„Tisza Volán” változatai közötti eltérés

A '''Tisza Volán Közlekedési és Szolgáltató Zrt.''' (közismert nevén '''Tisza Volán''') egy megszűnt [[magyarország]]i közlekedési vállalat, ami [[Csongrád megye]] helyi és helyközi autóbusz-közlekedését látta el. Székhelye [[Szeged]]en, a Bakay Nándor utcai telephelyen volt. Jogelődje 1950. október 1-jén alakult meg Szegedi Teherfuvarozási Vállalat néven, ekkor [[Békés megye|Békés]] és [[Csongrád megye]] teherfuvarozását bonyolította le. Az évtized folyamán a vállalat kettészakadt, végül 42. számú, majd 1961-től 10. számú Autóközlekedési Vállalatként már csak Csongrád megye közlekedését irányította. 1963 folyamán átvette Szeged helyi buszjáratainak üzemeltetését is az [[Szegedi Közlekedési Társaság|SZKT-tól]]-tól. A megyeszékhelyen új telephely létesítése indult meg, amit 1968-ban avattak fel. A következő évre a megye minden települését bekapcsolták a közösségi közlekedésbe. 1970-ben a társaság a Volán 10. számú Vállalat nevet vette fel. A cég országszerte foglalkozott teherszállítással ebben az évtizedben, sőt, az alkalmazottak külföldön is besegítettek különböző építkezéseken. 1984-ben a neve Tisza Volán lett, és az 1980-as években több elismerő oklevéllel jutalmazták a társaság tevékenységét. 1993 legelején teljes mértékben állami tulajdonúvá vált, ettől kezdve Tisza Volán Közlekedési és Szolgáltató Részvénytársaság néven üzemelt tovább. Az ezredforduló idején megkezdték az első alacsony padlós autóbuszok beszerzését Szegeden. 2005 decemberében neve Tisza Volán Közlekedési és Szolgáltató Zártkörűen Működő Részvénytársaság lett. A 2010-es évek elejére műholdas járműkövető GPS-GPRS rendszert alakított ki, több autóbusz-állomást és telephelyet felújított, illetve megújította a járműparkját is a cég. 2015. január 1-jével a [[DAKK Dél-alföldi Közlekedési Központ|Dél-alföldi Közlekedési Központba]] (DAKK Zrt.) olvadt.

A buszközlekedés túlzsúfoltságának enyhítése végett Szegeden bevezették a lépcsőzetes munkakezdést, amivel jobb utaseloszlás alakult ki. Ugyancsak a megyeszékhelyen szerveztek a város környékén található üdülőövezetekbe úgynevezett telkes járatokat is. A dinamikus hálózatfejlődés megmutatkozik abban is, hogy 1984-ben Szegeden 106,7 kilométer hosszan 43 vonalon jártak buszok. A megye második legnagyobb városában, Hódmezővásárhelyen 39,3 kilométeren járt 13 viszonylat, Szentesen 11 vonal alkotta a 23,1 kilométeres hálózatot, míg Makón és Csongrádon 13,3 kilométer volt a vonalhálózat hossza, előbbin 6, utóbbin pedig 4 viszonylattal. Az évtized közepére a megye legtöbb településén jártak helyközi buszvonalak, azonban a helyközi forgalom tarifaemelés miatt lecsökkent. Fejlesztették a telephelyeket is, Szegeden orvosi részleget nyitottak, új diagnosztikai csarnokot adtak át és felújították az akkumulátor műhelyt is, míg Hódmezővásárhelyen a javítóműhelyt bővítették ki. Új buszállomást avattak Szentesen, a szegedi Mars térin pedig megindult a fűtés rekonstrukciója. 1986. január 1-jétől fontos fejlesztésnek bizonyult az új üzemi számítástechnikai rendszer bevezetése, így gépjárművek mozgása és a fuvarozási partnerek megbízásairól aktuálisan is tudtak értesülni. 1987-ben a cég munkatársai létrehozták az EMKE fantázianevű, több funkciós, programozott jegykiadó és elszámoló készüléket.{{refhely|azonos=tortenet}}