„Marillion” változatai közötti eltérés

1982 januárjában meghívást kaptak a Marquee Club-ba, ahol egy óriási sikerű koncertet adtak, és ami tulajdonképpen elindította őket a hírnév felé. Egy hónapra rá már Tommy Vance invitálta őket egy szereplésre a Friday Rock Show című műsorába, ahol eljátszották a The Web-et, a Three boats from the Candy-t és a fantasztikus Forgotten Sons-t. Ezzel a műsorral annyira ismertté váltak a szigetországban, hogy az igények miatt létre kellett hozni az első Marillion Fan Club-ot, a The Web-et. Mint látjuk, a jó koncertszervezés és a média segítségével a Marillion kevesebb mint egy év alatt a közönség egyik kedvence lett. Bár ebben az időben még számos alkalommal írták róluk, hogy Genesis epigonok, ők ezzel már nem törődtek, de miért is foglalkoztak volna vele, mikor sokszor néhány lap címoldalán láthatták már saját magukat mosolyogni.

Márciusban újabb tagcsere történt. Diz Minnit mondott búcsút a csapatnak, ami Fisht, a jó barátot nem annyira, de Steve Rothery-t annál inkább feldobta, mivel ő – ahogy már szó volt róla –, nem volt teljes mértékben elégedett a basszeros teljesítményével. Helyére Pete Trewavas került, akit egyből bedobtak a mélyvízbe egy 25 állomásos skót turné keretében. Időközben folyamatosan keresték a lehetőséget egy lemezszerződés aláírására, melyre hamarosan sor is került az EMI-nál, annál a lemezcégnél, ahol nem sokkal korábban visszautasították őket. Szeptemberben felvették a „Market Square Heroes” és a „Three boats down from the Candy” című dalokat, melyek októberre kiadásra is kerültek Mark Wilkinson fantasztikus borítójával. A lemez az angol lista 60. helyére kúszott fel, mely egy első kislemezes zenekartól óriási teljesítmény, bár hozzá kell tenni, hogy a Marillion már annyira ismert volt országszerte, mint egy jól befutott kétlemezes zenekar. Innentől kezdve aztán tényleg beindult a szekér, a Marillion karrierje meredeken ívelt felfelé.

 

===Az első album===