„Spanyol nyelv” változatai közötti eltérés

| beszélők száma= ~400 millió<ref>{{Cite web |url=http://www.ucm.es/info/icei/pdf/DT%2003-06.pdf |title=Demografía de la lengua española |author=Francisco Moreno Fernández, Jaime Otero Roth |publisher=Instituto Complutense de Estudios Internacionales (ICEI) |year=2006 |accessdate=2009-05-01 |format=PDF |archiveurl=https://web.archive.org/web/20090612022111/http://www.ucm.es/info/icei/pdf/DT%2003-06.pdf |archivedate=2009-06-12 }}</ref>

A '''spanyol''' vagy '''kasztíliai nyelv''' (spanyolul {{Audio|Lengua_espanola-castellana.ogg|''lengua española'' vagy ''castellana''}}, illetve {{Audio|Idioma_espanol-castellano.ogg|''idioma español'' vagy ''castellano''}}) a [[nyugati újlatin nyelvek|nyugati]] [[újlatin nyelvek]] egyike, közelebbről az [[indoeurópai nyelvcsalád]] [[italikus nyelvek|itáliai ágán]] az újlatin nyelvek [[iberoromán nyelvek|iberoromán csoportjába]] tartozik. A legtöbb anyanyelvi beszélővel rendelkező újlatin nyelv, az összes nyelv közül pedig – különböző becslések alapján – az első öt között szerepel a világon. Jelenleg 21 ország államnyelve, valamint az [[Egyesült Nemzetek Szervezete|ENSZ]] és az [[Európai Unió]] egyik hivatalos nyelve. A spanyol nyelvű irodalom szintén része a nyugati műveltségnek, s ezért, továbbá az amerikai földrész gazdasági jelentősége miatt sokan tanulják ezt a nyelvet.<ref name="fodor-vnycs">[http://www.tintakiado.hu/book_view.php?id=73 ''A világ nyelvei és nyelvcsaládjai''] {{Wayback|url=http://www.tintakiado.hu/book_view.php?id=73 |date=20140408221241 }}, Fodor István, 2. kiadás, [[Tinta Könyvkiadó]], Budapest, 2004, p. 101. {{ISBN|963-7094-06-7}}.</ref>

Történetileg a spanyol nyelv a [[Római Birodalom]] [[Hispania]] tartományának északi középső területén beszélt [[vulgáris latin|latin nyelvjárások]] folytatása. A [[Gyarmat (terület)|gyarmatosítások]] korában [[Amerika (szuperkontinens)|Amerikában]] is elterjedt, sőt, [[Afrika|Afrikában]] és [[Ázsia|Ázsiában]] is fellelhetőek anyanyelvi beszélők. A nyelv és a nép neve ''(español, spanyol)'' – a [[Okcitán nyelv|provanszálon]] keresztül – a középkori latin ''Hispaniolus'' (’hispániai’) szóból származik.<ref>Az pedig végső soron a ''Hispania'' tartománynévből ered, amely a magyarba az [[Galloitáliai nyelvek|északolasz nyelvjárási]] – ''s''-sel ejtett – ''spagnol(o)'' alak közvetítésével került. Lásd még: [http://buscon.rae.es/draeI/SrvltConsulta?TIPO_BUS=3&LEMA=español Diccionario de la lengua española] {{Wayback|url=http://buscon.rae.es/draeI/SrvltConsulta?TIPO_BUS=3&LEMA=espa%C3%B1ol |date=20180720110407 }}; valamint: Zaicz Gábor, [http://www.tintakiado.hu/book_view.php?id=20 ''Etimológiai szótár,''] {{Wayback|url=http://www.tintakiado.hu/book_view.php?id=20 |date=20140408221246 }} Budapest, [[Tinta Könyvkiadó]], 2006, 746.</ref> A spanyol kevésbé távolodott el a [[Latin nyelv|latintól]], mint a [[Francia nyelv|francia]], a különbség inkább az [[Olasz nyelv|olaszéhoz]] hasonló;<ref name="fodor-vnycs"/> ugyanakkor [[mássalhangzó]]rendszerében az ismertebb újlatin nyelvekhez képest kialakított néhány újító vonást.

