került sor Eperjesen a Szlovák Tanácsköztársaság kikiáltására, amelynek a legfőbb végrehajtó szerve a Forradalmi Végrehajtó Bizottság volt, és annak elnökévé a cseh kommunista [[Antonín Janoušek]]et tették. Az új proletárállam vezetői részben [[Budapest]]ről jött internacionalisták voltak, ám a független Szlovákia hívei közül is támogatták őket.
