„Pneuma” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
a hivatkozás előtti szóköz törlése, egyéb apróság, ld.: WP:BÜ |
||
7. sor:
Az [[Ószövetség]] nyomán az [[Újszövetség]]ben is az ember [[Isten]]től ajándékozott, Isten szuverén rendelkezésétől függő benső elevenségét jelöli, amelynek mély dimenziói egyre világosabban kirajzolódnak a gondolkozásban: az életelv, a [[lélek]], az ember szellemisége (→[[Szellem (vallás)|szellem]]), érzületével egyetemben; az ember Istentől kapott "pneumatikus" adománya az, amely Isten színe előtt [[Megigazulás|megigazulttá]] és ezért az "[[élet]]" szó mélyebb értelmében élővé teszi őt. {{refhely|Herbert Vorgrimler: Új teológiai szótár|}}
Az Ószövetség szerint Isten lelke (amelyet az ósz. szövegekben a [https://www.blueletterbible.org/lang/lexicon/lexicon.cfm?Strongs=H7307&t=KJV rúah] szó jelöl) képessé és erőssé tevő módon hat azokban a személyekben, akik az Isten tulajdonát jelentő nép hite és boldogulás számára fontosak (bírák, próféták, királyok stb.); jóságos lélekként vezeti a népet az Egyiptomból való kivonulás során (2Móz); óvó lélekként szól a [[Próféta|próféták]] által; teremtően megelevenítő lélekként eredményezi a száműzetés utáni megújulást (Ez 37,1-14). {{refhely|Herbert Vorgrimler: Új teológiai szótár|}}
Az isteni lélek jövetelét nem ritkán a "kiáradás" szóval jelölik, ill. jellemzik, így pl. Jóel 3,1 egyetemes érvényű [[Eszkatológia|eszkatologikus]] ígéretében is. {{refhely|Herbert Vorgrimler: Új teológiai szótár|}}
A pneuma a bölcsességgel szorosan összekapcsolódva szerepel a bölcsességi irodalomban.
[[Szentlélek|Isten lelke]] nemcsak a hithű emberekben van erőteljesen jelen, hanem kozmikus jelenlétével a világegyetemet is betölti.{{refhely|Herbert Vorgrimler: Új teológiai szótár|}}
Az újszövetségi gyermekségtörténetek a Szentlélekre vezetik vissza [[Jézus]] fogantatását.<ref>Mt 1,18-21 Lk 1,35</ref>
A Szentlélek száll rá látható alakban Jézusra, a Szentlélek vezérli őt, és a Szentlélekben dicsőíti Jézus az Istent.<ref>Lk 3,21 Lk 4,1 Lk 10,21</ref> {{refhely|Herbert Vorgrimler: Új teológiai szótár|}}
[[Pál apostol|Pál]] – apostoli öntudata szerint az isteni Lélek birtokában – nyomatékosan emlékeztet az isteni Lélek jelenlétére és működésére minden megkereszteltben.
A Szentlélektől eredeztethető az [[ima]] kezdeményezése és megvalósulása.
Az egy Lélekkel történő keresztelés által a hívők egy testté lesznek.
[[Pál apostol|Pál]] a közösségek kialakulását elősegítő lelki adományokról beszél, mindazonáltal óv ezek túlértékelésétől. Egymással kölcsönös ellentmondásban látja a betűt és a lelket
Pál apostol az isteni ''pneumá''t Jézus Krisztus lelkének tekinti – olyannyira annak, hogy a Kürioszt a Lélekkel azonosítja.
Figyelemre méltóak azok a szöveghelyek, amelyekben "triadikus formulák" és a hatásmódokról szóló különféle leírások segítségével esik szó a Szentlélekről: 1Kor 12,4-28 ; 2Kor 13,13
A [[Lukács evangélista|lukács]]i kettős mű (Luk, ApCsel) a Szentlélek működését hangsúlyozza az [[apostol]]okban, a tanítványokban és egyetemleges módon az egyházban. [[Lukács evangéliuma]] és az [[Apostolok cselekedetei]] szerint, de még inkább [[János evangéliuma]] szerint az [[Isten]]hez felemelt [[Jézus|Jézus Krisztus]] az, aki a Szentlelket ajándékozza vagy küldi. A [[János evangélista|jános]]i teológiában az isteni lélek mint [[Paraklétosz]] segít hozzá ahhoz, hogy igazság és ember egyek legyenek. {{refhely|Herbert Vorgrimler: Új teológiai szótár|}}
Összességében tekintve mindkét szövetségnek a pneumára vonatkozó szöveghelyei Istennek a Szentlelke általi működését tanúsítják, amely működés – a kereszténység fő irányzata szerint – abszolút szabad, szuverén és "személyes", tehát semmi esetre sem valamiféle személytelen erő működése.
|