„Nagy nyugati egyházszakadás” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Még nem volt császár |
a hivatkozás előtti szóköz törlése, egyéb apróság, ld.: WP:BÜ |
||
1. sor:
A '''nagy nyugati egyházszakadás''' (''[[Latin nyelv|latin]]: ecclesiae occidentalis schisma''
A szakadás káros következményei hamar érzékelhetővé váltak az országok vallási és gazdasági életében egyaránt. A kiátkozások, amelyekkel a pápák a másik fennhatósága alá tartozó területeket sújtották, a hívőkben gyötrő bizonytalanságot okoztak az [[üdvösség]]üket illetően. A kettős pápaság és a rossz gazdálkodás miatt megkettőződött az anyagi teher is, amely a népre nehezedett. A pápaság és az egyéb egyházi intézmények hanyatlása siettették a nagy reformkísérletek korszakának beköszöntét.{{refhely|Karl Heussi: Az egyháztörténet kézikönyve}}
10. sor:
* A '''római pápát támogatók''' ([[VI. Orbán pápa|VI. Orbán]] és utódai):
: Közép- és Észak-Itália (pl. a Velencei Köztársaság), a keleti és északi országok, így pl. Dánia, Svédország, Norvégia, Lengyelország (később Lengyelország-Litvánia), Magyarország, Flandria, Anglia, Írország (''angol uralom'').{{refhely|Karl Heussi: Az egyháztörténet kézikönyve}}
Portugália, a Habsburg-területek és a mainzi érsekség Avignontól aztán Rómához állt.{{refhely|Karl Heussi: Az egyháztörténet kézikönyve}}
Az uralkodók állásfoglalását hatalmi érdekek határozták meg.
19. sor:
1377-ben [[XI. Gergely pápa|XI. Gergely]] pápa költözködése nyomán véget ért az [[Avignoni fogság|avignoni pápaság]] közel hetven éven át tartó időszaka.
A következő évben meghalt a pápa. A halálos ágyán az egyre nagyobb hatalomra törekvő konzisztórium aláíratta Gergellyel a ''Periculis et detrimentis'' kezdetű [[pápai bulla|bullát]], amelyben Gergely elismeri, hogy a konklávén egy jelöltnek nem kell megszereznie a kétharmados többséget. Ez a pápai törvény pedig hamarosan legalizálta az egyházszakadást.
A francia túlsúllyal bíró [[konklávé]]n a huszonhárom bíboros közül csak tizenhat jelent meg Rómában, hogy megválasszák az új egyházfőt. A fennmaradó hét [[Avignon]]ban maradt, mondván, ők nem hajlandóak részt venni egy itáliai választáson.
A pápaválasztók előtt nem volt egyszerű a feladat, hiszen olyan személyt kellett választaniuk, aki egyszerre elégíti ki a francia és az itáliai klérus igényeit, és a kapuknál tolongó rómaiak sem lincselik meg őket a választás miatt. A vita kezdett elhúzódni és három nap múltán a Szent Péter-téren összegyűlt tömeg már egyre türelmetlenebb lett. Április 10-én félrerántották a vészharangokat, és egy hírnök elmondta a bíborosoknak, hogy a tömeg eredményre vár, és már nem tudják sokáig kordában tartani őket. Majd megkoronázták Prignano érseket, aki a [[VI. Orbán pápa|VI. Orbán]] uralkodói nevet vette fel.
A pápaválasztás után [[Fondi]]ba menekültek az Orbán-ellenes bíborosok. A pápa mellett megválasztása után két hónappal mindössze három itáliai bíboros állt ki, akiket Orbán Fondiba küldött, hogy győzzék meg a kollégium többi tagját törvényes uralkodásáról.
27. sor:
=== A pápák 3. sora ===
A keresztény világot megrázó esemény vitákat gerjesztett és sokan egy egyetemes zsinat összehívásában látták a skizma feloldásának lehetőségét, ahol mindkét pápát lemondatják, és helyükre az egyesült bíborosok választanak egyházfőt, akit mindenki elismer. Ekkora már a [[
Az 1409. évi pisai zsinaton mindkét addigi egyházfő bíborosainak nagy része részt vett és egy új egyházfőt választottak, méghozzá a zsinat vezetőjének személyében. [[1409]]. [[június 26.|június 26-án]] ''Pietro Philargi''-t pápává választották, aki felvette az [[V. Sándor (ellenpápa)|V. Sándor]] nevet és [[Bologna|Bologná]]ban ütötte fel a székhelyét.{{refhely|Maxwell-Stuart, P.G.: Pápák krónikája}}
103. sor:
=== A skizma vége ===
Az 1414-18-as [[konstanzi zsinat]] egyik fő célja az egyházszakadás felszámolása volt.
Az 1415. március 30-i ülésen a következő végzéseket hirdették ki:
| |||