„Hevesi Attila” változatai közötti eltérés

==Életrajza==

Hevesi Attila 1941. november 4-én született Budapesten. Érettségit a [[Szent István Gimnázium (Budapest)|I. István Gimnáziumban]] tett 1959-ben, majd az ELTE TTK földrajz-biológia szakára jelentkezett, ahol 1964-ben földrajz-biológia szakos középiskolai tanárként végzett. 1964 őszétől 1973 tavaszának közepéig a [[miskolc]]i [[Földes Ferenc Gimnázium]]ban földrajz-biológia szakot tanított. Közben 1969-ben "A Bükk hegység édesvízi-mészkő képződményei" című értekezésével egyetemi doktori címet is szerzett. Tanítványai közül kerültek ki többek között [[Kozák Miklós]] és [[Rózsa Péter]], a Debreceni Tudományegyetem Ásvány-Földtani Tanszékének vezetői is.

1973-ban Budapestre költözött, ahol az MTA Földrajztudományi Kutatóintézetének munkatársa lett, ahol munkaterülete a Mátra- és a Bükk-vidék lett, de folytatta a hazai földrajztudomány történetének kutatását is. 1986-ban védte meg kandidátusi értekezését "A Bükk hegység felszínfejlődése és karsztja" címen. 1986-1988 között a budapesti Természettudományi Múzeum Közművelődési Osztályának főmunkatársaként dolgozott. Emellett, mivel oktatással való kapcsolata 1973 után sem szűnt meg, óraadóként, vagy fél állásban számos félévet tanított végig a Miskolci Egyetemen, valamint az akkor Ho Shi Min nevét viselő egri tanárképző főiskola csepeli, majd Kazinczy utcai tagozatán és az ELTE TTK Természetföldrajz Tanszékén is. 1988-ban az akkor Budafokon megalakult 8 osztályos Kempelen Farkas kísérleti gimnáziumban dolgozott. 1990-től 4 éven keresztül a [[Miskolci Bölcsész Egyesület]] elnöknője, [[Gyárfás Ágnes]] felkérésére megalapította és vezette az egyesület Földrajz-Környezettan Tanszékét és közben a Kolumbusz Kristóf utazógimnáziumban (Budaörs, Etyek) is tanított. 1993-tól a Miskolci Egyetem újszülött Földrajz-Környezettan Tanszékének félállású docense volt 1995-ig, 1995-től pedig e tanszék lett a fő munkahelye. 2003-ban egyetemi tanárrá nevezték ki, majd 2004-ben "Magyarország aggteleki jellegű karsztjai és jellemzésük" című értekezésével akadémiai doktori fokozatot szerzett.

 

Munkássága során bejárta [[Európa|Európát]], főként a karsztvidékeket ([[Bihar-hegység|Bihar]], Karszt-hegység, Keleti-[[Alpok]], Morva-karszt, [[Ardennek]], Bolognai-gipszkarszt, [[Plitvicei-tavak|Plitvice]]- és [[Krka Nemzeti Park|Krka-völgy]], [[Mehádiai-hegység]]), a távolabbi földrészek közül pedig járt [[Kirgizisztán|Kirgíziában]], [[Mongólia|Mongóliában]], [[Marokkó]]ban, [[Egyiptom]]ban, a [[Fundy-öböl]]ben, a [[Niagara-vízesés|Niagara]]- és a Szent-Lőrinc torkolatvidékén, [[Kanada|Kanadában]] (Mojave-sivatagban, Halál-völgyben) [[Kalifornia|Kaliforniában]] ([[Death Valley Nemzeti Park|Panamint-hegység]]) és a [[Cascade-hegység]] néhány nagy tűzhányóján, valamint (Lassen, [[Crater Lake]], Hood, illetve St. Helen’s.

 

 

Szerkesztője és egyik írója volt a „Bükk útikönyv” 1977-es kiadásának és Kocsis Károllyal a „Magyar-szlovák határvidék földrajzá”-nak. Összeállítója és írója a „Természetföldrajzi Kislexikon”-nak, és szerzője a „Magyarország földje, kitekintéssel a Kárpát-medencére” című könyv három földrajzi fejezetének is. Szerkesztette az [[MKBT Műsorfüzet]]et 1995-től 1997-ig, az [[MKBT Tájékoztató]]t 1998-tól 1999-ig.

* a földrajztudomány kandidátusa, MTA (1987)

* habilitáció, ELTE (2002)

 

==Tagságai szakmai szervezetekben==

 

==Elismerései==