„Nagyőr” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
a hivatkozás előtti szóköz törlése, egyéb apróság, ld.: WP:BÜ |
||
4. sor:
A települést már az Árpád-korban határőrök lakták és erődítménye volt, mely a hagyomány szerint a [[12. század]]ban a [[templomosok]] kolostora lett. A falu első ismert birtokosa a Berzeviczy család volt, akik a [[14. század]] elején kapták a birtokot [[I. Károly magyar király|Károly Róbert]] királytól. A kolostor romjaira a [[15. század]]ban a sziléziai Warkoktsch család építtetett gótikus várat. [[1556]]-ban új birtokosa a Horváth-Stancsics család lett. A vár helyére [[1570]] és [[1580]] között épült a ma is látható pompás [[reneszánsz]] várkastély. Építtetője Horváth-Stancsics Gergely a kor egyik neves humanistája volt, aki főiskolát létesített benne, amely [[1711]]-ig üzemelt. Később a Thökölyek átalakították. [[1708]]-ban tűzvész pusztította, ezután a kastélyt négyszárnyúra bővítették. [[1801]]-ben a település a Szirmay család birtoka lett, majd a század második felében a Mednyánszky, majd a Czóbel családé.
Vályi András szerint ''"STRASZKA. Tót falu Szepes Várm. földes Ura Horvát 285Stansics Uraság, lakosai katolikusok, ’s másfélék, fekszik Poprád vize mellett, Bélának szomszédságában, mellynek filiája; határja középszerű, piatza Kézsmárkon."''
Fényes Elek szerint ''"Sztráska, Nehrer, tót falu, Szepes vmegyében a Poprád mellett, Késmárkhoz északra 1 órányira, gyönyörű s termékeny vidéken: 172 kath., 196 evang. lak. Az urasági várkastély igen régi épület. A kert ritka növényeire nézve ezelőtt hires volt. Volt itt továbbá hajdan egy apácza zárda, és nevezetes gymnasium, mellyet Horváth Stansith György alapitott, ki Wittenbergában tanult, s fia vala azon Gradeczi Horváth Stansith Márkusnak ki 1557-ben, Szigethvárát Ali basa ellen derekasan megvédelmezvén, jutalmul Sztráska falu kapta. Kihalván férfi ágban a Horváth nemzetség, praefectio által minden jószágok a Szirmay nemzetségre estek."''
[[1910]]-ben 491, többségben német lakosa volt, jelentős szlovák kisebbséggel. A [[trianoni békeszerződés]]ig [[Szepes vármegye]] [[Késmárki járás]]ához tartozott. A kastély utolsó birtokosa Czóbel Margit volt.
| |||