A spanyol – a nyelvterület óriási kiterjedése és a nagy távolságok ellenére – a szakemberek véleménye szerint egységes és viszonylag homogén nyelv.<ref>{{Cite web |url=http://www.ucm.es/info/icei/pdf/DT%2003-06.pdf |title=Demografía de la lengua española |author=Francisco Moreno Fernández, Jaime Otero Roth |publisher=Instituto Complutense de Estudios Internacionales (ICEI) |year=2006 |accessdate=2009-05-01 |format=PDF |archiveurl=https://web.archive.org/web/20090612022111/http://www.ucm.es/info/icei/pdf/DT%2003-06.pdf |archivedate=2009-06-12 }}</ref> A [[sztenderd nyelvváltozat]] [[Spanyolország]]ban az ó-kasztíliai, [[Latin-Amerika|Latin-Amerikában]] a [[Mexikói spanyol nyelvjárás|közép-mexikói]] nyelvjárásra épül.

A [[Spanyol Királyi Akadémia]] és a [[Asociación de Academias de la Lengua Española|Spanyol Nyelvi Akadémiák Egyesületének]] álláspontja, ahogy az a [[2005]]-ben kiadott ''[[Diccionario panhispánico de dudas|Összspanyol nyelvhelyességi szótárban]]'' megjelenik, a következő:<ref>[http://buscon.rae.es/dpdI/SrvltConsulta?lema=español español] {{Wayback|url=http://buscon.rae.es/dpdI/SrvltConsulta?lema=espa%C3%B1ol |date=20120601024026 }} – ''[[Diccionario panhispánico de dudas]]'', [[Spanyol Királyi Akadémia|RAE]], [[2005]].</ref>

Fontos különbség továbbá, hogy Spanyolország legnagyobb részén az ''e'' vagy ''i'' előtt a ''c''-vel, illetve a ''z''-vel jelölt hangot az ''s''-től megkülönböztetik: az előbbi zöngétlen interdentális réshangként {{IPA|[θ]}} realizálódik (mint az angol ''think'' szó ''th''-ja), míg a másik a magyar ''sz''-hez áll közelebb (északon erősen [[Palatalizáció|palatalizált]] ejtéssel), míg délen a nyugat-[[andalúzia]]i nagyvárosokban, a [[Kanári-szigetek]]en, valamint egész [[Hispano-Amerika|Spanyol-Amerikában]] mindkettőt egyformán ejtik a magyar ''sz''-hez hasonló hangértékkel; ezt a fajta nem megkülönböztető kiejtést a spanyol szakirodalom ''[[seseo]]''-nak nevezi.<ref>Lásd: [http://buscon.rae.es/draeI/SrvltConsulta?TIPO_BUS=3&LEMA=sesear DRAE] {{Wayback|url=http://buscon.rae.es/draeI/SrvltConsulta?TIPO_BUS=3&LEMA=sesear |date=20100501022759 }}</ref> Mindkét ejtésmód – a megkülönböztető és a nem megkülönböztető – egyaránt helyes és elfogadott.<ref>Lásd: [http://buscon.rae.es/dpdI/SrvltConsulta?lema=seseo seseo] – ''[[Diccionario panhispánico de dudas]]''.</ref> Spanyolország legdélibb területein, a népi nyelvhasználatban él még az ún. ''ceceo''-ejtés is, amely szintén nem megkülönböztető, csak itt az ''s'' is {{IPA|[θ]}}-ként realizálódik. Ez utóbbi kiejtés tájnyelvi jellegű és beszélőit sokáig hátrányos megkülönböztetés érte; csak napjainkban kezdik elfogadni és a többi nyelvjárással egyenrangúan kezelni.<ref>Lásd: [http://buscon.rae.es/dpdI/SrvltConsulta?lema=ceceo ceceo] – ''[[Diccionario panhispánico de dudas]]''.</ref>

Morfológiai típusára nézve a spanyol – sok [[Indoeurópai nyelvcsalád|indoeurópai nyelvhez]] hasonlóan – [[flektáló nyelv]] ''(lengua flexiva)'', ami röviden azt jelenti, hogy a ragozás, [[szóképzés]] ([[flexió]]) során egyetlen [[morféma]] több jellemzőt is hordozhat, s nemegyszer a szótő is megváltozik: például ''sabemos'' (’tudunk’) és ''supimos'' (’tudtunk’). Ennek megfelelően [[szintetikus nyelv]],<ref>Lásd: [http://buscon.rae.es/draeI/SrvltConsulta?TIPO_BUS=3&LEMA=lengua lengua] {{Wayback|url=http://buscon.rae.es/draeI/SrvltConsulta?TIPO_BUS=3&LEMA=lengua |date=20080511172648 }} – ''[[Diccionario de la lengua española]]''.</ref> bár – a többi újlatin nyelvhez hasonlóan – sokkal több analitikus megoldást használ, mint őse, a [[Latin nyelv|latin]], amely fejlett [[Latin névszóragozás|névszóragozással]] rendelkezett. Mint az indoeurópai nyelvek többségében, a spanyolban is megvan a [[Nem (nyelvtan)|nyelvtani nem]] (hím-, nő- és bizonyos esetekben semlegesnem<ref>A modern spanyol nyelvészetben nincs teljes egyetértés a semlegesnem valódi létezéséről bizonyos névmások és a névelő esetén. Míg a nyelvészek egy része ezeket a hím- és nőnem mellett semlegesneműeknek tekinti (lévén, hogy sem a hím-, sem a nőneműek közé nem sorolhatóak be), addig más nyelvészek szerint teljesen önálló, határozatlan névmásokról van szó.</ref>) és az [[elöljáró]]szók használata. Általánosságban véve nyelvtanilag nem tér el a többi újlatin nyelvtől.

Az igék egyik legjellemzőbb sajátossága a többféle [[létige]] használata. A tulajdonképpeni ''ser'' létige (a [[Latin nyelv|latin]] <small>ESSE</small> – [[vulgáris latin]] *<small>ESSERE</small> – ’lenni’, valamint az eredetileg ’ülni, tartózkodni’ jelentésű <small>SEDERE</small> igék összeolvadásából) eleve meglévő vagy annak vélt – inherens, állandó, maradandó – tulajdonságot (így például származást, mesterséget, anyagjellemzőt, időpontot stb.) fejez ki; az ''estar'' (a latin <small>STARE</small> ’állni, fennállni’ igéből) pedig valamilyen cselekvés, folyamat, változás eredményeképpen szerzett jellemzőt, átmeneti állapotot, helyzetet jelöl; ebből is következik, hogy bizonyos [[Melléknév|melléknevekkel]] – jelentésükből adódóan – csak a ''ser,'' vagy csak az ''estar'' használható, egyéb esetben – ugyanazon melléknévvel – állandóság–időlegesség (pillanatnyi állapot) jellegű ellentét áll fenn.<ref>Lásd: [http://buscon.rae.es/dpdI/SrvltGUIBusDPD?origen=RAE&lema=estar(se)#2 estar(se), 2.] {{Wayback|url=http://buscon.rae.es/dpdI/SrvltGUIBusDPD?origen=RAE&lema=estar(se) |date=20091213182518 }} – ''[[Diccionario panhispánico de dudas]]''.</ref> Továbbá annak kifejezésére, hogy valami valahol ’létezik, van’ (vagyis a létezés puszta tényének rögzítésére) egy harmadik igét használnak: az ''haber'' (a latin <small>HABERE</small>, eredetileg ’birtokolni’ jelentésű) ige személytelen alakját, az ''hay''t, amely csak harmadik személyekben fordulhat elő (például ''Hay dos alumnos en el aula.'' ’Két tanuló van a teremben.’). A birtoklás kifejezésére szintén külön ige használatos, mégpedig a ''tener'' (a latin <small>TENERE</small> ’tartani’ igéből): ''Tengo una casa.'' ’Van egy házam.’ (Több újlatin nyelv ezzel szemben csak egy létigét, és egy birtoklást kifejező igét használ, amelyek általában a latin <small>ESSE</small>, illetve <small>HABERE</small> folytatásai.)